Vásáros utak kereszteződésében (13.): a kommunizmus évei

Ha végignézünk a terem baloldali falán levő fotókon, szembetűnő, hogy számos felvételen „vonulnak” az emberek, mint egy végtelen folyam, egészen a rendszerváltásig, ugyanis a zászlós, jelszavas felvonulás a korszak egyik jellemzője volt. „Szerencsés helyzetben volt a múzeum, rengeteg fotót tudtunk digitalizálni az utódoknak köszönhetően Seiwarth László fotográfus hagyatékából, nagyrészt negatívokról. Ezekből a felvételekből minél többet szerettünk volna bemutatni az érintőképernyőkön és a falakon. Seiwarth László az 1970-es években több felvonulást is aprólékosan megörökített, ugyanakkor a múzeum fotótékájában is találhatóak május 1-jei és augusztus 23-i felvételek az 1940-es évek végéről és az 1950-es évekből, így tulajdonképpen egy szinte megszakítás nélküli felvonulásfolyamot tudtunk összeállítani. Ugyanakkor eredeti felvonuló-táblát és jelszavas pannókat is kiállítottunk” – magyarázta Daczó Katalin.

1947-ben lemondott a király, a kommunista párt átvette a hatalmat, kikiáltották a népköztársaságot. S miközben a háttérben egymást érték a letartóztatások és az internálások, a tömegek egy része éltette az új államrendet, és a pártaktivisták valamint a rendszer kiszolgálói egyre magasabb pozíciókat töltöttek be. Csíkszereda polgármesteri székében ebben az időszakban egy sofőr, egy pék, egy nyomdász és egy asztalos váltották egymást. Ebbe a felfordult világba érkeztek haza a világháborút megjárt, fogságba elhurcolt katonák. Egyikük a fogságban egy faragott tükör- és képtartót készített, amelyben a gyerekeinek a fényképét őrizte. Ez is látható a kiállításon.

A terem egyik részében egy külön falat, oszlopot is építettek, amit Daczó Katalin az „ellenállók oszlopának” nevezett. „A számunkra legfontosabb emberek a kommunizmus idején az ellenállók voltak, de ők nem illetek bele a felvonulás-áradatba, ezért a róluk szóló tárgyakat és történeteket a térben is különállóan helyeztük el, külön falat építve, amelyet a látogató körüljárhat.

A kulákvilágot többek között egy tőzegtégla szemlélteti. Ma már nem sokan emlékeznek rá, hogy a csíktaplocához tartozó Ligaton az 1950-es években nagyarányú tőzegkitermelés zajlott. A kitermeléshez sok munkáskézre volt szükség, ezért a rendszer számára nemkívánatos elemeket, az államosított nyomdák tulajdonosait, a kitelepített nemeseket, és a kulákká nyilvánított gazdálkodókat oda irányították közmunkára. A kitermelt tőzegtéglával fűtötték például a mai Márton Áron Gimnázium bentlakását. A fogattal rendelkezőket kötelezték, hogy vasárnaponként tőzegszállítást végezzenek. Dr. Gál Józsefnek például évente 75 ezer kilogrammnyi tőzegtéglát kellett szállítania.

Az ellenállók oszlopának negyedik oldalán a csíkszeredai börtönbe zárt női politikai foglyokról emlékeznek meg a tárlat létrehozói. Sorsukat egy kis hímzett vászonszatyor idézi. A szatyor egy fehér vászondarabból készült, ami különösen menstruációkor nagy értéknek számított a börtönben. Az otthonról kapott anyagdarabokat kézimunkázásra is használták a női bebörtönzöttek, és színes rongyokból kihúzott cérnadarabokkal hímezték ki. A kiállított darabot Imre Magda készítette a kislányának.

Otthagyva az ellenállók oszlopát és továbbhaladva a „felvonulás-soron” a tárlatlátogató érzékelheti, hogyan lett a kis műhelyekből, úri szabóságokból szövetkezet, majd gyári termelés. Egy szabó cégtáblája, egy Csíkszeredában készült öltöny Cseh István hagyatékából, divatos bársonyruha, elegáns kalap idézi fel az úriszabóságok, kalaposműhelyek idejét. 1949-ben a csíkszeredai szabók megalapították az Augusztus 23. Szövetkezetet, amelyből később kinőtt a Készruhagyár. Székelyruhás babák érzékeltetik a szövetkezetek által készített, uniformizálódott, piros-fekete székely ruha elterjedését.

Az 1968-as csíkszeredai megyésítési tüntetést és az azt követő iparosítást tárgyakon kívül filmfelvételekkel is bemutatják a kiállítás rendezői. A filmbejátszások az egyes vitrinekhez kapcsolódnak.

„Egy készruhagyárban készült iskolai egyenruhához kapcsolóan például megtekinthető Ceaușescu pártfőtitkárnak a készruhagyárban tett látogatása – mondta a terem felelőse. – A Központi Áruház eredeti csomagolópapírjai a kereskedelmet idézik. Van bejátszásunk a kötöttárugyárról, a traktorgyárról, kiállítottunk kenyérjegyet, tejesüveget, traktormakettet és az IPICCF egyik makettjét is Rákosi Zoltán jóvoltából. Az utóbbihoz kapcsolódó bejátszás Románia első tervezett épületrobbantását mutatja be, ami a kommunizmus idején Csíkszeredában történt.”

A magas kiállítótérben, a látogatók feje fölött a román munkáspárt és kommunista párt eredeti zászlói, jelszavai függenek.

A sportéletet, elsősorban a hokit bemutató részt egy szobabelsőbe helyezték. Egy fotelben ülve a Román Televízió Magyar Adásának jóvoltából megmaradt csíki hokiról szóló archív anyagokat lehet megnézni. 1972-ben ifjúsági jégkorongbajnokságot tartottak Csíkszeredában, ekkor avatták a Fenyő szállót, elkészült a jégpálya is. „Ebből az alkalomból külön szalvéta is készült, az egyik szélén piros-fehér-zöld csíkkal – az ilyen apróságok kivitelezése, némelykor a cenzúra kijátszása tette elviselhetővé az életet a kommunizmusban” – vélte Daczó Katalin. Ebben a szobabelsőben kaptak helyet az egykori hokistáktól kapott emléktárgyak, trófeák, felszerelések is.

Közben a másik falon tovább vonulnak a csíkiak. Ceaușescu parancsára lebontják Csíkszereda történelmi városközpontját, új tömbháznegyedek, iskolák, üzletek épülnek Ceaușescu eredeti 2x3 méteres portréjának árnyékában, az ő figyelő tekintete alatt.

„Sokan nem akarták, hogy a nagy Ceaușescu-kép itt lógjon, de az egész kommunista korszakra rányomta a bélyegét az, hogy ő épp így fentről ebből a szögből nézett mindig. Ez egy eredeti kép. Ebben a térben az egyik legértékesebb tárgy, ezt nem kirakni bűn lett volna” – hangsúlyozta Máthé Klára is.

A kiállítás záró falán „véget érnek” a felvonulások, és a kultúra, a magánélet tárgyait szemlélheti meg a látogató. A pártkönyvek, a pionírruhák, azok a tárgyak, amelyek reprezentatívak voltak és mutogatni lehetett vagy az emberekre voltak kényszerítve, a tárlókban láthatóak, a magánélet személyes tárgyait viszont csak „kukucskálva” lehet megnézni. Izgalmas ezeket felfedezni, belekukucskálni, megtekinteni egy szobabelsőt, vagy a korban használatos konyhai kellékeket, játékokat, tanszereket, fürdőszobai szereket, esetleg női piperecikkeket.

Az utolsó falrészlet 1989. december 22-ének hangulatát ragadja meg: a falon lyukas zászló és Ferenczes István költő A diktatúra közhelyei című verse, amelyet azon a napon a Tapstéren olvasott fel. Akkor, amikor égették a jelképeket és szaggatták a zászlókat, és amikor Csíkszereda történetének is látszólag lezárult egy korszaka. Közvetlenül a kijárat előtt, a földön a szovjet hősök emlékművéről leemelt hatalmas vörös csillag viszont azt is jelezheti, hogy ha véget is ért a kommunizmus, bármikor belebotolhatunk.

A sorozat korábbi részei

Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Csík, a hegyek közötti síkság

Az Árpád-kori települések

Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?

17. századi történetek

Csíksomlyó szakralitása

Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ

Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár

A vármegyeközpont és a vasúti közlekedés

Csíkszereda a boldog békeidőkben

Gyógyszertár a Fekete Sashoz

Díszkapukon át a 20. századi Csíkszeredában