
Akinek már történelemmé, emlékké nemesedtek a romániai diktatúra bukása előtti mindennapi keservek, a túlélés érdekében gyakorolt praktikák, a magyarságot, a kisebbségeket fojtogató megszorítások, korlátozások, az meg fogja találni élete részének e mozaikjait B. Kovács András író, költő huszonötödik köteteként megjelent Bukaresti napló. 1978-1988 című könyvében. Könyvbemutatóra – és olvasásra – invitáljuk önöket, ám előtte a szerzőt is kifaggattuk.
2024. április 30., 09:392024. április 30., 09:39
2024. április 30., 16:292024. április 30., 16:29
B. Kovács András 1949-ben született Kolozsváron, pályafutását a hetvenes évek elején Brassóban kezdte angoltanárként – akkoriban Erdélyben középiskolában tanítani nagy kiváltság volt –, a harmincas éveiben azonban újságíróként folytatta volna. Ezt tanulással kellett elkezdeni, bár nem a nulláról, hiszen annyit már akkor is biztosan tudott a fiatal tanár, hogy a szavakat jól forgatja, sőt, egy verseskönyve is készen állt kiadásra. Nem mellékes körülmény viszont, hogy „akkor már érezhető volt, a párt belső köreiben pedig tudtak is arról, hogy a magyar sajtóra ki volt mondva a halálos ítélet” – mutat rá.
Először a Román Televízió magyaradásához került az újonc, tévériporternek. És bár ott sokat tanult, hiszen volt kitől – Bodor Páltól, Csáky Zoltántól és társaiktól –, Bodor Pál lemondása, Magyarországra telepedése után új főszerkesztő már nem jött, ugyanis az ideiglenes vezetéssel rendelkező szerkesztőségeket könnyebb volt egy tollvonással (telefonhívással) nem létezővé tenni.
Így a fiatal újságírónak volt lehetősége sok jó riportot és riportsorozatot írni a fiatalságot érintő témákról: párkeresésről, szakmaválasztásról, szülő-gyermek konfliktusról stb. Még olyan körülmények között is, hogy a főszerkesztő felsőbb parancsra egy olyan személy volt, aki csak nyolc általános iskolai osztályt végzett magyarul....
A Bukarestben töltött tíz év alatt kezdett az introvertált beállítottságú B. Kovács naplót írni, ami nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen a titkosrendőrök bejártak az emberek otthonaiba és lemásolták a naplókat.
B. Kovács András
Fotó: B. Kovács András személyes archívumából
Biztosíthatjuk az olvasókat, hogy sem a könyv olvasásakor, sem az íróval való találkozáskor nem fognak unatkozni, mert B. Kovács András úgy nyújt kor- és társadalomrajzot, hogy számos zaftos, esetleg éppen abszurd vagy vicces történetet sző egymásba, miközben félmondatokban is odasuhint egyet az akkori rendszernek, esetleg egykori főnöknek, kollégának, vagy éppenséggel barátnőnek.
A Bukaresti napló. 1978-1988 tavaly látott napvilágot a Kairosz Kiadónál. A kötetet április 30-án mutatják be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban, délután 6 órától. A rendezvényen bevezetőt mond Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!