Nagy Lilla

Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.

Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.

Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?

„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.

A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.

Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.

A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Doctor Honoris Causa címmel tüntette ki Bakacsi Gyula professzort, elismerve a vezetéstudományban végzett úttörő munkáját és a csíkszeredai gazdasági képzés felépítésében betöltött kulcsszerepét.

A hosszú éveken át tartó csend után ismét közös kiállítással jelentkeztek a csíki alkotók: az Őszi szalon nem nosztalgia, hanem új kezdet. Kijelentés arról, hogy a helyi művészetnek van mondanivalója, lendülete és jövőképe.

Iratok, nevek, árnyékok: egy megye a célkeresztben. A Securitate figyel, mindent, mindenkit. Magyar szó? Jelentés. Kapcsolat? Kockázat. Hétköznapból dosszié lesz. A rendszer szemében egy egész közösség a gyanú oka. És ez csak a kezdet.

Nyolcadik alkalommal szervezte meg Csíkszeredában a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, amelyen a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoznak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!

Csíkszeredában is bemutatták Zichó Viktor Bhutánról szóló expedíciós dokumentumfilmjét. A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című alkotás vetítése után közönségtalálkozót is tartottak a kerékpáros világjáróval.

„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.

A gyimesi férfiak hangja messzire száll: Lakitelektől az ezeréves határig. Antal Tibor, a Gyimesvölgye Férfikórus vezetője arról mesélt, hogyan tartják életben a hagyományt, és miért fontos, hogy a fiatalok is továbbvigyék az éneklés örömét.

A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.

A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.

Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.