
Fotó: Kristó Róbert
Ahogy a lányoknál tánc közben bővül a szoknya, úgy bővülnek a csíkszeredai Esztány István által készített táskák, amelyek itthon talán még nem annyira, de a szomszédos országokban egyre népszerűbbek. Készítőjük 2010-ben elnyerte a Magyar Formatervezési Díj Diák kategória fődíját, az elmúlt hétvégén pedig a magyar divattervezők számára kiírt Gombold újra! Divat a magyar című pályázat rendhagyó bemutatóján, a budapesti Szépművészeti Múzeumban voltak láthatók az alkotásai. A táskakészítő iparművészt zsögödi műhelyében látogattuk meg.
2011. május 11., 17:032011. május 11., 17:03
2011. június 08., 18:182011. június 08., 18:18
– 2009-ben végeztél a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textiltervezői, azon belül pedig bőr szakon. A diplomamunka kollekciódba készültek az első „bővülő táskák”, azóta több mint 350 táskát terveztél és készítettél el.
– A diplomamunkám nagyon tetszett a bírálóbizottságnak, akkor a rektori különdíjat is megkaptam, és ez már egy jó dobbantó volt. Hazaköltöztem, itt indítottam egy kicsi műhelyt, és készítem folyamatosan a táskákat. Azért persze, havonta járok vásárokra, erre-arra. A tavaly a Magyar Formatervezési Díj Diák kategóriájában elnyertem a díjat, aminek megint jó visszhangja volt. És ez így működik, hogy egyik dologból jön a másik. Van, tényleg, már több száz táska, ami eddig elkészült, de mindenik más. Formailag, méretre van egyforma, de mindig más a színvilág. Mivel nincs nagy mennyiségű bőr felhalmozva nálam, mindig változtatom a színskálát is.
– Mi ihletett az első táskák megtervezésekor?
– Foglalkoztatott a népi ornamentika, a népi világ, és hogy azt a mi saját kultúránkból, hagyományainkból hogyan tudnánk kicsit a mai világba átültetni. Mik azok az értékek, motívumkincsek, amiket át tudunk hozni a mai használati dolgokban. A rakottas szoknya volt a kiindulópont számomra: ahogy a lányok forognak tánc közben, úgy bővül a szoknya, és ahogy bővül a szoknya, úgy bővül a táska nálam, tehát ezt a szerkezeti elemet ültetem át a táskába. Egyfajta míves dolog is van benne, ad egy karakteres jelleget a táskának. A funkciójában az a jó, hogy ahogy pakolunk a táskába, úgy tud növekedni a belső mérete.
– Ezzel sok nő álma válik valóra...
– Általában a táskák úgy vannak megszabva, hogy több nagyobb oldaluk van, több szerkezet, én azt próbáltam megtalálni, hogy egy síkbeli dologból hogyan lehet teret alkotni. Nincs „legszebb”, mindenik darab úgymond egyedi. 10–12 modellt készítek folyamatosan, de ennél többféle van. Az hajt előre, hogy minél újabb táskákat hozzak ki, hogy próbáljam a technológiát fejleszteni, és mindig változtassak a modelleken.
– Mi az Esztány-táskák fő vonzereje?
– A legfontosabb, amit én a vásárokban és a vásárlóknak is felajánlok: van rá lehetőség, hogy a megrendelő színt és méretet válasszon, illetve formailag is tudok változtatni. Mindig van egyfajta játékra lehetőség, akár színkombinációkban, méretezésben, és ezt szeretik a megrendelők, van egyfajta szabadságuk, hogy közösen az ő személyiségükre formálhatjuk a táskákat.
– Honnan érkeznek a megrendelések?
– A legtöbb jelen pillanatban Magyarországról, Budapestről főként, de ugyanúgy itthonról is vannak megkeresések. Küldtem még Németországba, Dániába, Svájcba, Szlovákiába, de vittek Amerikába, Svédországba és Spanyolországba is. Mondjuk úgy, hogy kézről kézre, illetve a weblapomnak köszönhetően (www.esztanygaleria.eu) hamar terjed az Esztány-táska híre.
– Jelenleg a zsögödi műhelyedben dolgozol, tervezed, hogy terjeszkedsz majd és nagyobb tételekben gyártod őket?
– Nem sürgetem a dolgokat. Nyilván, hogyha kiadnám, vagy nagyobb gyárban gyártatnám, akkor esetleg több időm lenne tervezni, de most még élvezem azt a fázist, hogy minden egyes táskával kapcsolatban vagyok, valamint kapcsolatban vagyok a vevőkkel. Tudom személyesen, hogy kinek mi tetszett leginkább, és olyan sok plusz tapasztalatot kapok ezáltal, amit eddig nem tudtam megtapasztalni. A vevőtől hamar visszajön a technológiai igény, tehát a vásárló hamar visszatükrözi, hogy jó-e az a termék, vagy éppen mi a hibája...
– Május 8-án a budapesti Szépművészeti Múzeumban a Gombold újra! Divat a magyar című öltözéktervezési pályázat keretében a 420 pályázó közül a 35 legjobb egy divatshow-n mutathatta be munkáit. Itt Esztány-táskákat is láthatott a közönség...
– Nagyszabású divatbemutató volt, ami sok embert megmozgatott, ezért sajnos, nem is fért be mindenki a múzeumba, sokan a kinti kivetítőn nézhették végig a divatshow-t. Díjazásban nem részesültek a táskáim, de a közönségdíj még hátravan, egészen 15-én este 18 óráig lehet szavazni a Facebookon a Gombold Újra! Divat a magyar közönségdíjnál.
Kigyulladt egy személyautó szerda délután Csíkdelnén. Mire a tűzoltók a helyszínre érkeztek, a jármű már teljes terjedelmében lángolt.
Tűz ütött ki Büdösfürdőn kedden este, a lángok több hétvégi házikót és egy lakókocsit is elértek. A tűzoltók megfékezték a lángok továbbterjedését, jelenleg az oltáson dolgoznak.
Családi emlékek, régi fényképek és kevésbé ismert történetek segítségével idézte fel Márton Áron püspök örökségét Lázár Csilla a 130. évfordulóhoz kapcsolódó Ezüst Akadémián. Az előadás résztvevőit arra is biztatta, hogy osszák meg saját emlékeiket.
Nyílt napot tart október 29-én, csütörtökön 18 órától a Felcsíki Műjégpályán a Székelyföldi Jégkorong Akadémia és a Felcsík SK.
Lesz európai uniós finanszírozás a csíkszéki tömegközlekedést átalakító elektromos buszok kifizetésére, amelyek szállításával késett a gyártó, és emiatt Csíkszereda lemaradt az Országos Helyreállítási Terv (PNRR) támogatásáról.
Karbantartási munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás kedden Csíkszereda taplocai részének több utcájában. A szolgáltatáskimaradás október 27-én, 8 és 16 óra között várható.
Közös emlékezésre és beszélgetésre várják az Ezüst Akadémia hallgatóit Csíkszeredában, a Márton Áron 130 emlékév keretében. A résztvevőket arra kérik, hogy a püspökhöz kapcsolódó személyes emlékeiket, fényképeiket is hozzák magukkal.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Szombaton hajnalban Madéfalvára riasztották a tűzoltókat, a tűz megfékezéséhez egy markológépet is bevetettek.
Ma szabadon kimondhatjuk a véleményünket, magyarul beszélhetünk, és nyíltan bírálhatjuk a hatalmat. Hetven éve azonban ez korántsem volt magától értetődő. Az 1956-os szabadságharcra emlékeztek pénteken Csíkszeredában, a Kalász negyedi kopjafánál.
szóljon hozzá!