Egy ajtó bezárul, kinyílik a másik

Vajon ismerik-e a hívek a két ünnep közti különbséget? Protestáns felekezet esetében ugyanis mindenszentek ünnepéről – szentek tisztelete híján – egyáltalán nem beszélhetünk, és a halottak napja is inkább hagyománynak számít, mint egyházi ünnepnek. Kalotaszeg legrégebbi templomában szolgáló Hover Zsolt magyargyerőmonostori református lelkész szerint a médiának és az internetnek köszönhetően azért különbséget tesznek a gyülekezet tagjai, és halottak napjáról emlékeznek meg.

„Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy Jegenyét leszámítva Kalotaszeg színreformátus, ezért felénk nem honosodott vagy maradt meg annyira a gyertyagyújtás, koszorúzás szokása. Inkább áttételesen, városról szivárgott ide. Halottak napjára rendbe rakják hozzátartozóik sírjait, aznap kimennek a temetőbe, de a gyertyagyújtás például egyáltalán nem szokás Magyargyerőmonostoron” – mondja Hover Zsolt.

Istentisztelet egyébként halottak napján vagy környékén szokott lenni, mert az október 31-ai reformáció emlékünnepéhez közel eső dátum. Az emlékünnep tiszteletére úrvacsorát osztanak vasárnap, azt megelőzően pedig bűnbánati istentiszteleteket tartanak a hét folyamán. „Bűnbánati héten amikor épp arra a napra esik halottak napja, általában olyan igét választok, ami utal az elődökről való megemlékezésre. De nem olyan módon van kötelességünk a halottainkkal szemben, hogy valamit tehetnénk az eltávozottak érdekében, elődeink jó példái, emlékezete azonban a református vallásban is fontos” – emeli ki a lelkész.

Jakab Gábor, a kolozsvári kerekdombi Jézus Szent Szíve templom plébánosa, pápai káplán és szentszéki tanácsosi a gyülekezeti élet szempontjából azt tartja fontosnak, hogy megünnepeljék: a szentek már célba értek, és szentségük folytán valamit krisztusi szinten valósítottak meg. „Mert az a lényeg, hogy példaképeket, eszményeket állítsunk az emberek elé. Kapcsolódik ehhez halottak napja is: mindenkinek vannak halottai, vagy ha nincsenek, hát lesznek, mert ilyen az élet. Szoktam mondani a híveknek: nem száz gyertyát kell gyújtani a sírokon, hanem egy szál virágot kell vinni az élőknek.”

A teljes írás az Erdélyi Napló október 30-án megjelenő 43. lapszámában olvasható.