Görbe Éva: az élet szép, bennünk van a lényeg

– Az Ön neve etalon a szakmában. Hosszú út vezetett idáig?

– Hosszú és néhányszor át is rendeződött. 1981-től vagyok a szakmában. Gyerekkoromban szívesen fésülgettem a babákat, viszont sporttanárnak készültem. Ám a sors úgy hozta, hogy amikor érettségiztem, a sportegyetemek megszűntek, csupán két osztály maradt, amelyből egyet fenntartottak az élsportolóknak. De semmi sincs véletlenül. Ekkor hirdettek meg tíz fodrász helyet Hargita megyének Aradon, az UCECOM keretében. Az anatómia fő tantárgy volt, ezzel én témában voltam, így sikeresen be is jutottam. Érettségi után következett másfél év iskola, amit komoly vizsga zárt. A gyakornoksággal együtt összesen három év volt, és én igazából ezt tartom reálisnak, minimum ennyi kellene, mert ez egy nagyon felelősségteljes szakma. Ekkor jöttem rá, hogy én ezt a szakmát nagyon-nagyon szeretem. Egyébként az oktatás is vonzott, ez is megadatott nekem, mivel érettségi után Csíkpálfalván egy évet oktattam sportot. Jó volt arra, hogy rájöjjek, túl maximalista vagyok, a gyerekekkel nem lehet így dolgozni. Szegényekből második díjas modern tánccsoportot csináltam, de hogy milyen áron, arról ne is beszéljünk. Az életemben volt minden. Általában ha beindul a karrier, nehezebben megy a családi élet, amikor a karrierem ugrásszerűen ívelt felfelé, a családi életem padlót fogott. Elváltam, egy kis gyerekem volt, anyagi problémákkal küszködtem, de nem hagytam magam. Folyamatosan országos versenyeken vettem részt, éveken keresztül én képviseltem Hargita megyét és a zónát ezeken. Igaz, a nemzetiségem miatt nagyon nehéz volt kiugrani, de szerintem ez egy nagyon jó motiváció volt arra, hogy még többet tegyek. Folyóiratokból, újságokból tanultam, saját költségemen külföldi képzésekre jártam, meg szerettem volna mutatni, hogy azért mi is vagyunk azon a szinten, mint mások. Bántott, hogy nincs meg a kellő elismerés. Ez addig tartott, amíg kijutottam egy nemzetközi versenyre, amelyen az országból többen voltunk, de egyedül én értem el dobogós helyezést, második lettem. Ez tíz év kemény munkának volt a gyümölcse. Aztán a Nemzetközi Fodrászszövetség tagja lettem, ami azt jelenti, hogy évente Párizsban képzést kapunk, minden négy évben van az úgymond olimpia vagy világtalálkozó, amin részt veszek, majd itthon az országban is képzéseket tartunk. Szakmám csúcsa volt, amikor három évvel ezelőtt Párizsban megkaptam a világszövetség fodrász lovagrendjét. Az egész életem egy harc volt, ami által sokat fejlődtem. Másként látom a világot, az embereket, lélekből közelítem meg a szakmát. Nagyon szeretem az embereket, ezáltal pedig rá is érzek az emberekre, és nemcsak frizurát adok, hanem lelki töltetet is, és ez nagyon jó. Ugyanez van a családomon belül is. Időközben rendeződött a családi életem is, 22 éve élek boldog párkapcsolatban, ebből született a 18 éves fiam, aki a Nagy István Művészeti Iskolában tanul. Úgy tartom, hogy ő az én legjobb tanítómesterem és a tükör, mely mutatja, hogy mit nem csinálok jól. A nagyobbik fiam már 27 éves, ő műépítészetet végzett, dolgozik.

– Az oktatás még mindig jelen van az életében.

– Húsz éve foglalkozom oktatással. Szerencsés módon találkozott a szakma, amit nagyon szeretek, és az oktatás, ebben is próbálom magam tökéletesíteni. Nagyon sok olyan jó kezű fodrász került ki a kezemből, akikre büszke vagyok. Segítek és próbálom nekik úgy átadni a tudást, hogy ne legyen rivalizálás, hanem egy egészséges konkurencia, mert ez növeli a színvonalat. Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki jó mester legyen, a legfontosabb, hogy úgy érezze, amit csak tud, összeszed a szakmán belül, tanít, és szívből-lélekből átad mindent, illetve szívből-lélekből tud örülni, ha a tanítvány elkerüli. Ekkor mondhatjuk, hogy önzetlenek vagyunk a szakmával szemben.

– Tetszett, amikor azt mondta, a lélekkel is foglalkozik, nemcsak frizurát ad. Ma egyre kevesebbet figyelnek az emberek egymásra.

– Fontos, hogy tegyek rendet magamban, béküljek ki saját magammal, utána már a hozzám fordulót is másként tudtam elfogadni. Nem azért csinálom, mert így tanultam, hanem mert tényleg szeretem az embert, a társamat. Fontos, hogy ne erőltessük, mert akkor nem megy. Ehhez fel kellett nőnöm, és el kellett teljen biza ötven év. Ha lelkileg is tudok rá hatni, a frizura is sokkal jobb lesz. A fodrászat egy olyan hely, ahol a nő ő maga lehet. Egy nőnek nagyon nehéz dolga van, meg kell felelnie mint anya, pénzt is kell keresni a munkahelyen, feleség is, nő is kell legyen, ezért a fodrászatban róla kell minden szóljon.

– Milyenek a csíkszeredai nők? Igényesek? Fontos számukra a jó megjelenés? Meg tudják engedni ezt maguknak?

– Csíkszeredában mindig volt egy színvonal a divat, fodrászat terén. Csíkban a nők igényesek, nagyon leleményesen próbálnak olyan dolgokat megengedni maguknak, amit nagyon kicsi pénzből lehet összehozni, viszont ha volna rá módjuk, meg vagyok győződve, sokkal nagyobb gondot fordítanának rá. Sok olyan nagyváros van, ahol nem látunk annyi jó frizurát és rendezett hajat, mint itthon.

– Ha már egy mesterfodrásszal beszélgetek, meg kell kérdezzem, milyen az idei nyári trend?

– Az idei nyári trendet elsősorban a volumen határozza meg, ami azt jelenti, hogy nem vékonyítódik nagyon a haj, tömege van. Dominál a nagy tömegű haj és a lokni. Az ötvenes-hatvanas évek hollywoodi sztárjai inspirálják. A férfias haj nagyon férfias lett, a nőies nagyon nőies. Mindenki megtalálja magát benne, mert több irányzat van. Színben az ombré festés megy, ami azt jelenti, hogy enyhén árnyékolt hatást ad, gyökérben sötétebb, és ugyanazon a színen belül több árnyalat jelenik meg. Mindenképpen a meleg színárnyalatok, a meleg barnák a dominánsak, a szőkében a nagyon világos szőke, ez az egyedüli hideg szín.

– Az ön számára mennyire fontos a divat?

– Egyfajta megújulás, amelyre szükség van. Ha egy picit is lopunk belőle, jólesik. Ha nem követnénk a divatot, rájönnénk, hogy két színben leéltük a fél életünket.

– Említette a beszélgetés elején, hogy a karrierre ráment a család. Nehéz egyeztetni ezt a kettőt, vagy ez csak a fiatalság rovására volt írható?

– Nem könnyű. Ha a karrierre áll rá az ember, megsínyli a családi élet. Nehéz anyaként is és a szakmában is a maximumot adni. Próbálkoztam vele, de rés került, amit ma már látok is. Egy anya nem tud eleget lenni a gyerekeivel. Ha elölről kellene kezdenem, lehet, hogy sokkal több időt szánnék az anyaságra, mint a karrierre. Viszont beállítottság kérdése, mert azt a mai napig sem tudom elfogadni, hogy itthon üljek, maximálisan anya legyek és punktum. Nem az a típus vagyok, mozognom kell, tennem kell. Tény, hogy többet lennék a gyerekekkel, hiszen egy idő után feltevődik a kérdés, hogy megérte-e. Főként, amikor az ember tudásra tesz szert, és rájön, hogy hol szúrta el. Meg kell találni az arany középutat, és nagyon következetesnek kell lenni.

– Sportos alkat, gondolom még mindig része az életének a sport.

- Kerékpározok, ha időm engedi, akkor szaladok is. Volt olyan időszak, amikor nem sportoltam, egészségügyi problémáim adódtak, a munkabírásom minimális volt. Minden volt az életemben, még a depresszió alsó határa is. De ezeket meg kellett élni, hogy jöhessen az életmódváltás.

– Mi segített felemelkedni?

– Az önismeret. Amikor ezzel kezdtem foglalkozni, rájöttem, hogy nagyon sok mindent nem csinálok jól. Kezdetben sokat segített az agykontroll. Volt egy egészségügyi problémám, amivel végigjártam az orvosokat, és nem tudtak segíteni, rengeteg gyógyszert kaptam, aztán amikor a mellékhatásokról olvastam, eldöntöttem, hogy ez így tovább nem mehet. Normális, hogy lelki vetülete volt a dolognak, ez általában így van. Évekig söpörjük a szőnyeg alá a problémákat, a tüneteket kezeljük, az okokkal nem foglalkozunk. Ilyenkor borul minden. Újra kellett építsem az életemet, azóta teljesen másként látom. Cél mindig van, de hagyom, hogy történjenek a dolgok, mert amíg célba érek, addig is jól kell érezzem magam. Amióta életmódot váltottam, egészségesnek mondom magam, jól érzem magam a bőrömben. Persze mindezért tenni is kell. Február elején például, harminc év után abbahagytam a cigarettázást. Most ez a nagy kihívás.

– Talán saját magunkat megismerni, saját magunkra figyelni a legnehezebb.

– Amikor az ember ezzel kezd foglalkozni, akkor jön rá, hogy méhkasba nyúlt. De jó vele foglalkozni, mert rájövünk arra, hogy élvezetek hajszolása nélkül tud igazán szép lenni az élet, hiszen bennünk van a lényeg. Nem az a fontos, hogy önérdekeket kielégítsünk, hanem az, hogy most beszélgetünk, mélyen egymás szemében tudunk nézni, és érezzük a kölcsönös vonzalmat egymás iránt. Ha céltudatosan, pozitív hozzáállással, lélekből, őszintén és szeretettel tesszük a dolgunkat, akkor jó irányba haladunk. Nehéz, de tanulom.

– Miről szól még Görbe Éva élete?

– Szeretek énekelni, nagyon sokat foglalkoztam fiatal koromban az írással, verseket írtam, szavaltam. De ha majd nagyon sok időm lesz, sokkal több időt fogok a természetben tölteni, és azt hiszem, hogy nekifogok festeni. Most menni, utazni kellene, nyelvet tanulni. Ugyanakkor célom az önismeret további fejlesztése, öt éve kezdtem el, most tartok a közepénél, még sok tanulnivalóm van.

– Milyen volt az elmúlt 51 év?

– Jó. Tapasztalat, tapasztalat, tapasztalt. Szeretem magam. A büszkeséget már lennebb hagytam, egy adott periódusomban szerintem túl sok is volt belőle, ami hozta a negatívumot maga után. Ha az ember békében van önmagával, szereti magát, akkor nem kellenek szuper nagyon dolgok, és az sem, hogy padlót fogjon, hanem a jó arany középúton lépeget előre. Az egész élet a fény és az árny harca, ez emel minket.