„Minden sarkon megállított valaki, pálinkával a kezében” – Geszti Péter összegzése erdélyi körútjáról

– Először vagy itt, Erdélyben, koncertkörúton. Hogy érzed itt magad?

– Jól érezzük magunkat. Kicsit fárasztó ugyan a turné, mert nagyon kanyargósak az utak, és sokat kell buszozni, de a táj és az emberek  kárpótolnak mindenért. Meg aztán minden sarkon megállít valaki, pálinkával a kezében, amit barátságosan és visszautasíthatatlanul beletukmál az emberbe. Emiatt könnyű elszédülni, és keresni kell egy ideig a valóság felé vezető vészkijáratot, de meg tudjuk oldani.

Lenyűgöző ez a vidék, az emberek kedvessége, barátságossága, az a fajta büszkeség, ami árad az itt élő emberekből. Ezt Magyarországról nehéz megérteni, igazán úgy lehet átérezni, ha az ember idejön. Most volt hat jó napunk itt: jókat zenéltünk, mulattunk és beszélgettünk az itteni magyarokkal.

– Hol éreztétek magatokat a legjobban?

– Városként, azt hiszem, Sepsiszentgyörgy tetszik a legjobban, ugyanakkor a Gyimesek, a Csíki-medence, a Gyergyói-medence is nagyon szép volt. Az ember orra előtt filmként peregnek a tájak és az emberek így a turné végén, és olyan film lett belőle, amire szívesen fog emlékezni.
Mindenütt különösen kedvesen fogadtak, már-már zavarba ejtő szeretettel és érdeklődéssel. Baricz Gergely szülei is hihetetlenül kedvesek voltak, meghívtak minket egy jó kis hagyományos fogadóba, és olyan házi süteményekkel tömtek minket, amelyeket perceken belül elpusztítottunk, annyira etették magukat – utólag is köszönet érte!

– Mi volt a legkedvesebb élményed Székelyföldön?

– Terepjárózás a Hargita tövében Tibivel, a főtámogatónkkal, egy ebéd Csíkdelnén nagyszerű emberek között, egy éjszakai buszozás, miközben ezerrel zenél a bandánk, találkozás egy Merci nevű kislánnyal, aki útravalóul nekem adja a pattogatott kukoricás zacskóját, Gergő szüleinek figyelme... soroljam még?

– Milyen programon vennél még részt a Szent György-napok keretén belül?

– Most ugyan kicsit elnyűtte magát a csapat, annyit buliztunk, jöttünk-mentünk – én várok már egy olyan programot, amikor semmit nem kell csinálni. Lefekszem egy ágyra, és ott szépen pihenek, nézegetem a vásárba menő embereket, csak ne kelljen egy deci pálinkát sem meginni! Aztán, ha a beosztásom engedi, visszajönnék a Székely Vágtára.

– A mai dalverseny kapcsán: mi tesz jóvá egy előadót?

– A személyisége: szerintem az a legérdekesebb mindenkiben. Mert akinek vannak hangi adottságai – ami szükséges, de nem elégséges feltétel –, az meg tud tanulni énekelni. De hiába tanul meg énekelni, ha nem érdekes maga a személyiség. Az X-Faktorban is mindig ezt mondom: nem az érdekel, ki milyen csillogó hangon tud nagy áriákat énekelni, hanem az, hogy akár a legegyszerűbb dalt is úgy tudja elénekelni, hogy az engem érzelmileg megérintsen. Erre pedig csak az képes, akiben belül egy érdekes ember lakik. Akiben ez nincs meg, éneklés közben sem lesz érdekesebb.

– A Rapülők és a Jazz+Az után hogyan jött ez a poposabb irány, a GringoSztár ötlete?

– Popos, latinos, folkos és sok másféle hatás ért az elmúlt tíz évben. Rengeteget utaztam a világban, a latin-amerikai kultúra különösen megérintett, megszerettem Brazíliát, Argentínát, és ott megismerkedtem kicsit a latin zenével is. Nyilván figyelem a popzene különféle trendváltásait is: van, ami tetszik, van, ami nem – és amiről úgy éreztem, hogy saját személyiségemre tudom alakítani, azt mind belekomponáltuk dalainkba. A cél az, hogy mindenki jól érezze magát, köztük a zenészek meg én is.

Hiányzott már, hogy újra zenéljek, dalszöveget írjak saját magamnak – másoknak elég sok dalt írtam, de az más lapra tartozik. Az ember saját gyermekeként tudja kezelni zenekarát, és ez a legfontosabb. A GringoStar – én azt szoktam mondani – „kozmopuritán” zenét játszik, ami azt jelenti: tudomást vesz a világ sokféle zenei irányzatáról, mint inspirációs forrás, mégis saját, egyszerű formájára redukálja le ezeket. Az én dalszövegeim pedig megteremtenek egyfajta összeköttetést a sokféle zene között.

– Mit gondolsz, mi a jó dalszöveg titka?

– Sok van, de fontos, hogy legyen benne valódi, saját élmény, érzelmi ambíció és néhány eredeti fordulat. A refrénjében legyen egyszerűség, amit könnyen meg lehet jegyezni, és közben értelmes magyar mondat legyen belőle. Továbbá fontos, hogy köze legyen ahhoz, aki énekli – mert, ugye, nem mindegy, hogy egy dalt ki énekel el. Az X-Faktorban is látható: az volt sikeres, aki olyan dalt választott, ami neki való volt. Ha olyan dalt énekel, amit elő tud adni, de nincs hozzá köze érzelmileg, intellektuálisan vagy spirituálisan – nem szabad azt a dalt elénekelnie.

A dalszöveg is akkor jó, ha megjelenít valamit abból az emberből is, aki énekli. Ezért ha másnak írok dalt, szem előtt tartom a karakterét. Más dalt írok Zsédának, Wolf Katinak, Rúzsa Magdinak, megint mást Vastag Csabának. A dal úgy válik hitelessé, ha saját magukról énekelnek. Az embernek csak ahhoz van joga, hogy saját magáról énekeljen, mert csak azt ismeri meg viszonylag jól a világból.

– Hogy tetszenek nektek a székely lányok?

– A zenekarnak számos szingli tagja van, akik jelentős „szemforgatást” produkálnak – ez nem azt jelenti, hogy képmutatók, hanem hogy forgolódtak a lányok után. Sok csinos lányt láttunk a városban, hogyha ez korrekt válasz.

Koncertjüket követően több mint fél órán keresztül osztogatott autogrammot és fényképezkedett rajongóival a GringoSztár csapata. Széles mosollyal, fáradhatatlanul. Játsszanak rapet, dzsesszt, latin vagy popzenét, egy biztos: Székelyföld visszavárja Geszti Pétert és csapatát.

Lukács Bettina, Csoma Timea, Dobai Mária, Bálint Kinga Katalin