/ Rég+múlt

Milyen udvarlási szokások voltak a nagyszüleink korában, hogyan hódították meg nagyapáink kedveseiket? És milyen volt leányként fogadni a fiatal zenészeket? Mikor beszélhetnénk erről, ha nem épp a szerelmesek ünnepén?

Mi az a sarkazó kulcs? Az erdőlő bakancs? A mosztos? A capina? És a pityókázó járom? Ezek Tánczos Vilmos csíkszentkirályi örökölt tárgyai, amelyek habár régiek, még „nem haltak meg”, hiszen pontosan meg tudjuk nevezni azokat.

„Mint akik negyven évet kalitkába voltak zárva, majd hirtelen kiengedték. Egy madár sem merne kirepülni” – idézte 1989 decemberének karácsonyi hangulatát nagymamám.

Mit tudunk az irodalomba belopózott karácsonyról? Milyen meghatározó versek és prózaszövegek mutatják be az erdélyi téli ünnepet? S hogyan tud korrajzként szolgálni egy-egy téli, karácsonyi mű? Balázs Imre József irodalmárral beszélgettünk.

A katolikus egyházi naptár sorrendjében tárgyalja a szenteket a Catalogus sanctorum, amelyben háromezernél is több legendát gyűjtött össze a velencei szerző, Petrus de Natalibus püspök. A szentek életéről szóló munkáját 1372-ben fejezte be.

A Gáva-kultúrához köthető (Kr.e. 1100-800) az a késő bronzkori tárolóedény, amelyet a Csíki Székely Múzeumban a késő őszi betakarítások és a télre való készülődés apropóján választottak a novemberi hónap tárgyává.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak Magyarországon hagyott mély nyomot. Erdélyben a magyar közösség bár nem lángolt fel úgy, mint Budapest utcái, mégis magában hordozta egy olyan jövő vágyát, ahol a szabadság valóság lehet.

I.M.P. Harghita. Ki emlékszik még erre? Én is nehezen, hát még a fiatalabbak. Pedig az idősebbek habozás nélkül rávágják: Azt jelenti friss kenyér, avagy Harmopan.

Csak asszonyok viselhették, lányok nem, és minél módosabb volt valaki, annál szebben díszíthette gyönggyel, bodrosabban szegélyezhette csipkével: a csepeszt választották a júniusi hónap tárgyává a Csíki Székely Múzeumban.

A Tavasz a Hargitán folklórfesztivált 1967-től szervezték meg évente a Csíkszeredához tartozó Zsögödfürdőn, egészen 1989-ig. A Csíki Székely Múzeumban a májusi hónap tárgyainak választott emlékplakettek ehhez a rendezvényhez kötődnek.

A Mikó-vár régészeti kutatásai során egy 17. századi égetett rétegből előkerült lakatot és a hozzá tartozó kulcsot választotta az áprilisi hónap tárgyává a Csíki Székely Múzeum – szimbolikusan a Mikó400 rendezvénysorozat egyik záróakkordjaként.

„Az összegyűlt tömeg pedig, daczára a’ sűrűn hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a’ censura nélkül kinyomott első magyar példányok’ elkészültét.” De melyek voltak még a nap fontosabb eseményei? Ezeket idézzük fel a korabeli sajtóbeszámolók által.

Egy kotormányi gazda évekkel ezelőtt különleges tárgyat talált szántás közben. Megőrizte, majd, amikor egy régész bekopogtatott hozzá, felajánlotta neki. Így került a Csíki Székely Múzeumba egy Árpád-kori ereklyetartó mellkereszt.

Az 1980-as évek elején egy csíkszeredai kislány a tízóraira kapott pénzét gyakran költötte múzeumi belépőre. Ezeknek a múzeumlátogatásoknak többnyire egy céljuk volt: meglátogatni a természetrajzi kiállításon látható preparált barnamedvét.