Képeslap Párizsból: a barettsapkás lányoktól a megközelíthetetlen Mona Lisáig

Párizs ősszel igazán varázslatos, főleg mert a kőépületek melege szeptember végére elszállt, így a hőguta kimaradt a programból. Három nap, egy anya, egy húg, egy térkép és egy telefon tele képpel. Ez maradt a kultúra fővárosáról.

Kórházi rendelő, kártyatrükk

Péntek reggel, egy egész éjszakás utazás után érkeztem a beauvais-i reptérre, amely leginkább egy külvárosi kórházi rendelőre hasonlított.

A busz ablakából jól látszott a híres párizsi gettó, a kommunista hangulatú tömbházak, aztán éles váltással a felhőkarcolók és a szellős polgári házak.

A buszállomáson a jegyautomatánál ácsorogtam értetlenül, mert egyszeri metrójegyet nem lehet venni. Párizs láthatóan nem a turistákra rendezkedett be. A megoldás egy négyeurós mágneskártya, amelyet jegyekkel töltenek fel. Én a telefonos alkalmazást választottam, amelyen egy érintéssel érvényesíthető a jegy.

Kisebb, mint hittem

Első benyomásra Párizs utcái megtévesztésig hasonlítanak a budapestiekre. Az első állomás az Eiffel-torony volt. A busz ablakából megpillantva az első gondolatom ennyi volt: „azt hittem, nagyobb”. Arra sem számítottam, hogy ennyien lebzselnek körülötte.

A húgommal kihagytuk, inkább leültünk a Szajna partjára.

A hídon egy disztópikus jelenet zajlott:

A parton közben bóvliárusok rajzottak: öt mini Eiffel-torony kulcstartó egy euróért? Köszi, nem. A lovas rendőrök folyamatosan cikáztak, az árusok viszont okosabbak voltak. Pokrócon kínálták a portékát, amelyet egy mozdulattal táskává lehetett összehúzni. Egyikük a bokorba rejtette a készletét, másikuk a Szajna-parti fal külső oldalára akasztotta.

Besötétedett, a torony csillogni kezdett, és ekkor egy kicsit megértettem, miért a nagy felhajtás.

hogy beálljanak a TikTok-trendbe, amelyben úgy tűnik, mintha ők kapcsolnák fel a lámpákat. Itt kezdtem észrevenni, milyen sok lány visel barettsapkát. Mókából számolni kezdtem őket, és három nap alatt 29 gyűlt össze.

Pápa a téren, Morrison a sorban

Másnap a Notre-Dame-mal indítottunk. Balszerencsénkre épp aznap volt Párizsban a pápa, ezért nemcsak a székesegyházat, hanem az előtte álló teret is lezárták. Egy távolabbi hídról csodáltuk, aztán a közeli bazárban tátottuk a szánkat. Nem a kínaiüzlet-szagú boltokra gondolok, azokból is akad bőven, hanem az igazi bazárra. A képeslapválaszték letaglózott:

Majd a Panthéon következett, a monumentális épületek királya. Sokáig bámultam a szoborcsoportját, aztán tovább kellett haladni, mert még rengeteg látnivaló várt.

A nap, de talán az utazás kedvence része a Père-Lachaise temető volt. Utólag azt tanácsolnám magamnak, hogy kényelmesebb cipőben és korábban érkezzem, mert

A papírtérképpel öt perc alatt elvéreztem, a Google Térkép már megbízhatóbb volt, mert jelöli a híresebb sírokat. A kripták és díszes emlékművek között rábukkantam Jim Morrison nyughelyére. Nem volt nehéz megtalálni: a tömeget kellett követni. Kisebb sor, elkerített sír, rengeteg ajándék, köztük egy tekert cigaretta. Jó látni, hogy szeretik.

Utána jött kedvenc zeneszerzőm, Chopin. Neki csak gyertyák jutottak, de a visszafogott, mégis elegáns sírhely tökéletesen illett a munkásságához. Balzac és Proust még belefért, a túra többi része viszont idő hiányában elmaradt.

Orsay kontra Louvre

Az utolsó nap a múzeumoké volt. Az Orsay után jött a Louvre. Tudom, utóbbi a nagyobb sztár, de

Kisebb a tömeg, jobban bejárható, és jó érzés úgy végigsétálni rajta, hogy az alkotók zömét ismered: Van Gogh, Gauguin, Degas, Monet, hogy csak néhányat említsek.

A Louvre más műfaj. Már a sorban állás is másfél óra az üvegpiramis előtt. Bent térkép a kézbe, aztán hatalmas barangolás: Méloszi Aphrodité, Botticelli-képek, ikonok a csarnokban, végül mindenki kedvence, a Mona Lisa. Ami cseppet sem volt nagy élmény.

Próbáltam közelebb jutni, hogy kiderüljön, tényleg követ-e a szemével, de mozgástér híján ez elmaradt.

Lefényképezni is csak úgy sikerült, hogy egy úriember közbeszólt, így az egyetlen felvételem arról készült, ahogy ő szelfizik a híres festménnyel. Mona Lisa helyén a telefonja van.

Árak és jó tanácsok

Párizs drága, de nem mindegy, mennyire. Az Eiffel-torony környékén egy kis doboz üdítő 4 euró, egy pohár bor 7. A központtól távolodva az árak normalizálódnak,

A tömegközlekedés olcsó: 2,5 euróért két órán át lehet utazni sínen, ugyanennyiért buszon is. Csak számolj azzal, hogy Párizs nagy, és az idő gyorsan elfogy.

Két jó tanács a végére:

• Ha csak teheted, ne Beauvais-ból repülj haza. Távol van a központtól, az ellenőrzés pedig borzasztóan lassú. Szúrópróbaszerűen kipakoltatják a csomagodat és nem érdekli őket, hogy öt perc múlva indul a géped. Angolul pedig nemigen beszélnek: az „okay, madame" után ugyanúgy nézegetik a táskádat, mintha nem mondtad volna, hogy az a te táskád, és hogy a géped lassan indul.

• Készpénz csak a bazárban kell. Máshol nem lesz rá szükséged.