
Ünnepi menet valamikor a hatvanas években
Fotó: az Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesület archívuma
Egykor kötelező volt, ma már csak emlék. A mai fiataloknak a május elseje leginkább egy szabadnap, piknikezés vagy egy gyors wellnesshétvége. De volt idő, amikor ez a nap a a meghatározott forgatókönyv szerint zajlott, kötelező felvonulásokkal, programokkal.
2025. május 01., 10:322025. május 01., 10:32
Negyven, ötven évvel ezelőtt még nem volt kérdés, hová megy az ember május elsején, mert előre megmondták neki. Felvonulás, zászlólengetés, pionírok egyenruhában, majd délután tánc, sör, flekken, miccs, és ha szerencsés volt az ember, még májusfát is kapott. Három nő – három generáció – mesélte el nekünk, milyen volt egykor a majális.
A zsögödfürdői színpad
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Amikor kellett énekelni, és lengetni a kicsi zászlókat
„A hetvenes-nyolcvanas években, a Ceaușescu-korszakban minden május elseje bizonyos forgatókönyv szerint zajlott” – kezdte az interjúalanyok közül a rangidős Ibolya. Reggel tízkor a vállalatnál kellett jelentkezni, névsorolvasás volt. Aki nem jelent meg, igazolatlant kapott. Ez nem volt tréfa.
– idézte fel a csíkszeredai nő. A gyerekek sem maradtak ki – ők is egyenruhában, nyakkendőben, pionírként masíroztak végig a város központján.

A mai majálisok még csak meg sem közelítik azt az érzést, amit mondjuk harmincöt, negyven vagy ötven évvel ezelőtt illett érezni ilyenkor. Szép májusi szellő, lobogó pionírnyakkendők és gondosan befont hajak, beszédek és tapsok, majd délután irány a Szejkére, a Sutába vagy a Sugásba. Visszaforgatjuk az idő kerekét...
A felvonulás a dicsőítés eszköze volt: „Ceaușescut és a kommunista jólétet kellett ünnepelni, ami tudjuk, hogy milyen »jólét« volt”. A hangulat sokkal inkább a félelem és a megfigyelés légkörét árasztotta, hiszen a tömegben ott voltak a szekusok is, ezért mindenki nagyon jó gyerek akart lenni.
A zsögödi erdő – a második felvonás
Miután a kötelező rész véget ért, átöltöztek, és mentek ki a zöldbe. „Zsögödben volt egy színpad az erdő mögött, ott voltak a táncműsorok, szavalók, sör, flekken. Mindenki leült a fűbe, együtt volt a város apraja-nagyja.” Volt magyar és román nyelvű műsor is, de zömében magyarul szólt minden Csíkszeredában. Az este szabad volt – addigra már mindenki „teljesítette a kötelességét”, és jöhetett a valódi majális: sör, zene, felkken, miccs, nevetés.
Május 1-jei felvonulás a marosvásárhelyi ligeti stadionban 1963-ban
Fotó: Szakács V. Sándor/Azopan
Májusfa, zsíros kenyér és Csernobil
A megkérdezettek sorában a középgeneráció is szót kapott, egy ilyen nő számára az 1986-os majális volt a legemlékezetesebb – akkor volt 16 éves. „Nagyon izgultam, kapok-e májusfát. A kapu nyitva volt, szerencsére a legények nem vitték el” – mesélte Katalin.
Estére már otthon volt mindenki. Egy nap múlva derült ki: a csernobili katasztrófa (híre) éppen akkor érte el őket. „A sugárzásról mit sem tudtunk, boldogan voltunk a szabadban” – idézte.
Az erdőbe mentünk, nem étterembe
A „hetvenes évek gyermekeinek” a május elsejei emlékek nem a felvonulásokról szólnak – arra alig emlékeznek. De az utána következő, erdőszéli piknikek, sörözések és táncos programok mély nyomot hagytak.
– meséli a legfiatalabb, Tünde. A kilencvenes években már nem volt kötelező semmi, és a majális kezdett olyanná válni, mint ma: kirándulás, barátok, sütögetés.
A kilencvenes évek fiataljai már épp úgy ünnepelték a majálist, mint a mai tizen- és huszonévesek
Fotó: Fortepan / Mészöly Leonóra
A szabadság íze
Az első május 1., amikor már nem kellett felvonulni, a rendszerváltás után jött el. „Ahogy Ceaușescut kivégezték, minden megváltozott. Már nem mondta meg senki, mit kell csinálnunk.” Az emberek visszataláltak a zöldbe, a családi ünnepléshez, és ha már május elseje, hát legyen szabadnap, piknik, és egy kis nosztalgia. De a kötöttségek, a diktatúra, a múltbéli rendszer emléke nem tűnt el nyomtalanul. „Most már mindenki azt csinál, amit akar” – mondja a ma már nagymamakorban lévő Ibolya.

A Tavasz a Hargitán folklórfesztivált 1967-től szervezték meg évente a Csíkszeredához tartozó Zsögödfürdőn, egészen 1989-ig. A Csíki Székely Múzeumban a májusi hónap tárgyainak választott emlékplakettek ehhez a rendezvényhez kötődnek.
Május elseje, a munka ünnepe eredetileg a munkásmozgalmak harcának emléknapja, amely a munkaidő szabályozásáért – különösen a nyolcórás munkanapért – folytatott küzdelmekhez kapcsolódik. Romániában 1890-ben már voltak kisebb munkásmegmozdulások ezen a napon Bukarestben és más nagyobb városokban, de ezek akkor még nem voltak tömegesek. Az első jelentősebb május 1-jei felvonulások Romániában az 1900-as évek elején történtek, főként szociáldemokrata csoportok szervezésében. A két világháború között az ünnep félhivatalos, sokszor betiltott formában létezett, és a hatóságok gyakran felléptek a munkásmegmozdulások ellen. 1945 után, a kommunista hatalom megszilárdulásával május 1-je állami ünneppé vált, és a rendszer szimbolikus eseményeként kötelező felvonulásokat, beszédeket és látványos demonstrációkat tartottak országszerte. A rendszerváltás után, 1990-től kezdve, az ünnep politikai jellege visszaszorult, és ma inkább tavaszi pihenőnapként, kirándulással, grillezéssel, koncertekkel ünneplik sokan.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!