
A zsögödfürdői színpad. Tavasz a Hargitán 1972-ben
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A Csíki Székely Múzeumban a májusi hónap tárgyainak választott emlékplakettek olyan eseményhez kötődnek, amely sok csíki ember májusát meghatározhatta a rendszerváltás előtti években. A Tavasz a Hargitán folklórfesztivált 1967-től rendezték meg évente a Csíkszeredához tartozó Zsögödfürdőn, egészen 1989-ig. A múzeumban májusban kiállított, protokolláris célú emlékplaketteket Kovács Anna, a volt megyei kultúrbizottság főkönyvelője kapta ajándékba.
2024. május 03., 14:232024. május 03., 14:23
2024. május 03., 14:452024. május 03., 14:45
A kommunista Romániában a központilag irányított ünnepszervezés ideológiai szempontból meghatározónak számított. Az országos forgatókönyvek alapján megrendezett nemzeti, állami, gazdasági, történelmi ünnepek, évfordulók sorából nem maradhattak ki az úgynevezett népünnepélyek sem – magyarázta Szabó E. István történész, muzeológus. A Csíki Székely Múzeum munkatársa elmondta, Hargita megyében több májusi fesztivált is szerveztek, például a székelyudvarhelyi Szejke fesztivált, a gyergyószentmiklósi Magasbükk fesztivált, vagy a szentegyházi Nárcisz fesztivált.
A pünkösdi búcsú kvázi ellenrendezvényeként megszervezett folklórfesztivállal próbálták ellensúlyozni az akkor hivatalosan nem létező csíksomlyói búcsújárást, elvonni a figyelmet és az érdeklődést az évszázadok óta megtartott, hatalmas magyar tömegeket megmozgató eseményről.”
Szabó E. István történész az emlékplakettekkel
Fotó: Gegő Imre
A történész kiemelte, a zsögödfürdői népünnepélyen minden évben több tízezres tömeg előtt hangzottak el a megyei elöljárók beszédei, zajlottak le a különböző folklórműsorok, léptek fel a táncegyüttesek, énekkarok. A fesztivál elengedhetetlen részét képezte természetesen a vendéglátóegységek jelenléte is, melyek olcsó sörrel és a szabadtéri eseményekre jellemző ételekkel igyekeztek kiszolgálni a tömeget.
A korabeli sajtóbeszámolókat olvasva, 1988-ban A Hét hasábjain ezt találjuk:
Hargita megyében a Megéneklünk, Románia égisze alatt meghonosodott folklórtalálkozók közül kétségkívül ez a legrangosabb – írják ugyanitt 1989-ben. Az idei találkozó számos vonatkozásban túlszárnyalta a tavalyit: a tájegység folklórjának szép, tartalmas ünnepévé kerekedett. […] A Maros, az Olt, a Küküllők, a Homoród, a Bökény és a Tatros vidékéről felvonuló együttesek népviselete nemcsak színpompájában, hanem annak tisztaságában is rendkívüli volt. És nagyszerűen érvényesült abban a közel hétórás műsorban, amelyet a műkedvelők a fürdőhely szabadtéri színpadán mutattak be.
Fotó: Gegő Imre
Fotó: Gegő Imre
Mindezek mellett a fesztivál számos résztvevőnek maradandó élményt nyújtott. Hompoth Hanna Erika – a Csíki Székely Múzeum munkatársa – gyerekként több alkalommal is részt vett a fesztiválon. Úgy emlékszik vissza, hogy noha este nehezen aludt el az izgalomtól, másnap kora reggel ébresztés nélkül talpon volt.
Gyalog megyünk, nagy társasággal és jó, mert sokan vagyunk mi is, gyerekek. Velünk egyszerre, áramlik a tömeg, a szeredaiak zöme ott lesz, Zsögödben. Ki azért, mert szeret ott lenni, ki azért, mert kötelező.”
Fotó: Gegő Imre
Demeter Csanád történész a Kultúrkombinát – Szocialista ünnepélyek és fesztiválok Hargita megyében (1968-1989) című könyvében (Státus Kiadó, 2016) a Hargita 1979. május 31-i számára hivatkozva néhány adatot is megemlít: az 1979-es Tavasz a Hargitán folklórfesztiválra 5000 flekken, 10000 mititej (közismertebb nevén miccs), 100 kg virsli, 100 kg kolbász, 30000 üveg sör, 12000 üveg hűsítő, 2000 üveg borvíz, 6000 pohár fagylalt és egyéb édesség (kürtőskalács) került eladásra a csíkszeredai állami kereskedelmi vállalat öt elárusítóhelyén. Hozzáteszi, nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen összejövetelek adtak hivatalos keretet a gyülekezési jog látszólagos alkalmazására.
Nagy tömegeket vonzott a Tavasz a Hargitán fesztivál
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Ugyanitt, a Hargita 1971. május 8-ai, Holnap Zsögödön című cikkéből is idéz: Ahogy a gyermekek álmodják nagy események előtt, dobbanó szívvel: még egy nap és itt az öröm. De hát csak az emberpalánták vajon? Mi felnőttek talán nem számoltuk a napokat szinte azóta, hogy az utolsó fehér hófolt is fű alá bújt? Hogyne számoltuk volna, még erőssebben dobbanó szívvel, mert hát mi egyszerre adunk és kapunk. Hírt adunk magunkról, egész vidékünkről, odaállunk a kamerák elé székelyharisnyásan, rokolyával perdülő szoknyával, dallal az ajkunkon, táncos lábbal, hogy lássák az Omu csúcson és odalent az alföldön, Bukarestben és Nagyváradon, mindenütt, ahová az éter hullámain eljut a hangunk és mosolyunk; hogy lássák ünnepköszöntő tájainkat és embereinket – viruló lányainkat, izmos legényeinket, dolgos önmagunkat – ezen a májusi napon.
A könyv szerzője arra is kitér – Zsehránszky István az Ifjúmunkás 1973. június 7-ei lapszámában megjelent Táncmaraton című cikkére hivatkozva –, hogy a Tavasz a Hargitán fesztiválon átlagosan 30-40 ezer résztvevő fordult meg, több mint 35 együttes lépett fel, és hat-nyolc órát tartott a műsor.
A Tavasz a Hargitán fesztiválhoz kötődő emlékplakettek megtekinthetők a Csíki Székely Múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9-17 óra között.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!