Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:03

Apró hibák döntöttek a döntő első meccsén – így látták az edzők

10:55

Sokan lemaradhatnak: így juttatható el időben a levélszavazat

10:37

Orbán Viktor: Magyarországnak most összefogásra, egységre és biztonságra van szüksége

10:27

Az év legjobb nyílt világú játéka a Crimson Desert, de csak amíg a GTA VI mindent leural

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Utcai politizálásból pofozkodás Sepsiszentgyörgyön

Etikai panasz az onkológián: nyílt levélben kritizálják a főorvos hozzáállását

Ennyivel lett olcsóbb a gázolaj a jövedéki adó csökkentése nyomán

Így emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi incidensre az áldozat és az egyik résztvevő

Betörések Csíkdánfalván: a nyitva hagyott ajtókon jutottak be a házakba, volt ahol leszerelték a térfigyelő kamerát is

Utcai politizálásból pofozkodás Sepsiszentgyörgyön

Így emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi incidensre az áldozat és az egyik résztvevő

Orbán Viktor videóüzenetben szólította meg a határon túli magyarokat

Újra benőtte a nád és a bozót az egykori Suta-tavat, miközben még mindig várat magára a felújítás

Közel 500, feketén foglalkoztatott alkalmazottat azonosított a munkaügy

Felvonulás, flekken és fűillat – majális régen

Ünnepi menet valamikor a hatvanas években

Fotó: az Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesület archívuma

Egykor kötelező volt, ma már csak emlék. A mai fiataloknak a május elseje leginkább egy szabadnap, piknikezés vagy egy gyors wellnesshétvége. De volt idő, amikor ez a nap a a meghatározott forgatókönyv szerint zajlott, kötelező felvonulásokkal, programokkal.

Nagy Lilla

2025. május 01., 10:322025. május 01., 10:32

Negyven, ötven évvel ezelőtt még nem volt kérdés, hová megy az ember május elsején, mert előre megmondták neki. Felvonulás, zászlólengetés, pionírok egyenruhában, majd délután tánc, sör, flekken, miccs, és ha szerencsés volt az ember, még májusfát is kapott. Három nő – három generáció – mesélte el nekünk, milyen volt egykor a majális.

A zsögödfürdői színpad

Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona

Amikor kellett énekelni, és lengetni a kicsi zászlókat

„A hetvenes-nyolcvanas években, a Ceaușescu-korszakban minden május elseje bizonyos forgatókönyv szerint zajlott” – kezdte az interjúalanyok közül a rangidős Ibolya. Reggel tízkor a vállalatnál kellett jelentkezni, névsorolvasás volt. Aki nem jelent meg, igazolatlant kapott. Ez nem volt tréfa.

Fel kellett vonulni, kötelezően, rendesen sorban, zászlócskákkal és énekelve. Volt külön május elsejei nóta is, amit csak akkor énekeltük”

– idézte fel a csíkszeredai nő. A gyerekek sem maradtak ki – ők is egyenruhában, nyakkendőben, pionírként masíroztak végig a város központján.

korábban írtuk

„Éljen május elseje!” Visszatekintő egykori majálisokra

A mai majálisok még csak meg sem közelítik azt az érzést, amit mondjuk harmincöt, negyven vagy ötven évvel ezelőtt illett érezni ilyenkor. Szép májusi szellő, lobogó pionírnyakkendők és gondosan befont hajak, beszédek és tapsok, majd délután irány a Szejkére, a Sutába vagy a Sugásba. Visszaforgatjuk az idő kerekét...

A felvonulás a dicsőítés eszköze volt: „Ceaușescut és a kommunista jólétet kellett ünnepelni, ami tudjuk, hogy milyen »jólét« volt”. A hangulat sokkal inkább a félelem és a megfigyelés légkörét árasztotta, hiszen a tömegben ott voltak a szekusok is, ezért mindenki nagyon jó gyerek akart lenni.

A zsögödi erdő – a második felvonás

Miután a kötelező rész véget ért, átöltöztek, és mentek ki a zöldbe. „Zsögödben volt egy színpad az erdő mögött, ott voltak a táncműsorok, szavalók, sör, flekken. Mindenki leült a fűbe, együtt volt a város apraja-nagyja.” Volt magyar és román nyelvű műsor is, de zömében magyarul szólt minden Csíkszeredában. Az este szabad volt – addigra már mindenki „teljesítette a kötelességét”, és jöhetett a valódi majális: sör, zene, felkken, miccs, nevetés.

Május 1-jei felvonulás a marosvásárhelyi ligeti stadionban 1963-ban

Fotó: Szakács V. Sándor/Azopan

Májusfa, zsíros kenyér és Csernobil

A megkérdezettek sorában a középgeneráció is szót kapott, egy ilyen nő számára az 1986-os majális volt a legemlékezetesebb – akkor volt 16 éves. „Nagyon izgultam, kapok-e májusfát. A kapu nyitva volt, szerencsére a legények nem vitték el” – mesélte Katalin.

A majálist a falu melletti erdőnél tartották, árnyékolókat készítettek pokrócokból, tüzet raktak, és a szalonna zsírját házi kenyérre csepegtették, friss hagymával ették.

Estére már otthon volt mindenki. Egy nap múlva derült ki: a csernobili katasztrófa (híre) éppen akkor érte el őket. „A sugárzásról mit sem tudtunk, boldogan voltunk a szabadban” – idézte.

Az erdőbe mentünk, nem étterembe

A „hetvenes évek gyermekeinek” a május elsejei emlékek nem a felvonulásokról szólnak – arra alig emlékeznek. De az utána következő, erdőszéli piknikek, sörözések és táncos programok mély nyomot hagytak.

Zsögödfürdőre buszokkal jártak ki az emberek, vitték magukkal, amit otthonról tudtak. Hétvégi ház még nem, de a hangulat megvolt”

– meséli a legfiatalabb, Tünde. A kilencvenes években már nem volt kötelező semmi, és a majális kezdett olyanná válni, mint ma: kirándulás, barátok, sütögetés.

majális, május 1., kommunizmus, felvonulás, májusfa, erdő, Ceausescu-korszak

A kilencvenes évek fiataljai már épp úgy ünnepelték a majálist, mint a mai tizen- és huszonévesek

Fotó: Fortepan / Mészöly Leonóra

A szabadság íze

Az első május 1., amikor már nem kellett felvonulni, a rendszerváltás után jött el. „Ahogy Ceaușescut kivégezték, minden megváltozott. Már nem mondta meg senki, mit kell csinálnunk.” Az emberek visszataláltak a zöldbe, a családi ünnepléshez, és ha már május elseje, hát legyen szabadnap, piknik, és egy kis nosztalgia. De a kötöttségek, a diktatúra, a múltbéli rendszer emléke nem tűnt el nyomtalanul. „Most már mindenki azt csinál, amit akar” – mondja a ma már nagymamakorban lévő Ibolya.

korábban írtuk

Múzeumi sztorik: májusi fesztiválok az „átkosban”

A Tavasz a Hargitán folklórfesztivált 1967-től szervezték meg évente a Csíkszeredához tartozó Zsögödfürdőn, egészen 1989-ig. A Csíki Székely Múzeumban a májusi hónap tárgyainak választott emlékplakettek ehhez a rendezvényhez kötődnek.

Május elseje, a munka ünnepe eredetileg a munkásmozgalmak harcának emléknapja, amely a munkaidő szabályozásáért – különösen a nyolcórás munkanapért – folytatott küzdelmekhez kapcsolódik. Romániában 1890-ben már voltak kisebb munkásmegmozdulások ezen a napon Bukarestben és más nagyobb városokban, de ezek akkor még nem voltak tömegesek. Az első jelentősebb május 1-jei felvonulások Romániában az 1900-as évek elején történtek, főként szociáldemokrata csoportok szervezésében. A két világháború között az ünnep félhivatalos, sokszor betiltott formában létezett, és a hatóságok gyakran felléptek a munkásmegmozdulások ellen. 1945 után, a kommunista hatalom megszilárdulásával május 1-je állami ünneppé vált, és a rendszer szimbolikus eseményeként kötelező felvonulásokat, beszédeket és látványos demonstrációkat tartottak országszerte. A rendszerváltás után, 1990-től kezdve, az ünnep politikai jellege visszaszorult, és ma inkább tavaszi pihenőnapként, kirándulással, grillezéssel, koncertekkel ünneplik sokan.

Retró