
Fotó: Pixabay
A földbe szúrt vagy zárt kard szimbólumával sokan találkozhattunk különböző legendákban, történetekben, vagy akár a Disney-mesékben. De honnan ered ez a szimbólum? És mit jelent a földbe szúrt kard?
2025. március 10., 18:322025. március 10., 18:32
2025. március 10., 18:352025. március 10., 18:35
Sashalmi-Fekete Tamás történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa legutóbbi csíkszeredai, a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat részeként megtartott előadásán a földbe szúrt kard szimbólumáról, valamint arról mesélt, hogy történelmi szempontból milyen jelentőséggel bírt a katonák kardjának a földbe szúrása. Sokan találkozhattunk a földbe szúrt kard köré épülő legendákkal, történetekkel, azonban kevesen tudják, hogy az említett motívumot magába foglaló legendák több valós tartalommal bírnak, mint azt hinnénk.
Fotó: Sashalmi-Fekete Tamás archívuma
A földbe zárt kard
A történész szakértője a témának, több, fegyverekkel, kardokkal kapcsolatos előadást tartott már, és a tervei között szerepel egy, a lovagi eszmékről szóló könyv megjelentetése, amelyben különös figyelmet kap majd Székelyföld. „A székelyek ugyanis az utolsó örökösei a földbe zárt kard szimbolikájának” – fogalmazott az előadó.
Hogy alaposan átláthassuk a témát, Sashalmi-Fekete Tamás Artúr király legendájának ismeretésével indította előadását, és felmerült a kérdés: Artúr király valós személy volt vagy csupán legenda? Az előadó szerint a kutatások arra engednek következtetni, hogy valós személy volt, ezt ugyanis több külföldi forrás is alátámasztja, így például francia források is említenek egy Artúr királyt. És hogy ez hogyan kapcsolódik az előadás témájához?
Az a személy, akinek ez sikerül, Anglia Isten által jóváhagyott királya lesz. Több százan próbálkoztak ezzel a nemes küldetéssel, de bárhogyan is álltak neki a kard kihúzásának, nem jártak sikerrel. Mígnem jött Artúr, aki első próbálkozásra ki tudta húzni a kardot a földből, így ő lett Anglia királya.
Székelyföldön számos földbe szúrt kardot találtak az idők során, az előadó szerint a székelyek az utolsó örökösei a földbe zárt kard szimbolikájának
Fotó: Nagy Lilla
Ennek a legendának a mentén több kutatás is indult a kőbe zárt kardok feltárására, így a Kárpát-medencében is kerestek rituálisan – és itt kulcsszó a rituális – elásott kardokat. Ilyen kutató volt többek között az 1915-ben elhunyt Nagy Géza, az 1968-ban elhunyt Gazdapusztai Gyula, illetve a 2003-ban elhunyt Makkay János. És hogy miért fontos, hogy ezek rituálisan elásott kardot voltak? Mert szimbolikusan temetkezési kellékként is ástak el kardokat a holttesttel, a földbe szárt kardokat azonban rituálisan helyezték el használóik, mindig épen, egyfajta jelképként, hogy végeztek a harccal. Lehetett ennek oka a „nyugdíjba” vonulás, vagy éppen egy háború lezárása is, tehát sok esetben a veteránok így búcsúztak el harcos múltjuktól.
Ilyen például az úgynevezett pávai kard, amely egy sajátos erdélyi kard. A kardot Cserey Jánosné Zathureczky Emília adományzota a múzeumnak 1885-ben. Nagy Géza régész, etnográfus, a Székely Nemzeti Múzeum első igazgatója, az MTA levelező tagja publikált a kardról és az ókori kapcsolatokról a szkítákról szóló akadémiai székfoglalójában. Maga a kard egyedi markolatgombbal rendelkezik, pengéjén nincs jel.
Az előadó hangsúlyozta: többen úgy vélekednek, hogy egyes rendkívül gazdagon kidolgozott és használt kardok, a középkori legendákból ismert darabokhoz hasonlóan, saját egyéniséggel, névvel bíró, különleges élettörténetű tárgyak lehettek. Ilyen a bodzai kard is, amelyet 1889-ben a Mincsel nevű hegykúpba szúrva talált meg egy Sümegh nevű erdész. A kardot Nagy Géza vette leltárba. A bodzai kardnak különlegessége, hogy a penge mindkét oldalán található díszítés, így például megjelenik rajta a kereszt szimbóluma, egy kovácsbélyeg, illetve tulajdonosának a – megfejthetetlen – szimbólumai. A kard egykori tulajdonosa tehát nem ismert, azt viszont lehet tudni, hogy rituálisan szúrták a földbe a tizennegyedik század környékén, a mai Bodzavám környékén.
Fotó: Sashalmi-Fekete Tamás archívuma
A harmadik kard, amelyről szó volt az előadáson, a tordai kard, amelyet 1899. március 7-én hatszázötven méter magasságban, egy régi mészkőbánya területén talált egy Stortya Partén nevű román öregember. A kardot Téglás István pedagógus, néprajzi író vette meg tőle. Egy Dochicza nevű jövendőmondó asszony szerint csak a kard nevét ismerő és az arra érdemes személy húzhatja ki a megfelelő időben az úgynevezett „növényszerűen a kőből kinövő kardot”. Szerinte,
A jövendőmondó szavai egyértleműen hajaznak nemcsak az Artúr király legendájára, hanem a román és magyar népmesékben egyaránt megjelenő földbe szúrt kard szimbólumra is. A kard maga 71 centiméter, római gladiusra emlékeztető pengével rendelkező. Makkay János szerint középkori lehet.
A dálnoki kardról is beszélt az előadó, amelyet 1892-ben Herpei Károly, a nagyenyedi Bethlen Kollégium professzora talált Dálnok mellett „egy bizonyos domb csúcsán”. Gród Kuun Géza nyelvész, filozófus, orientalista, az MTA igazgató tagja publikálta mint a földbe szúrt kard egyik példányát. A lelet Nagyenyedre került, jelenlegi helye azonban ismeretlen. Középkori kardként ismeretes, 13-15. századira datálták.
Végül a Pricske-tetőn talált gyergyószentmiklósi kardot ismertette Sashalmi-Fekete Tamás. A kardot az 1970-es évek végén a földbe szúrva, egyesek szerint egy fa odvában találták meg, a két szemtanú egymásnak ellentmondóan nyilatkozott. Csergő Tibor András, a Tarisznyás Márton Múzeum egykori igazgatója publikált róla, aki egy elődjétől szerzett tudomást a földbe szúrt kard megtalálásáról. A kardot középkorinak, 15. századinak datálták. Érdekessége, hogy megjelenik rajta egy farkas és egy zászlós bárány szimbólum is, ami ellentmondásos mintázat, feltehetőleg a rossz és a jó szimbólumaként értelmezhető.
A földbe szúrt kardok jellemzően rituálisan elhelyezett fegyverek voltak, ezzel jelezve, hogy a harcos felhagyott katonai életével
Fotó: Nagy Lilla
Székely kardrítusok
Az előadó mesélt a 14-15. századi székely kardhoz köthető rituálékról, szertartásokról is. „A régi nomád kardtisztelet utolsó maradványai azonban azok a 13-14. századi kardok voltak, amelyeket a székelyföldi erdőségekben több helyen (például Bodzán, Páván, vagy Dálnokon) földbe szúrva találtak minden egyéb melléklet nélkül” – fogalmazott. Kiemelte, hogy
Bordi Zsigmon Lóránd és Carl Pinter Zeno kutatásai alapján az a tény, hogy a kardot földbe szúrva találták meg, egy germán eredetű, a középkorban nagyon elterjedt rituáléra vezethető vissza, amelyben egy fegyver földbe döfésével behatároltak egy területet, és egyúttal ezzel esküt tettek, hogy megvédik azt. Hasonló rituálét őrzött meg a szászok Erdélybe költözésével kapcsolatban a néphagyomány, amely szerint a szászokat vezető két gróf egy dombtetőn, ahonnan beláthatták új hazájukat, a földbe döfték kardjaikat, és a betelepedők megesküdtek, hogy megvédik és megművelik azt a földet. Ez a legenda visszaköszön egyébként Nagyszeben címerében is, amelyen két, egymásra keresztbe helyezett kard látható.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!