Egy forradalmár álmodozó próbálkozása a színpadon
Madarász Viktor: Petőfi halála, 1875; A forradalom költője előbb statisztált, jegyet szedett, majd verseiben a színpadnál is nagyobb közönséghez szólt. Forrás: Wikipédia
Díszletet cipelt, jegyet szedett, statisztált: mielőtt a nemzet költőjévé vált volna, Petőfi Sándor vándorszínészként járta a vidéket. Szenvedélyes, küzdelmes, olykor megalázó út volt ez, amely végül a költészet felé terelte őt – örökre.
Nagy Lilla
2025. július 31., 16:102025. július 31., 16:10
2025. július 31., 16:202025. július 31., 16:20
Petőfi Sándort ma a nemzeti költészetünk lánglelkű hősének ismerjük, aki verseiben népet, szabadságot, hazát énekelt meg, s végül egy forradalom viharos forgatagában veszett nyoma. De talán kevesebben tudják, hogy életének egyik legkalandosabb korszaka a színpadhoz kötötte – nem mint költőt vagy drámaírót, hanem mint színészt. Olyan szerep volt ez az életében, amelyért szenvedéllyel küzdött, de amely végül nem neki való díszletnek bizonyult. Petőfi halálának július 31-i évfordulóján ezúttal a színpadon botladozó, álmodozó ifjút idézzük meg – azt, aki végül a történelem színpadán talált főszerepet. Írásunk alapjául Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza, Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című művének Petőfire vonatkozó részei, valamint B. Kádár Zsuzsanna és Nagy Péter Tibor Az 1929–31-es színművészeti lexikon adatbázisának adatai szolgáltak.
Egy ifjú lelkesedése a színházért
Petőfi már tizenöt éves diákként szerelmes lett – nem csupán egy Borcsa nevű színésznőbe, hanem a színpad fülledt világába is. Egy aszódi színtársulat előadásai lángra lobbantották a lelkét: úgy érezte, neki ott a helye, a fények mögött, a szerepek bőrében. Apai átok és anyai könny sem tántoríthatta volna el – legalábbis akkor még így gondolta. Az első akadály rögtön érkezett: iskolai bizonyítványt kértek tőle a társulatnál, ő pedig tanárától próbált szerezni egyet. Ám a tanár nem partner volt, hanem áruló – levelet írt az apának, aki dühödten érkezett, hogy kiszakítsa fiát a „pokol örvényéből”.
De amit az apa tilt, azt a fiú még inkább akarja. Petőfi gyalog ment el Pestre, hogy a Nemzeti Színház statisztája lehessen – álnéven, Rónai néven vállalt szerepeket.
De ő boldog volt, mert a színház falain belül lehetett. Hét hónapig élte ezt az életet, mielőtt újra „megmentette” őt apja, s a vándorszínészet első korszaka véget ért.
A „színészsöpredék” között
De Petőfi nem adta fel. Katonai kitérő után újra próbálkozott: Karcagon, Ozorán, Cece községben, Sárbogárdon, Mohácson – egyre kisebb és szegényesebb társulatoknál. Néha Rónai, máskor Borostyán vagy Sajó néven játszott, vagy inkább szolgált, díszleteket cipelt, színlapot írt, jegyet szedett, kortinát húzott, lámpát töltött.
Volt, hogy ruhadarabjait eladta, hogy színházjegyre legyen pénze, vagy éppen megalázó segédmunkákból próbált néhány krajcárt kisajtolni. Egyetlen valódi örömét akkor élte, amikor a szekszárdi Augusz Antal egy ezüst tallérral jutalmazta a színlapkézbesítését. Ez elég volt ahhoz, hogy továbbálljon.
Petőfi a színház világából merített emberismeretet, ritmust és nyelvi érzéket – mindazt, ami költészetét is formálta
A kis társulatokban, amelyekhez csatlakozott, sehol sem várt rá igazi művészi közeg. Egyik levelében így kesergett: „ez a színészsöpredék... majdnem merőben lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!” Petőfit nem csupán a nélkülözés bántotta, hanem az is, hogy álmait körülvette a középszerűség.
A közönség és a kard
Amikor Fehérvárra került, a színházi társulatban – barátja, Szuper Károly segítségével – végre kapott egy kis szerepet. A Párisi naplopó című vígjáték második inasát játszotta, akinek csak néhány szava volt: egy kis tiltakozás, egy felkacagás, és némi kóbor szöveg. Petőfi mégis úgy érezte: ez az ő pillanata. Az Első szerepem című versében meg is írta a nevetésbe csomagolt keserűséget: „pályámon óh, úgyis tudom / leend sok sírni még.”
Olykor egy barátnál, Szupernél melegedett, másszor a színpad mögötti öltöző lett az otthona. De közben verseket írt, másolt, fordított – Shakespeare-t olvasott eredetiben, és még a rendező kiejtését is javítgatta, ha idegen szavakat mondott hibásan. Lassan-lassan egy másik pálya körvonalazódott: a költőé.
Ám a színészi ambíció még lobbogott. Még akkor is, amikor egy felejthetetlen estén a Griselda című darabban statisztálva, kard híján bunkósbotot dugott a kardtartójába. A közönség soraiban először csak mosoly, aztán nevetés, majd általános derültség lett úrrá. A játék majdnem félbeszakadt. A rendező tombolt. Petőfit megbüntették – 5 forintra –, de az igazgató végül elengedte a bírságot.
Hiányzott belőle az a fajta alázat és gyakorlatiasság, amelyre a vándorszínészi lét rákényszerítette volna. Emellett túl erősen élt benne az elvont, idealista kép a művészetről, a „szent színpadról”, ahol magas eszmék és nemes érzések szolgálják a néző lelki felemelkedését. A valóság viszont más volt: fagyos öltözők, pár krajcárért eljátszott vígjátékok, egymást hátba szúró színésztársak.
„Első szerepem” – Petőfi színpadi pályafutása során alig kapott komolyabb szerepeket, de minden lehetőséget szent pillanatként élt meg
Fotó: Forrás: Wikipédia
Egy ponton túl Petőfi számára a színház nem maradhatott több, mint eszköz és tapasztalat. A valódi hivatása nem a színpad, hanem a papír volt. A színházban megtanulta az emberi gyarlóság arcait, a karakterformálás belső logikáját, a nyelv ritmusát, a kimondott szó súlyát – s ezeket a tanulságokat verseibe vitte tovább. Ezekben az években is születtek a legelső, még tapogatózó, de már erős hangú költeményei.
Az 1843-as év végén végleg szakított vele, és Debrecenben, majd Pesten a költészet útját kezdte járni. Első verseskötete hamarosan megjelent, s ezzel új élet nyílt számára – az, amelyben már valóban a „nemzet színpadára” léphetett.
Az eljátszott és megélt szerepek
A Petőfi-színész alakja így a magyar irodalomtörténet egyik legemberibb fejezete: egy fiatalember, aki a saját vágyait, álmait hajszolva, meg nem alkuvó szenvedéllyel vetette bele magát egy olyan világba, amely nem fogadta be őt teljesen. Színész akart lenni, és miközben kudarcot vallott, megtalálta önmagát. Aki a saját életével játszott, végül a nemzet költőjeként írta be nevét a történelembe.
Ez a történet nemcsak arról szól, hogy valaki honnan indult – hanem arról is, hogy az álmaink néha nem ott teljesednek ki, ahol először keressük őket.
CsíkszékA rovat további cikkei
Velős pirítós – videó
A velős pirítós elkészítése nem bonyolult, a végeredmény mégis ízgazdag, ezért gyakran kerül az asztalra előételként vagy könnyű vacsoraként.
Velős pirítós – videó
Amikor az örökké széttörik – Pokoltó
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
Amikor az örökké széttörik – Pokoltó
Egy jól felépített, átgondolt böjt kifejezetten hasznos lehet – videó
Sok szempontból egészséges, de egyáltalán nem mindegy, hogy meddig böjtölünk – vallja dr. Lőrinczi Kincső diabetológus és dietetológus szakorvos. Videónkból kiderül az is, mire érdemes fokozottan odafigyelni, illetve kiknek nem ajánlott a böjtölés.
Egy jól felépített, átgondolt böjt kifejezetten hasznos lehet – videó
Batáta a tányéron: köretből főszereplő
Az édesburgonya ma már nem egzotikum, hanem a tudatos konyha egyik kedvence: a Dél-Amerikából származó növény történetét, itthoni elérhetőségét és az izgalmasabb édes-sós felhasználási módjait járja körül a Krónika összeállítása.
Batáta a tányéron: köretből főszereplő
Mindennapi konyhai tevékenységünk: a mosogatás
A mosogatás egy olyan mindennapi konyhai tevékenységünk – sok más házimunkával együtt –, amely akkor válik igazán látványossá, ha elmarad. Bár „jelentéktelen” foglalatosság, mégis sok internetes edukációs tartalom foglalkozik ezzel a témával.
Mindennapi konyhai tevékenységünk: a mosogatás
Erdélyből Madridig – Vass Krisztina tervezői világa
Fa, fém, filozofikus gondolkodás és karakteres tárgyak: Vass Krisztina számára a dizájn nem trendkövetés, hanem kapcsolatkeresés. Erdélyből indulva épít nemzetközi jelenlétet, tudatosan, mégis nyitottan.
Erdélyből Madridig – Vass Krisztina tervezői világa
Új korszak, új dalok: érkezik a 4S Street legújabb nagylemeze
Négyes Járat címmel jelenik meg március 5-én a 4S Street negyedik nagylemeze. Az albumon már közönségkedvenccé vált dalok is szerepelnek – például az Ilyen ez az élet, a Köszi, hogy eljöttél vagy az Erdőben nem jártál.
Új korszak, új dalok: érkezik a 4S Street legújabb nagylemeze
Szelíd ragyogás
Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.
Szelíd ragyogás
Kora tavaszi vadon termő fűszernövények
A hó olvadásával lehetőségünk adódik, hogy vadon termő korai fűszernövényeket gyűjtsünk. Megismerkedünk az érdes vadhagymával, valamint az erdei gyömbérgyökérrel, melynek különleges aromáival sokféle ételt és italt fűszerezhetünk.
Kora tavaszi vadon termő fűszernövények
Czilli Aranka: Kérdések
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Czilli Aranka: Kérdések
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!