
Focistának készült, rendező lett a kolumbiai Alejandro Duranból
Fotó: Pinti Attila
A fogyasztói társadalom kritikája áll Rodrigo García Agamemnon című drámájának a középpontjában, amelyet április elején mutatnak be a Csíki Játékszínben. Az előadás rendezője a kolumbiai Alejandro Duran, aki kénytelen volt Romániáig jönni, hogy rendező lehessen. Most magyar ajkú színházban rendez spanyol darabot, miközben románul beszél.
2022. március 25., 19:002022. március 25., 19:00
2022. március 25., 19:452022. március 25., 19:45
Gyermekkora óta az volt az álma, hogy labdarúgó legyen, ám később a színház világa felé fordult a figyelme Alejandro Durannak, aki a Csíki Játékszín meghívására érkezett Csíkszeredába. A csíki közönség már találkozhatott egy alkotásával, tavaly az Unscene fesztiválon láthatták az egyetemen rendezett Rodrigo García-féle Agamemnon darabot. A híres spanyol író és rendező, Rodrigo García 2004-ben írta nagy hatású darabját, amelyben a jelenkori kapitalista fogyasztói társadalmat kritizálja. Ezúttal a Csíki Játékszín két színészével viszi színre Alejandro Duran, akivel a próbafolyamat közben beszélgettünk – román nyelven.
„Amiután elvégeztem a középiskolát, az volt a nagy bánatom, hogy nem lehettem focista, mert gyerekkorom óta ez volt az álmom. Beiratkoztam egy színiiskolába, és nagyon megszerettem a színházat. Az egyetemen is színész szakon végeztem, majd néhány barátommal alapítottunk egy társulatot, és ott kezdtem el rendezni. Onnan jött a késztetés, hogy rendező szakon tanuljak tovább, de
– magyarázta a fiatal rendező.
A színház kérdéseket kell feltegyen – véli a kolumbiai művész
Fotó: Pinti Attila
A darab két szereposztásban lesz látható, a színrevitelen Fekete Bernadettával és Puskás Lászlóval dolgozik együtt a rendező. Mint mondta, az eredeti szövegben egy ember van, de nincs meghatározva, hogy férfi vagy nő, csak feltételezhető, hogy férfi. „A színház vezetősége vetette fel, hogy miért ne lehetne nő a szereplő? Tetszett az ötlet és érdekelt, mert a fogyasztói társadalom problémája túlmegy azon, hogy nő vagy férfi az illető. Egy emberről beszélünk, az emberiség problémájáról beszélünk, épp emiatt nem számít, hogy nő vagy férfi a szereplő. Mindannyiunknak probléma ez. A csíki társulatnak nagy tapasztalata van a színházcsinálásban, casting során választottam ki Bernadettát és Lacit. Két nagyon tehetséges és fegyelmezett színész, nagyon örülök, hogy együtt dolgozunk” – hangsúlyozta Alejandro Duran. Hozzátette,
a társadalmi egyenlőtlenségeket, az egyensúlyhiányt, a gazdagok és a szegények közötti nagy szakadékot.
„Azért érdekel ez a téma, mert egy olyan világban élünk, amelyben vannak erőforrások, de az egoizmus és az érdekek miatt napjainkban is vannak emberek, akik éhen halnak. Amíg egyeseknek nagyon sok anyagi java van, mások az éhhalál szélén állnak. Ezt az egoizmust nem tudom megérteni. A boldogságról való elképzelésünk nem arról szól, hogy ki vagyok, hanem, hogy milyen anyagi javakkal rendelkezem. Akkor vagyok boldog, ha a legújabb generációs telefont a magaménak tudhatom, vagy ha sikerül egy még jobb autót vásárolni. Holott az életben, az igazi életben az egyszerűbb dolgokban lehet, vagy kellene megtalálni a boldogságot. Az előadás szereplői is rájönnek, de nincs ahogy kilépni ebből a struktúrából. Ahonnan én jövök, az egyenlőtlenség még nagyobb. Például itt, aki szeretne, állami támogatással tanulhat egyetemen egészen a doktori befejezéséig. Én el kellett jönnöm egy más országba, hogy a mesterit elvégezzem, mert otthon nem volt anyagi lehetőségem. Azt hiszem, a helyzetemből fakadóan is érdekel ez a téma, amit az előadásban feldolgozunk.”
A bogotai fiatalember Bukarestben végezte a rendező mesteri szakot
Fotó: Pinti Attila
A szöveget Veress Albert fordította, az eredeti darabbal Budaházi Attila vetette össze, az előadás díszlet- és jelmeztervezője Ruxandra Manole. Az előadás a performansz határát súrolja, amely által a színész-néző kapcsolat szorosabbá válik – áll az előadás beharangozójában.
A színház élő kell legyen, arról kell beszéljen, amit épp megélünk, amilyen helyzetben vagyunk, a körülöttünk levő világról – véli a kolumbiai rendező.
Ugyanakkor, mindig, amikor valami újat keresünk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Például, ezért is jöttem el ide, hogy egy olyan nyelven rendezzek előadást, amelyiket nem ismerem, egy olyan nyelv segítségével, amelyet szintén nem beszélek tökéletesen. Mert a színház tapasztalat kell legyen. Szeretném, ha a néző lenne a középpontban, és a színészek nem csak eljátszanak egy szerepet, mint általában, hanem interakcióban vannak a nézőkkel, és legyen helyen a párbeszédnek. Tehát, egy picit másabb lesz, mint egy szokványos előadás”.
Alejandro Duran az itteni benyomásairól is mesélt. Mint mondta, ő Bogotából jött, ahol nagy a forgalom, a zsongás. „Ahhoz képest itt,
Azt hiszem, itt van az igazi élet, lehet lélegezni.”
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
Emlékszem egy ifjúkori, magányos szilveszterre, még valamikor a kilencvenes évek elejéről. Éjfél előtt pár perccel felkaptam magamra a kabátot és kisétáltam a kertünk végén áthaladó vasúti töltéshez.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
szóljon hozzá!