
Fotó: Csató Andrea
Tizenötödik alkalommal szervezték meg Székelyudvarhelyen a dráMA kortárs színházi találkozót. Előadások, szakmai beszélgetések, nagy találkozások, kiállítás, lapbemutató és koncert is szerepelt a programban, és idén is együtt ünnepli a fesztivál közössége a magyar dráma napját. De milyen is volt a kezdetekkor, és hogyan változott az évek során a dráMA? Mitől különleges, mitől lett a színházi szakma kiemelkedő rendezvénye? Erről beszélgettünk Szűcs Katalin Ágnes színikritikussal.
2024. szeptember 21., 12:372024. szeptember 21., 12:37
Szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, annak emlékére, hogy 1883-ban ezen a napon tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének az ősbemutatóját a Nemzeti Színházban. A Magyar Írók Szövetsége negyven évvel ezelőtt, 1984-ben kezdeményezte, hogy ez a nap legyen a magyar drámairodalom ünnepe. A magyar nyelvű színházak, a színházi szakma rendhagyó programokkal készül ilyenkor.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház 2008-ban indította el a dráMA kortárs színházi találkozót, amely a magyar és román kortárs drámát helyezi fókuszba. Immár a tizenötödik kiadásánál tart – csupán a pandémia évében maradt el. A dráMA mára a színházi szakma kiemelkedő eseményévé vált, a közönség is várja már évről évre, hogy milyen csemegék szerepelnek a programban, mindig vannak „elsődráMÁs” résztvevők, de sok a visszatérő vendég is.
Fotó: Csató Andrea
Egy szakmai beszélgetést követően ülünk le Szűcs Katalin Ágnessel a székelyudvarhelyi színház előterében beszélgetni. Ő az ugyanis, aki jelen volt meghívott színházkritikusként az első dráMA fesztiválon is, és azóta – egy alkalmat leszámítva – mindig eljön. Korábban is járt Székelyudvarhelyen, és az erdélyi társulatokat is ismeri, volt kapcsolata velük, hiszen gyakran jött Magyarországról Erdélybe előadásokat nézni a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának művészeti tanácsadójaként, és a fesztivál versenyprogramjának összeállítójaként – Darvay Nagy Adrienne színháztörténésszel közösen.
Emlékszem, mindig volt egy előadó, aki egy megadott témáról előadást tartott, tehát nem a fesztivál előadásairól beszélgettünk feltétlenül. Sokkal szűkebb körű volt a fesztivál, és most nagy öröm látni, hogy az évek során lett közönsége. Annak idején a nagytermet nehezebb volt megtölteni, és most már olyan öröm látni, hogy Udvarhelyen ez egy kiemelt esemény, jönnek az emberek színházba. Nyilván nemcsak a fesztivál érdeme, hanem a színházé is, mert ha érdekes előadásokat csinálnak évad közben, akkor nagyobb a figyelem arra, hogy ha van egy ilyen rendezvény, akkor arra is jönnek. Azt látom, hogy az évek során jelentősen nőtt a közönség és a szakmai résztvevők száma is.”
Visszaemlékezett, nagyon sok vita volt arról, hogy legyenek-e szakmai beszélgetések, néhány évig ki is maradtak, de mivel sokan hiányolták, újra bekerültek a találkozó programjába.
Jeleztük többen, hogy ez hiányzik a dráMÁ-ról, és azóta újra van szakmai megbeszélés. Tehát képes változni ez a fesztivál, a szervezőket érdekli a résztvevők véleménye, és adnak is rá. Képesek odafigyelni arra, hogy mire van igény és aszerint alakítják, mindig próbálkoztak, hogy hogyan működik jobban.”
Fotó: Csató Andrea
Mint mondta, egy fesztivál szervezésekor nagyon sok szempontot figyelembe kell venni, és egy kortárs drámafesztivált nem könnyű megszervezni – hiszen függ attól is, hogy a romániai magyar és román színházakban az előző évadban milyen kortárs darabok készültek (ha készültek) –, de alapvetően azt érzi mindig, hogy igényesség jellemzi a dráMÁ-t.
Olyan soha nem volt, hogy teljesen érdektelen lenne valami. Mindig van olyan előadás, amiért megérte, hogy itt lehettem.”

Impozáns „drámás” díszítés hirdeti a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház bejáratánál, hogy jó helyen jár az, aki a színház és a kortárs dráma iránt érdeklődik. Itt zajlik ugyanis szeptember 16-21. között a dráMA kortárs színházi találkozó.
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Arra is kitértünk, hogy néhány éve egy gondolat, egy jelmondat köré épül a fesztivál – amely a meghívott előadások alapján születik meg. Ebben az évben Az igazság odaát van mottót választották a szervezők, a tavaly pedig azt, hogy Otthon…vagy?
Ebben benne van az is, hogy nagyon családias volt eleinte, úgy nőtte ki magát. Szeretem ezt a társulatot, hihetetlen szakmai alázat van bennük, és jó minőségű dolgokat látok tőlük. Eleinte a megnyitó idején abban a teremben, ahol most is látható kiállítás, mindig az itteni társulati tagok munkáiból nyílt kiállítás. Annyira személyes volt ez a fesztivál ezáltal, hogy a színészek fogadtak bennünket, ők törődtek velünk – ma már segítők csinálják ezt. Kicsi társulat volt akkor, most se nagy, de azt érezte az ember, hogy a daliás időket is idézi, hogy szinte nem volt műszaki személyzet, a színészek díszítettek, bontottak, építettek, nem derogált senkinek semmi. De akár magam is rendezkedtem itt a beszélgetések terét alakítva, közéjük tartozónak éreztem magam, nagyon személyesnek az egészet, és annyira megszerettem, hogy mindig nagy szeretettel jövök ide vissza. Egyszer nem tudtam részt venni a fesztiválon, nagyon rossz volt az a pár nap, hogy itt lehetnék, és nem vagyok. Úgyhogy nem kérdés, hogy jövök-e, most már úgy intézem a dolgaimat, hogy itt tudjak lenni.”

Tizenötödik alkalommal rendezi meg a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a dráMA kortárs színházi találkozót. A szeptember 16-21. között zajló fesztivál programjában tizenhárom társulat előadásai is szerepelnek.
Hozzátette, régebben nem volt kötött ideje a fesztiválnak, valamikor ősszel volt, még az is előfordult, hogy havazott és azon aggódtak, hogyan tudnak hazautazni Budapestre. De most évek óta lehet tudni, hogy a magyar dráma napja hetén van a fesztivál, így könnyebb előre tervezni.
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Egy másik fontos szempont, amiért évről évre visszajár, az a találkozások a határon túli társulatok tagjaival – hangsúlyozta. „Úgy örülök, amikor más társulatok is megérkeznek és nagy hejehuja van, tudunk örülni, hogy újra látjuk egymást. Úgyhogy ez a fesztivál mindig egy nagy örömünnep is számomra. Én itt tényleg itthon vagyok.”
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Kívül ropogós, belül szaftos és fűszeres: ez a házi tavaszi tekercs garantált siker. Frissen sütött tésztalapokba töltött, illatos húsos-káposztás raguval készül, és tökéletes választás egy hangulatos estére vagy vendégváró falatként.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
szóljon hozzá!