Múzeumi sztorik: májusi fesztiválok az „átkosban”
A zsögödfürdői színpad. Tavasz a Hargitán 1972-ben
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A Csíki Székely Múzeumban a májusi hónap tárgyainak választott emlékplakettek olyan eseményhez kötődnek, amely sok csíki ember májusát meghatározhatta a rendszerváltás előtti években. A Tavasz a Hargitán folklórfesztivált 1967-től rendezték meg évente a Csíkszeredához tartozó Zsögödfürdőn, egészen 1989-ig. A múzeumban májusban kiállított, protokolláris célú emlékplaketteket Kovács Anna, a volt megyei kultúrbizottság főkönyvelője kapta ajándékba.
Péter Beáta
2024. május 03., 14:232024. május 03., 14:23
2024. május 03., 14:452024. május 03., 14:45
A kommunista Romániában a központilag irányított ünnepszervezés ideológiai szempontból meghatározónak számított. Az országos forgatókönyvek alapján megrendezett nemzeti, állami, gazdasági, történelmi ünnepek, évfordulók sorából nem maradhattak ki az úgynevezett népünnepélyek sem – magyarázta Szabó E. István történész, muzeológus. A Csíki Székely Múzeum munkatársa elmondta, Hargita megyében több májusi fesztivált is szerveztek, például a székelyudvarhelyi Szejke fesztivált, a gyergyószentmiklósi Magasbükk fesztivált, vagy a szentegyházi Nárcisz fesztivált.
A pünkösdi búcsú kvázi ellenrendezvényeként megszervezett folklórfesztivállal próbálták ellensúlyozni az akkor hivatalosan nem létező csíksomlyói búcsújárást, elvonni a figyelmet és az érdeklődést az évszázadok óta megtartott, hatalmas magyar tömegeket megmozgató eseményről.”
Szabó E. István történész az emlékplakettekkel
Fotó: Gegő Imre
A történész kiemelte, a zsögödfürdői népünnepélyen minden évben több tízezres tömeg előtt hangzottak el a megyei elöljárók beszédei, zajlottak le a különböző folklórműsorok, léptek fel a táncegyüttesek, énekkarok. A fesztivál elengedhetetlen részét képezte természetesen a vendéglátóegységek jelenléte is, melyek olcsó sörrel és a szabadtéri eseményekre jellemző ételekkel igyekeztek kiszolgálni a tömeget.
A korabeli sajtóbeszámolókat olvasva, 1988-ban A Hét hasábjain ezt találjuk:
Hargita megyében a Megéneklünk, Románia égisze alatt meghonosodott folklórtalálkozók közül kétségkívül ez a legrangosabb – írják ugyanitt 1989-ben. Az idei találkozó számos vonatkozásban túlszárnyalta a tavalyit: a tájegység folklórjának szép, tartalmas ünnepévé kerekedett. […] A Maros, az Olt, a Küküllők, a Homoród, a Bökény és a Tatros vidékéről felvonuló együttesek népviselete nemcsak színpompájában, hanem annak tisztaságában is rendkívüli volt. És nagyszerűen érvényesült abban a közel hétórás műsorban, amelyet a műkedvelők a fürdőhely szabadtéri színpadán mutattak be.
Fotó: Gegő Imre
A magyarországi Táncművészet (1989/7) magazin már árnyaltabban tudósít az utolsó zsögödfürdői fesztiválról: Idén Pünkösd vasárnapján – immáron huszonnegyedik alkalommal – ismét megrendezték a székely néptáncegyüttesek évi legjelentősebb seregszemléjét, „Tavasz a Hargitán” címmel. Bár csekély örömünkbe nem kevés üröm is vegyül. Hiszen jól tudjuk, hogy ezt a fesztivált szándékosan rendezik meg éppen Pünkösdkor, így próbálják a hivatalos szervek elterelni a figyelmet a közeli Csíksomlyón századok óta megtartott, hatalmas magyar tömegeket megmozgató búcsúról. . . A törekvés ugyan nem jár túl sok sikerrel, lévén, hogy Csíkzsögödre, a néptáncfesztivál helyszínére, és Somlyóra is több tízezren zarándokolnak több mint két évtizede, így volt ez az idén májusban is. Persze akadt jó néhány apróbb, ám politikai szempontból is figyelemre méltó változás a rendezvényben, így pl. ezúttal elmaradt a magyar nyelvű konferálás, csupán románul mutatták be a fellépő, javarészben még mindig magyar együtteseket. Ugyanakkor a színpad díszletei közül eltűnt az államelnök életnagyságú, közismert arcképe. Megjegyzem, senki nem hiányolta túlzottan, sem a nézők, sem a fellépő együttesek. A másik feltűnő jelenségre már az előző években is felhívtuk a figyelmet: a fellépő román együttesek létszáma növekszik, míg ezzel szinte egyenes arányban csökken a székely csoportok száma. Ez persze, az ismert politikai körülmények között szintén érthető.
Fotó: Gegő Imre
Mindezek mellett a fesztivál számos résztvevőnek maradandó élményt nyújtott. Hompoth Hanna Erika – a Csíki Székely Múzeum munkatársa – gyerekként több alkalommal is részt vett a fesztiválon. Úgy emlékszik vissza, hogy noha este nehezen aludt el az izgalomtól, másnap kora reggel ébresztés nélkül talpon volt.
Gyalog megyünk, nagy társasággal és jó, mert sokan vagyunk mi is, gyerekek. Velünk egyszerre, áramlik a tömeg, a szeredaiak zöme ott lesz, Zsögödben. Ki azért, mert szeret ott lenni, ki azért, mert kötelező.”
Fotó: Gegő Imre
Felidézi, már a főútról látni, ahogyan a domboldalon, a fenyőfák mögül száll a füst, szinte érezni a flekken illatát. Sietniük kell, hogy más ne foglalja el azt a jó helyet, ahová ők minden évben letelepednek a kockás pokrócokkal, a korábbi években kővel kirakott tűzhelyük mellé. Onnan jól látni a színpadon is, jól lehet hallani a hangszóróból szóló műsort.
Demeter Csanád történész a Kultúrkombinát – Szocialista ünnepélyek és fesztiválok Hargita megyében (1968-1989) című könyvében (Státus Kiadó, 2016) a Hargita 1979. május 31-i számára hivatkozva néhány adatot is megemlít: az 1979-es Tavasz a Hargitán folklórfesztiválra 5000 flekken, 10000 mititej (közismertebb nevén miccs), 100 kg virsli, 100 kg kolbász, 30000 üveg sör, 12000 üveg hűsítő, 2000 üveg borvíz, 6000 pohár fagylalt és egyéb édesség (kürtőskalács) került eladásra a csíkszeredai állami kereskedelmi vállalat öt elárusítóhelyén. Hozzáteszi, nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen összejövetelek adtak hivatalos keretet a gyülekezési jog látszólagos alkalmazására.
Nagy tömegeket vonzott a Tavasz a Hargitán fesztivál
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Ugyanitt, a Hargita 1971. május 8-ai, Holnap Zsögödön című cikkéből is idéz: Ahogy a gyermekek álmodják nagy események előtt, dobbanó szívvel: még egy nap és itt az öröm. De hát csak az emberpalánták vajon? Mi felnőttek talán nem számoltuk a napokat szinte azóta, hogy az utolsó fehér hófolt is fű alá bújt? Hogyne számoltuk volna, még erőssebben dobbanó szívvel, mert hát mi egyszerre adunk és kapunk. Hírt adunk magunkról, egész vidékünkről, odaállunk a kamerák elé székelyharisnyásan, rokolyával perdülő szoknyával, dallal az ajkunkon, táncos lábbal, hogy lássák az Omu csúcson és odalent az alföldön, Bukarestben és Nagyváradon, mindenütt, ahová az éter hullámain eljut a hangunk és mosolyunk; hogy lássák ünnepköszöntő tájainkat és embereinket – viruló lányainkat, izmos legényeinket, dolgos önmagunkat – ezen a májusi napon.
A könyv szerzője arra is kitér – Zsehránszky István az Ifjúmunkás 1973. június 7-ei lapszámában megjelent Táncmaraton című cikkére hivatkozva –, hogy a Tavasz a Hargitán fesztiválon átlagosan 30-40 ezer résztvevő fordult meg, több mint 35 együttes lépett fel, és hat-nyolc órát tartott a műsor.
A Tavasz a Hargitán fesztiválhoz kötődő emlékplakettek megtekinthetők a Csíki Székely Múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9-17 óra között.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Az ünnep után húsmentes felfrissülés
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Az ünnep után húsmentes felfrissülés
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Bajor lencsés káposzta
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
Bajor lencsés káposzta
Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda
Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája
Péter Beáta: Jobb napok
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Péter Beáta: Jobb napok
Mézes-mustáros szűzpecsenye
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
Mézes-mustáros szűzpecsenye
Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?
Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!