
Fotó: Csató Andrea
Tizenötödik alkalommal szervezték meg Székelyudvarhelyen a dráMA kortárs színházi találkozót. Előadások, szakmai beszélgetések, nagy találkozások, kiállítás, lapbemutató és koncert is szerepelt a programban, és idén is együtt ünnepli a fesztivál közössége a magyar dráma napját. De milyen is volt a kezdetekkor, és hogyan változott az évek során a dráMA? Mitől különleges, mitől lett a színházi szakma kiemelkedő rendezvénye? Erről beszélgettünk Szűcs Katalin Ágnes színikritikussal.
2024. szeptember 21., 12:372024. szeptember 21., 12:37
Szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, annak emlékére, hogy 1883-ban ezen a napon tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének az ősbemutatóját a Nemzeti Színházban. A Magyar Írók Szövetsége negyven évvel ezelőtt, 1984-ben kezdeményezte, hogy ez a nap legyen a magyar drámairodalom ünnepe. A magyar nyelvű színházak, a színházi szakma rendhagyó programokkal készül ilyenkor.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház 2008-ban indította el a dráMA kortárs színházi találkozót, amely a magyar és román kortárs drámát helyezi fókuszba. Immár a tizenötödik kiadásánál tart – csupán a pandémia évében maradt el. A dráMA mára a színházi szakma kiemelkedő eseményévé vált, a közönség is várja már évről évre, hogy milyen csemegék szerepelnek a programban, mindig vannak „elsődráMÁs” résztvevők, de sok a visszatérő vendég is.
Fotó: Csató Andrea
Egy szakmai beszélgetést követően ülünk le Szűcs Katalin Ágnessel a székelyudvarhelyi színház előterében beszélgetni. Ő az ugyanis, aki jelen volt meghívott színházkritikusként az első dráMA fesztiválon is, és azóta – egy alkalmat leszámítva – mindig eljön. Korábban is járt Székelyudvarhelyen, és az erdélyi társulatokat is ismeri, volt kapcsolata velük, hiszen gyakran jött Magyarországról Erdélybe előadásokat nézni a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának művészeti tanácsadójaként, és a fesztivál versenyprogramjának összeállítójaként – Darvay Nagy Adrienne színháztörténésszel közösen.
Emlékszem, mindig volt egy előadó, aki egy megadott témáról előadást tartott, tehát nem a fesztivál előadásairól beszélgettünk feltétlenül. Sokkal szűkebb körű volt a fesztivál, és most nagy öröm látni, hogy az évek során lett közönsége. Annak idején a nagytermet nehezebb volt megtölteni, és most már olyan öröm látni, hogy Udvarhelyen ez egy kiemelt esemény, jönnek az emberek színházba. Nyilván nemcsak a fesztivál érdeme, hanem a színházé is, mert ha érdekes előadásokat csinálnak évad közben, akkor nagyobb a figyelem arra, hogy ha van egy ilyen rendezvény, akkor arra is jönnek. Azt látom, hogy az évek során jelentősen nőtt a közönség és a szakmai résztvevők száma is.”
Visszaemlékezett, nagyon sok vita volt arról, hogy legyenek-e szakmai beszélgetések, néhány évig ki is maradtak, de mivel sokan hiányolták, újra bekerültek a találkozó programjába.
Jeleztük többen, hogy ez hiányzik a dráMÁ-ról, és azóta újra van szakmai megbeszélés. Tehát képes változni ez a fesztivál, a szervezőket érdekli a résztvevők véleménye, és adnak is rá. Képesek odafigyelni arra, hogy mire van igény és aszerint alakítják, mindig próbálkoztak, hogy hogyan működik jobban.”
Fotó: Csató Andrea
Mint mondta, egy fesztivál szervezésekor nagyon sok szempontot figyelembe kell venni, és egy kortárs drámafesztivált nem könnyű megszervezni – hiszen függ attól is, hogy a romániai magyar és román színházakban az előző évadban milyen kortárs darabok készültek (ha készültek) –, de alapvetően azt érzi mindig, hogy igényesség jellemzi a dráMÁ-t.
Olyan soha nem volt, hogy teljesen érdektelen lenne valami. Mindig van olyan előadás, amiért megérte, hogy itt lehettem.”

Impozáns „drámás” díszítés hirdeti a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház bejáratánál, hogy jó helyen jár az, aki a színház és a kortárs dráma iránt érdeklődik. Itt zajlik ugyanis szeptember 16-21. között a dráMA kortárs színházi találkozó.
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Arra is kitértünk, hogy néhány éve egy gondolat, egy jelmondat köré épül a fesztivál – amely a meghívott előadások alapján születik meg. Ebben az évben Az igazság odaát van mottót választották a szervezők, a tavaly pedig azt, hogy Otthon…vagy?
Ebben benne van az is, hogy nagyon családias volt eleinte, úgy nőtte ki magát. Szeretem ezt a társulatot, hihetetlen szakmai alázat van bennük, és jó minőségű dolgokat látok tőlük. Eleinte a megnyitó idején abban a teremben, ahol most is látható kiállítás, mindig az itteni társulati tagok munkáiból nyílt kiállítás. Annyira személyes volt ez a fesztivál ezáltal, hogy a színészek fogadtak bennünket, ők törődtek velünk – ma már segítők csinálják ezt. Kicsi társulat volt akkor, most se nagy, de azt érezte az ember, hogy a daliás időket is idézi, hogy szinte nem volt műszaki személyzet, a színészek díszítettek, bontottak, építettek, nem derogált senkinek semmi. De akár magam is rendezkedtem itt a beszélgetések terét alakítva, közéjük tartozónak éreztem magam, nagyon személyesnek az egészet, és annyira megszerettem, hogy mindig nagy szeretettel jövök ide vissza. Egyszer nem tudtam részt venni a fesztiválon, nagyon rossz volt az a pár nap, hogy itt lehetnék, és nem vagyok. Úgyhogy nem kérdés, hogy jövök-e, most már úgy intézem a dolgaimat, hogy itt tudjak lenni.”

Tizenötödik alkalommal rendezi meg a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a dráMA kortárs színházi találkozót. A szeptember 16-21. között zajló fesztivál programjában tizenhárom társulat előadásai is szerepelnek.
Hozzátette, régebben nem volt kötött ideje a fesztiválnak, valamikor ősszel volt, még az is előfordult, hogy havazott és azon aggódtak, hogyan tudnak hazautazni Budapestre. De most évek óta lehet tudni, hogy a magyar dráma napja hetén van a fesztivál, így könnyebb előre tervezni.
Fotó: Kelemen Kinga/Tomcsa Sándor Színház
Egy másik fontos szempont, amiért évről évre visszajár, az a találkozások a határon túli társulatok tagjaival – hangsúlyozta. „Úgy örülök, amikor más társulatok is megérkeznek és nagy hejehuja van, tudunk örülni, hogy újra látjuk egymást. Úgyhogy ez a fesztivál mindig egy nagy örömünnep is számomra. Én itt tényleg itthon vagyok.”
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
A tudatos étkezés nem feltétlenül igényel bonyolult alapanyagokat vagy hosszadalmas előkészületeket. A mai rohanó életvitelben egyre nagyobb értékük van azoknak az étrendi ajánlásoknak, amelyek gyorsan és könnyen elkészíthetők.
szóljon hozzá!