Tíz éve van Szomszédnénink

Pébé: Idén tíz éves a Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat. Kérlek, meséljetek a kezdetekről.

Béfé: Az úgy volt...

Téesz: Várjál, várjál, az nem es úgy volt... Szóval, a Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat 2001 tavaszán alakult. Április elsejét tartjuk születésnapunknak, de egyáltalán nem azért, mert az a bolondok napja, hanem mert akkor volt az első fellépésünk (ha nem számolunk bele a fellépések sorába egy korábbi fellépést, amely egy sztriptíz paródia volt egy lánybúcsún). Tehát ekkor volt az első olyan fellépésünk, amelyre rendesen közönség jött, ez a KMDSZ születésnapi buliján történt. Igazából Béfé mondta, hogy kellene csináljunk egy ilyet, írunk valamit, és aztán lássuk, mi lesz. Ő akkor azt mondta nekem, hogy tíz év múlva egész Erdélyben ismerni fognak, amit én természetesen nem hittem el neki, viszont jó mókának tartottam, hogy így csinálunk egy előadást, aztán lesz, ami lesz. Tehát így indult, tervek nélkül.

Béfé: Még jó, hogy én a Szomszédnénit kellett megjósoljam, mert ha a Facebookot jósolom meg, akkor milliomos lennék. Így most van egy sztori, amit lehet mesélni.

Téesz: Vagy a Youtube-ot...

Béfé: Igen, a Youtube-ot, mert az sem volt még. Így alakultunk, hogy nem volt Facebook, Youtoube...

Téesz: Mobiltelefon sem...

Béfé: Mobilom nekem sem volt, e-mailem is alig. Volt egy szegény szerencsétlen, csak nem néztem.

Pébé: Téesz csíkszeredai, Béfé zilahi, hogyan találtatok egymásra?

Téesz: Kolozsváron találkoztunk, mindketten ott voltunk egyetemisták. Volt egy közös barátnőnk, és ő mutatott be egymásnak. Igazából Béfének volt a barátnője, nekem pedig jó barátom. Béfé neki öntötte ki a szívét, hogy szeretne egy humortársulatot, és ő ajánlott engem, hogy legyek én a harmadik, mert háromtagú csapatnak indultunk. Béfé elmondod az interjúban, hogy miért mondtad akkor, hogy szeretnél egy humortársulatot?

Béfé: Fogalmam nincs, mert nem emlékszem erre a beszélgetésre. Mindig mondjuk az interjúkban, hogy tényleg Timó hozott össze bennünket, de hogy én mikor mondtam ezt... Valószínű, hogy be akartam neki bizonyítani, tudok okos dolgokat mondani, és nem tudtam miről beszélni, így véletlenül lett egy humortársulatunk.

Pébé: Bár háromtagú csapatnak indultatok, mégis ti ketten vagytok „A” Szomszédnéni. Milyen felállásban működtetek még?

Téesz: Bordás Szabolcs volt az első, aki velünk fellépett. Igazából az úgy indult, hogy a Szomszédnéniben megvolt már a két ember, de mindenképp háromtagút akartak, és én lettem a harmadik. Aztán Bordás Szabolcs megkomolyodott, igazából nem érezte soha jól magát a színpadon, inkább kiszállt. Utána jött az első Humorfesztiválnak a győztese, Csók Zsolt, alias Bumbuc, ő volt velünk egy évig. Aztán egy idő után nem szeretett próbákra járni, és nehéz volt összehozni egy műsort úgy, hogy soha nem jött el próbára, mert más elfoglaltsága volt, úgyhogy ő is kiszállt végül. Utána következett Fitz Tamás, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni, egyik legjobb időszaka volt a Szomszédnéninek, vele is egy évet játszottunk. Sajnos, valami betegség lett úrrá Tamáson, több hónapig nem tudott utazni, így megszakadt az együttműködés. Ezt követően castingeket tartottunk, és aki be szeretett volna kerülni a csapatba, jelentkezhetett.

Béfé: Az a vicces, hogy Felméri Péter is jelentkezett, csak őt nem vettük fel.

Téesz: Nem, mert ő két személyt játszott egy személyben, és nekünk csak egy ember kellett. Aztán kiderült, hogy tényleg vicces.

Béfé: Igazából olyat próbáltunk keresni, aki megírja a saját szövegeit, azt előadja, és ezzel is gazdagítja a Szomszédnénit. Mert mindig az volt, hogy mi kellett megírjuk a harmadik szövegeit is, és egy idő után lehet, hogy kevesebb szöveget írtunk és kevesebb vicces dolgot. Az ember ilyen szinten kicsit önző, hogy a jobb poénokat magának akarja, nem másnak. Lehet, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy idő után háttérbe szorultak ezek az emberek. Mivel mi többet szerepeltünk, több interjút készítettek velünk, egy idő után így hívtak, hogy Béfé, Téesz és a harmadik. A harmadiknak soha nem találták meg a nevét az emberek.

Pébé: Lány sosem próbálkozott bekerülni a csapatba?

Téesz: A castingekre jelentkezett, de nem azért nem vettük fel, mert lány, hanem mert senkit nem vettünk fel, mivel nem győzött meg senki igazán.

Béfé: A fiúk könnyebben nevetnek magukon, könnyebben mesélnek el egy cikis sztorit, mint a lányok. Talán ezért kevesebb női humorista van, mert egyszerűen nem szeretnek csúnya dolgokat mesélni magukról, bénaságokat. Ők jók, szépek, és ilyesmivel nagyon nehezen lehet megnevettetni a közönséget.

Pébé: Javában zajlanak a VIII. Erdélyi Humorfesztivál elődöntői. Hogyan szerveződött meg az első Erdélyi Humorfesztivál 2003-ban?

Béfé: Horváth Zsolttal – aki amúgy a Mutáns lapnak a megalapítója, egyetlenegy ilyen humorlap volt Kolozsváron, amit egyetemisták csináltak, és vagy két évig működött is, pénzügyileg fenntartotta magát – kitaláltuk, hogy csináljunk egy humorfesztivált. Azt néztük, hogy erdélyi humorszakma nem igazán van, mert vannak Gáspárikék, Nagy Istvánék, akkoriban kezdett működni az Open Stage is. Nagyjából ennyi volt az erdélyi humor, és elgondoltuk, milyen jó lenne, ha létezne erdélyi humorbiznisz és -szakma. Elmondtuk Téesznek is, és megcsináltuk. Nagyrészt azért, hogy új embereket fedezzünk fel, hogy ne érezzük magunkat olyan egyedül, és ne csak nálunk idősebb humoristák legyenek, hanem nekünk is adódjanak fellépési lehetőségeink, mert akkoriban igen ritkán léptünk fel.

Téesz: Akkora fába vágtuk a fejszénket, hogy rögtön négy napos fesztivált szerveztünk, mert azelőtt még láttunk fesztiválokat, és azok négy naposak voltak. Most már csak két napos a Humorfesztivál, beláttuk, hogy ez bőven elég. De akkor úgy csináltunk négy napos fesztivált, hogy nem volt, akit meghívni, meg pénzünk sem volt rá, úgyhogy négy napig mi léptünk fel egymás hegyén-hátán, csak különböző nevek alatt. Vagy Laár András-verseket szavaltunk, vagy a Mutáns lapból adtunk elő jeleneteket, vagy Monty Python-feldolgozásokat játszottunk, vagy viccmondó versenyt szerveztünk, szóval, amit csak lehetett. Most már végre elértünk oda a nyolcadik Humorfesztiválon, hogy nem tudjuk, kit hívjunk meg, kit részesítsünk előnyben, mert nincs már annyi hely, hogy minden erdélyi humorista fellépjen.

Pébé: Úgy látszik, Béfé csak részben jósolta meg a Szomszédnéni sorsát, mert ma már nemcsak egész Erdélyben, hanem Magyarországon is ismertek vagytok. Comedy Central, Showder klub, Rádiókabaré, Dumaszínház: hogyan kerültetek be a magyarországi humorista-körökbe?

Téesz: Beprotezsáltak, van egy ismerősünk és elintézte, mert fizettünk neki. Komolyra fordítva a szót, jóval korábban bekerülhettünk volna, mint amikor, mert egyszer egy szépségversenyen volt fellépésünk Nagyváradon, ahol Fábry Sándor is ott volt, mint zsűritag. Mi a szépségversenyen nem versenyeztünk, ő sem zsűriszemmel nézett. Ott azt mondta, hogy tetszett neki a produkciónk, tanácsokat adott, hogy mikre figyeljünk. Jelezte, hogy a Dumaszínház szokott szervezni egy Félőrültek Fesztiválja nevű tehetségkutatót, és menjünk el oda, ő majd szól Litkai Gergelynek, aki ezt szervezi. Persze aztán nem szólt. Mi mondtuk, hogy jó-jó, és vártuk, hogy ő szól, és majd hívnak minket. Nem hívtak. Ezt elmondtuk Felméri Péternek, aki jóval racionálisabban gondolkodik, mint mi, utánanézett, hogy mi ez a Fiatal Félőrültek és elment a saját költségére, elutazott anélkül, hogy hívták volna, és fellépett. Akkor őt már rögtön felfedezték. Gondoltuk, ha neki így ment, akkor mi is kimegyünk, és pár hónapra rá meg is tettük. Ez 2007-ben volt. Ez egy olyan fesztivál, amelyet egy kis kocsmában tartanak havonta, vagy kéthetente, ott bárki felléphet egy öt perces produkcióval.

Béfé: Azért nagyon jó, mert ennek az egész Dumaszínház fiókhálózatnak az atyja, Litkai Gergely ott szokott lenni ezeken a Félőrült tehetségkutatókon, és ha lát benned fantáziát, akkor általában szerződést ajánl. És nekünk ilyen szerencsénk volt, hogy ajánlott egy szerződést. Mert még egyszer nem mentünk volna ki a saját költségünkre.

Téesz: Akkor még nem gondoltuk, hogy pár év múlva ugyanazt az utat fogjuk megtenni hetente.
2007 őszén és 2008 tavaszán indult be a Comedy Central csatorna, amelynek az igazgatója szintén Litkai Gergely lett. Ő felkarolt minket, és oda rögtön meghívott, hogy lépjünk fel. Azóta is rendszeres fellépők vagyunk a Comedy Centralban. A Showder klubba pedig úgy jutottunk el, hogy több műsor lett egy idő után, és nem volt elég a fellépő. Ott igazából vendégszereplők vagyunk, mint Comedy Centralos humoristák meghívnak bennünket, és mindezek mellett párhuzamosan a Rádiókabaréban lépegettünk fel.

Pébé: Onnan nemrégiben kaptatok egy rangos elismerést. Erdélyi humoristáknak most először ítélték oda az arany Bon-bon díjat.

Téesz: Igen, ők úgy gondolták, hogy három év után, és főleg az utóbbi egy évben annyiszor és olyan minőségben léptünk fel, hogy nekünk ítélik. A Bon-bon díj az pont akkora, mint egy bonbon, amiben megy és konyak van, csak nem csokoládéból készítik, sajnos, hanem ezüstből és befújják arannyal. Be lehet adni zálogba, ha nagyon megszorulunk. Illetve, elég jó súlya van, ezért nem hordom magammal, a bicska még mindig jobb szerintem.

Béfé: Amúgy szerintem bicskát sem hordasz magaddal.

Téesz: Nem hordok, mert egyszer volt, és rögtön másnap elhagytam, azóta nem hordok. De a Bon-bon díj mellé adtak egy papírt is, hogy jogosultak vagyunk és kaptuk. Én építészetit végeztem, humorral foglalkozom, de mind a kettőről van most már papírom.