Egy forradalmár álmodozó próbálkozása a színpadon
Madarász Viktor: Petőfi halála, 1875; A forradalom költője előbb statisztált, jegyet szedett, majd verseiben a színpadnál is nagyobb közönséghez szólt. Forrás: Wikipédia
Díszletet cipelt, jegyet szedett, statisztált: mielőtt a nemzet költőjévé vált volna, Petőfi Sándor vándorszínészként járta a vidéket. Szenvedélyes, küzdelmes, olykor megalázó út volt ez, amely végül a költészet felé terelte őt – örökre.
Nagy Lilla
2025. július 31., 16:102025. július 31., 16:10
2025. július 31., 16:202025. július 31., 16:20
Petőfi Sándort ma a nemzeti költészetünk lánglelkű hősének ismerjük, aki verseiben népet, szabadságot, hazát énekelt meg, s végül egy forradalom viharos forgatagában veszett nyoma. De talán kevesebben tudják, hogy életének egyik legkalandosabb korszaka a színpadhoz kötötte – nem mint költőt vagy drámaírót, hanem mint színészt. Olyan szerep volt ez az életében, amelyért szenvedéllyel küzdött, de amely végül nem neki való díszletnek bizonyult. Petőfi halálának július 31-i évfordulóján ezúttal a színpadon botladozó, álmodozó ifjút idézzük meg – azt, aki végül a történelem színpadán talált főszerepet. Írásunk alapjául Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza, Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című művének Petőfire vonatkozó részei, valamint B. Kádár Zsuzsanna és Nagy Péter Tibor Az 1929–31-es színművészeti lexikon adatbázisának adatai szolgáltak.
Egy ifjú lelkesedése a színházért
Petőfi már tizenöt éves diákként szerelmes lett – nem csupán egy Borcsa nevű színésznőbe, hanem a színpad fülledt világába is. Egy aszódi színtársulat előadásai lángra lobbantották a lelkét: úgy érezte, neki ott a helye, a fények mögött, a szerepek bőrében. Apai átok és anyai könny sem tántoríthatta volna el – legalábbis akkor még így gondolta. Az első akadály rögtön érkezett: iskolai bizonyítványt kértek tőle a társulatnál, ő pedig tanárától próbált szerezni egyet. Ám a tanár nem partner volt, hanem áruló – levelet írt az apának, aki dühödten érkezett, hogy kiszakítsa fiát a „pokol örvényéből”.
De amit az apa tilt, azt a fiú még inkább akarja. Petőfi gyalog ment el Pestre, hogy a Nemzeti Színház statisztája lehessen – álnéven, Rónai néven vállalt szerepeket.
De ő boldog volt, mert a színház falain belül lehetett. Hét hónapig élte ezt az életet, mielőtt újra „megmentette” őt apja, s a vándorszínészet első korszaka véget ért.
A „színészsöpredék” között
De Petőfi nem adta fel. Katonai kitérő után újra próbálkozott: Karcagon, Ozorán, Cece községben, Sárbogárdon, Mohácson – egyre kisebb és szegényesebb társulatoknál. Néha Rónai, máskor Borostyán vagy Sajó néven játszott, vagy inkább szolgált, díszleteket cipelt, színlapot írt, jegyet szedett, kortinát húzott, lámpát töltött.
Volt, hogy ruhadarabjait eladta, hogy színházjegyre legyen pénze, vagy éppen megalázó segédmunkákból próbált néhány krajcárt kisajtolni. Egyetlen valódi örömét akkor élte, amikor a szekszárdi Augusz Antal egy ezüst tallérral jutalmazta a színlapkézbesítését. Ez elég volt ahhoz, hogy továbbálljon.
Petőfi a színház világából merített emberismeretet, ritmust és nyelvi érzéket – mindazt, ami költészetét is formálta
A kis társulatokban, amelyekhez csatlakozott, sehol sem várt rá igazi művészi közeg. Egyik levelében így kesergett: „ez a színészsöpredék... majdnem merőben lelketlen fajankókból áll, akiknek a művészet fenségéről még csak fogalmuk sincs!” Petőfit nem csupán a nélkülözés bántotta, hanem az is, hogy álmait körülvette a középszerűség.
A közönség és a kard
Amikor Fehérvárra került, a színházi társulatban – barátja, Szuper Károly segítségével – végre kapott egy kis szerepet. A Párisi naplopó című vígjáték második inasát játszotta, akinek csak néhány szava volt: egy kis tiltakozás, egy felkacagás, és némi kóbor szöveg. Petőfi mégis úgy érezte: ez az ő pillanata. Az Első szerepem című versében meg is írta a nevetésbe csomagolt keserűséget: „pályámon óh, úgyis tudom / leend sok sírni még.”
Olykor egy barátnál, Szupernél melegedett, másszor a színpad mögötti öltöző lett az otthona. De közben verseket írt, másolt, fordított – Shakespeare-t olvasott eredetiben, és még a rendező kiejtését is javítgatta, ha idegen szavakat mondott hibásan. Lassan-lassan egy másik pálya körvonalazódott: a költőé.
Ám a színészi ambíció még lobbogott. Még akkor is, amikor egy felejthetetlen estén a Griselda című darabban statisztálva, kard híján bunkósbotot dugott a kardtartójába. A közönség soraiban először csak mosoly, aztán nevetés, majd általános derültség lett úrrá. A játék majdnem félbeszakadt. A rendező tombolt. Petőfit megbüntették – 5 forintra –, de az igazgató végül elengedte a bírságot.
Hiányzott belőle az a fajta alázat és gyakorlatiasság, amelyre a vándorszínészi lét rákényszerítette volna. Emellett túl erősen élt benne az elvont, idealista kép a művészetről, a „szent színpadról”, ahol magas eszmék és nemes érzések szolgálják a néző lelki felemelkedését. A valóság viszont más volt: fagyos öltözők, pár krajcárért eljátszott vígjátékok, egymást hátba szúró színésztársak.
„Első szerepem” – Petőfi színpadi pályafutása során alig kapott komolyabb szerepeket, de minden lehetőséget szent pillanatként élt meg
Fotó: Forrás: Wikipédia
Egy ponton túl Petőfi számára a színház nem maradhatott több, mint eszköz és tapasztalat. A valódi hivatása nem a színpad, hanem a papír volt. A színházban megtanulta az emberi gyarlóság arcait, a karakterformálás belső logikáját, a nyelv ritmusát, a kimondott szó súlyát – s ezeket a tanulságokat verseibe vitte tovább. Ezekben az években is születtek a legelső, még tapogatózó, de már erős hangú költeményei.
Az 1843-as év végén végleg szakított vele, és Debrecenben, majd Pesten a költészet útját kezdte járni. Első verseskötete hamarosan megjelent, s ezzel új élet nyílt számára – az, amelyben már valóban a „nemzet színpadára” léphetett.
Az eljátszott és megélt szerepek
A Petőfi-színész alakja így a magyar irodalomtörténet egyik legemberibb fejezete: egy fiatalember, aki a saját vágyait, álmait hajszolva, meg nem alkuvó szenvedéllyel vetette bele magát egy olyan világba, amely nem fogadta be őt teljesen. Színész akart lenni, és miközben kudarcot vallott, megtalálta önmagát. Aki a saját életével játszott, végül a nemzet költőjeként írta be nevét a történelembe.
Ez a történet nemcsak arról szól, hogy valaki honnan indult – hanem arról is, hogy az álmaink néha nem ott teljesednek ki, ahol először keressük őket.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Sütőtökös tészta – videó
Az őszi zöldségek közül a sütőtök az egyik legjobb választás, hiszen komoly gyógyító erővel bír. Ráadásuk a sütőtök és a parmezán a legjobb barátok.
Sütőtökös tészta – videó
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
A kékülő tinóruk nyomában
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
A kékülő tinóruk nyomában
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Cézár saláta – videó
Nem a római császárnak, hanem egy Mexikóba emigrált olasz szakácsnak köszönhető a receptje.
Cézár saláta – videó
Banános palacsinta - videó
Ha túlérett banánt találunk az otthoni gyümölcsös kosarunkba, ne dobjuk ki! A banános palacsinta gyorsan elkészíthető és istenien finom.
Banános palacsinta - videó
A magyar boszorkány újraéled – egy könyv, amely a hiedelmeink sötét, mégis ismerős világát tárja fel
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
A magyar boszorkány újraéled – egy könyv, amely a hiedelmeink sötét, mégis ismerős világát tárja fel
Mesebeli helyen mese születik | Mesterségem címere
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mesebeli helyen mese születik | Mesterségem címere
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!