Pörgős színházi élet Tusványoson

– Milyen programokkal készültek idén Tusványosra?

– Több programot próbálunk megvalósítani. Az egyik természetesen a színházi előadás. Itt színházi produkciók rövidített változatát lehet megtekinteni. Két újdonság is van a programkínálatunkban. Először zajlik a sátrunkban filmvetítés. Ez leginkább azért valósult meg, mert Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója az egyik vendégünk, és neki van egy viszonylag friss filmje, A szarvassá változott fiú, ezt szerettük volna bemutatni. A másik újdonságunk, hogy van cirkusz, artisták. Ez is egy új vállalásunk, kíváncsiak vagyunk, hogy a cirkuszművészek tudnak-e érdeklődést kelteni. Beszélgetések is zajlanak a sátrunkban, ez értelemszerű a szabadegyetemen. Olyan vendégeink vannak, akik leginkább a színház, de szélesebben véve a kultúra témakörében tudnak beszélgetni egymással és a közönséggel.

– Milyen programpontokat emelne ki a felhozatalból?

– Vidnyánszky Attila a húzónevünk. Nem volt még Tusványoson soha, és örülünk, hogy idén el tudtuk ide csábítani. Filmjével, közönségtalálkozóval, beszélgetéssel vesz részt a programon. A színházak közül a szolnoki Szigligeti Színház és a Békéscsabai Jókai Színház egy-egy produkciójából van egy-egy szűkített előadás. Emellett itt a cirkusz, illetve a Talamba együttes, a gödöllői művészetek házának saját zenekara. Izgalmas dolgot csinálnak: egy négy főből álló ütős csapat, egészen extrém hangszerekkel, egészen extrém hangzásvilággal. Hárman házigazdáskodunk a Teátrum sátorban: Fekete Péter, aki eddig a békéscsabai Jókai színháznak volt igazgatója, immáron a cirkusz ügyvezetője, Németh Kristóf, a Játékszín igazgatója és jómagam. Itt lesz Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese és Rázsi Botond, Eger alpolgármestere, ők arról fognak beszélgetni, hogy egy város arculatát hogyan határozza meg a kultúra, a város kultúrája, hogyan lehet összekötni a város népszerűsítését a kultúra népszerűsítésével, hogy érnek össze ezek. Beszélgetünk az internet és a kultúra kapcsolatáról is. Itt olyan kérdéseket vetünk fel, hogy megöli az internet a kultúrát, vagy éppen segíti, vagy hogyan tehetünk azért, hogy segítse. Igyekszünk színes programokat és színes résztvevői névsort garantálni.

– Teátristák - „nagy játékosok” címmel a magyar színházművészet nagy alakjairól készült kiállítást is megtekinthetnek a betérők.

– A kiállítást Gajdó Tamás, Tordai Hajnal és Juhász Tibor hozta létre. Nem ide készült, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg. Mondták, hogy szívesen elhoznák ide, és mi szívesen is veszünk mindent, ami színesíti a programot. Itt mi nem tudunk olyan kiállítási körülményeket teremteni, ami akár illene is a dologhoz, ez egy fesztiválkörnyezet. Ez inkább a hangulat kiteljesítésére szolgál. Azért örültünk ennek a kiállításnak, mert nekünk ezzel a sátorral az a célunk, hogy megmutassuk: nem lehet elég sokat tenni a kulturális tradíciók megtartásáért. Ez egy fontos üzenetünk, fontos missziónk ezzel a sátorral és minden programjával. Azt mondjuk, hogy még egy ilyen modern környezetben is, mint ez a fesztivál, ahol jelen van a popzene, a buli, minden olyan, ami a fiatalokhoz kötődik, még itt is kell legyen egy olyan sziget, kis elem, ami a kulturáról és a kulturális elemek megtartásáról szól.

– Esténként bulikat és különböző vetélkedőket is tartanak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sok „nem színházi ember” vesz részt ezeken a késő esti vetélkedőkön.

– Az emberek szeretnek játszani. Egy vetélkedővel nem lehet mellényúlni soha. Mi úgy hirdetjük, hogy a színházról szól, színházi tudás kell. Valójában nem kell ilyen tudás, kis általános műveltség kell, és ki kell tippelgetni néhány dolgot. Próbáljuk humorosan megcsinálni.

– Vannak évről évre visszatérő nézőik?

– Megvan körülbelül egy száz személyből álló törzsközönségünk. Minden évben visszajönnek, keresnek bennünket, itt vannak az előadásainkon, élvezik. Ez is volt a cél, pontosabban ez is cél volt. Mert az jó, ha egy ilyen fesztiválon van egy olyan közönségrész, amely megtalálja a saját helyét.