Hirdetés
Hirdetés

Három történet az iskola kapujából

első nap, évnyitó, tanító néni, gyerekek, iskola, Heti Hírmondó, Erdélyi Napló

Amikor először csengetnek be az iskolába

Nem egyforma emlékeket őrzünk az iskolakezdésről: van, akiben szorongás maradt, van, akiben a közösség ereje, és van, akiben a felfedezés öröme. Mégis közös bennük, hogy mind megőrizzük az első nap nyomát.

Nagy Lilla

2025. szeptember 09., 14:562025. szeptember 09., 14:56

Az iskolai padba először beülni olyan élmény, amelyet nem felejtünk el. Lehet benne félelem és bizonytalanság, lehet benne lelkesedés és kíváncsiság, de mindenképp nyomot hagy. Újságírókollégáink osztották meg, hogyan éltek meg ők – és gyermekeik – egy-egy szeptemberi reggelt, amikor kinyílt előttük az iskola kapuja.

Boros Emőke, a Heti Hírmondó munkatársa például nem szívesen idézi fel a saját iskolakezdését. „Az iskolakezdés első napja mindig különleges és meghatározó élmény – nekem is az volt, csak éppen nem jó értelemben” – mondta. Nehezebben barátkozott, zárkózottabb gyerek volt, és ráadásul más óvodából érkezett, mint a leendő osztálytársai. Ez rögtön megpecsételte a helyzetét: mindenki ismert mindenkit, kivéve őt. „Úgy éreztem magam, mint egy kakukktojás, akinek nincs kihez szólnia.

Hirdetés
Idézet
Míg mások pajtásokkal beszélgettek és játszottak, én az első szünetben csak álltam egy sarokban, és néztem, ahogy a többiek önfeledten nevetnek. Csak azt vártam, hogy végre csengessenek és mehessek haza.”

Ezek az emlékek nem halványultak el, sőt minden évnyitó környékén újra felidéződnek benne. A legnagyobb kihívás, mondja, hogy ne adja tovább a lánya felé a félelmeit. És valóban: amikor a kislánya lett iskolás, minden másképp alakult. Ő virággal a kezében, büszkén lépte át az iskola küszöbét, a tanító nénit már az első napon a szívébe zárta, és hamar barátokra talált. Emőke szerint lánya kíváncsi, nyitott, barátkozó típus, így akkor sem esett volna kétségbe, ha a legjobb barátnőjével nem kerül egy osztályba.

Idézet
Minden évkezdésnél látom rajta azt a jó értelemben vett izgatottságot, a szemében a csillogást – és ez annyira jó érzés. Jó látni, hogy nem minden történet ismétli önmagát.”

Makkay József, az Erdélyi Napló munkatársa szinte fél évszázaddal korábbra, az 1970-es évek Kolozsvárára vezetett vissza. „A maihoz képest merőben eltérő világ volt az akkori iskolakezdés” – jegyezte meg. A legszembetűnőbb különbség a gyereklétszám volt:

elképesztően sok magyar gyerek kezdte akkor az első osztályt, osztályonként közel negyven fővel, ráadásul párhuzamos osztályokkal.

Ők is egy külvárosi, Irisz-telepi általános iskolába jártak, ahol ma már régen megszűnt a magyar oktatás. Az emlékek közül kiemelkedik Sára tanító néni alakja, akiről József szinte áhítattal beszélt. „A jóságos Sára tanító néni hogyan bírt annyi kisdiákkal, azt máig nem értem. És közben az éppen hiányzó, beteg gyerekeket rendre meglátogatta otthon.” A reggeli egyenruha-ellenőrzések, a közös éneklések, a szünetekben is ott lévő tekintet mind-mind maradandó nyomot hagytak benne. „Olyan volt számunkra, mint egy második anya” – fogalmazott. Azt is elmesélte, hogy amikor hosszú évek után újra találkozott vele, rögtön előjöttek a legszebb gyerekkori emlékek.

A történetnek azonban van egy keserű folytatása: amikor a gyerekei iskolába mentek, Kolozsváron a külvárosi intézményekben már hűlt helye volt a magyar oktatásnak.

Idézet
Számomra ez volt a legfájdalmasabb, mert a hatalmas demográfiai zsugorodás mindössze pár évtized alatt történt.”

Végül azonban a gyerekei a belvárosi magyar iskolában találtak otthonra. És ott újra feléledt a szikra, amit József is megélt: a tanító néni iránti szeretet és tisztelet, ami évekre meghatározta az iskolás létet.

Az én első napom egy harmadik változat. Azok közé a gyerekek közé tartoztam, akik már napok óta számolták a perceket is. Minden apróságra odafigyeltem: előző nap megmostam a hajam, levágtam a körmeimet, és egy kicsi körömmatricát ragasztottam a kisujjamra. Egy alig látható, fehér virágot, ami különleges jelképpé vált azóta. Egy másikat a fürdőszoba falára is odacsempésztem, gondosan elrejtve, hogy nyoma maradjon ennek a napnak. Másnap a vadonatúj rózsaszín hátizsákommal, sárga esőkabátban indultam útnak, a szüleimmel kézenfogva. Apa videózott, anya közben a saját osztályát kísérte, én pedig fülig érő mosollyal vártam a kezdést.

Már több kislányt ismertem az osztályból, egyikük azonban nagyon félt, ezért megfogtam a kezét, és együtt ültünk be az apró iskolapadba. Alig látszottunk ki.

A tábla fölött az ábécét néztem. Most is hallom a hétéves énem gondolatait, ahogy azt mantrázza, most már nagy vagyok, most már tanulhatok, most már olvashatok. Ez jó lesz, gondoltam. A tanító nénitől valami apró útravalót is kaptunk, amire már nem emlékszem pontosan. Azóta elkallódott, ahogy a fürdő csempéjét is kicserélték, és azzal a félős kislánnyal sem tartom a kapcsolatot. Mégis, ez a nap nekem a reményt jelentette. A lelkesedést. Egy új fejezet kezdetét.

Talán azért is maradt ennyire erősen bennem, mert édesanyám tanítónő. Nála az első nap sosem csak az enyém, vagy a testvéreimé volt, hanem újra és újra átélte, és általa én is.

Láttam így több generáció elsőseinek arcán is a félelmet, kíváncsiságot vagy éppen csillogó szemeket. Mintha az én emlékem minden évben visszhangot kapott volna bennük.

Felismertem a tekintetükben azt a drukkot, amit egyszer én is éreztem, és ugyanazt a reményt is. Így lett számomra az iskolakezdés nem egyszeri élmény, hanem egy újra meg újra felbukkanó történet, amelyet sosem tudtam elfelejteni.

Három történet, háromféle indulás, ugyanaz az életesemény. Lehet bennük szorongás és megkönnyebbülés, de lehet bennük nosztalgia és veszteség is, esetleg a gyermeki hit, hogy bármi lehetséges. Az első iskolai nap nem múlik el nyomtalanul. Inkább olyan, mint egy kulcs, amely kinyit valamit bennünk, valaki számára a félelmeket, másnak a közösség iránti vágyat, megint másnak a kezdés örömét. És ha jól figyelünk, ezekből a történetekből nemcsak a múltat érthetjük meg, hanem azt is, hogyan formálódik bennünk a jövő.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. november 15., vasárnap

Nem csak a fogmosáson múlik: így őrizhetjük meg fogaink egészségét

A vérző fogíny, a kellemetlen szájszag vagy a fogérzékenység nem olyan apróság, amit érdemes figyelmen kívül hagyni. A megfelelő fogápolás nemcsak a szép mosolyról, hanem az egészségünk megőrzéséről is szól.

Nem csak a fogmosáson múlik: így őrizhetjük meg fogaink egészségét
Hirdetés
2026. november 14., szombat

Hogyan lett a Grand Theft Auto VI a világ legjobban várt szórakoztatóipari terméke?

Felsorolni is nehéz lenne, hogy mi mindent kínál a november 19-én, több mint 12 évnyi fejlesztés után megjelenő videójáték, a Rockstar Gamesnél készült GTA VI.

Hogyan lett a Grand Theft Auto VI a világ legjobban várt szórakoztatóipari terméke?
2026. november 12., csütörtök

Négy évtizede vadássza a pillanatot a Prisma Fotóklub

Negyven éve keresik a különleges pillanatokat és a jó fényeket: a csíkszeredai Prisma Fotóklub jubileumi kiállítással ünnepli négy évtizedes múltját, közösségét és a fotózás iránti töretlen szenvedélyét.

Négy évtizede vadássza a pillanatot a Prisma Fotóklub
2026. november 08., vasárnap

Csak tésztát enne, a zöldséget pedig messziről kerüli? Így kezelhetjük a gyermekkori válogatósságot

Sok szülő küzd azzal, hogy gyermeke elutasítja a zöldségeket, és csak néhány megszokott ételt hajlandó elfogadni. Pirlea Alessandra-Sabina dietetikussal beszélgettünk a válogatósság okairól és kezeléséről.

Csak tésztát enne, a zöldséget pedig messziről kerüli? Így kezelhetjük a gyermekkori válogatósságot
Hirdetés
2026. november 07., szombat

Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben

Harmadik évadával folytatódik az Amazonnál készült Hatalom Gyűrűi bővül a Blade Runner-univerzum, a Netflix egyik új minisorozatában láthatjuk, hogy miként lehet a kriptobiznisszel magasra törni, és hatalmasat zuhanni. Ajánló.

Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben
Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben
2026. november 07., szombat

Ezeket a sorozatokat nézhetjük novemberben

2026. november 04., szerda

Nem halhatok meg hiába, avagy az 56-os forradalom üzente ma is a szabadságról szól

Ma arra a napra emlékezünk, amikor a szovjet csapatok vérbe fojtották az 1956-os forradalmat. Megannyi élet veszett oda, és ez nem csak a múltról szól. Erre hívja fel a figyelmet a Nem haltatok meg hiába című kezdeményezés is.

Nem halhatok meg hiába, avagy az 56-os forradalom üzente ma is a szabadságról szól
2026. október 31., szombat

Te mit tüntetnél el a világból? – a Még egy kívánság megnézése után valószínűleg már semmit

Kellemes meglepetés Dobó Kata új romkomja, a Hermányi Mariann főszereplésével készült Még egy kívánság, ami kellően szórakoztatóra sikeredett. Ajánló.

Te mit tüntetnél el a világból? – a Még egy kívánság megnézése után valószínűleg már semmit
Hirdetés
2026. október 30., péntek

Egy év munkája néhány nap alatt térül meg: így készülnek a krizantémtermesztők mindenszentekre

A csíkszeredai Szabadság téren már színes krizantémok, koszorúk és virágcsokrok közül válogathatnak azok, akik mindenszentekre készülnek. Árusokat kérdeztünk a virágok termesztéséről.

Egy év munkája néhány nap alatt térül meg: így készülnek a krizantémtermesztők mindenszentekre
2026. október 26., hétfő

Embernek maradni a megpróbáltatásokban – 1956 képekbe sűrítve

A forradalom lelkesedése, az utcai harcok félelme és a szabadság reménye elevenedik meg azokon a történelmi felvételeken, amelyeket október 23-án bocsátottak közszemlére a csíkszeredai Csíki Moziban.

Embernek maradni a megpróbáltatásokban – 1956 képekbe sűrítve
2026. október 24., szombat

„Tudom, hogy nem veszélyes, mégis rettegek” – Miért nem tudjuk legyőzni a fóbiáinkat puszta akaraterővel?

Pókok, liftek, repülés vagy akár a ruhánkon lévő gombok: a fóbiák tárgya sokféle lehet, a félelem azonban nagyon is valós. Miért nem segít az észérv, és hogyan szabadulhatunk ki a rettegés fogságából? Szakembereket kérdeztünk.

„Tudom, hogy nem veszélyes, mégis rettegek” – Miért nem tudjuk legyőzni a fóbiáinkat puszta akaraterővel?
Hirdetés