Hirdetés
Hirdetés

Ecuadori rajznapló: keselyűk és óriások között

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája

Fotó: Széles Ferenc grafikája

Hatodik, utolsó előtti rész, amelyben hősünk belecsöppen a Száz év magány díszletébe. Szúnyogokkal harcol, szárazerdőben bolyong, és hirtelen spanyolul kezd beszélni. Megtudhatjuk, hogy milyen az, amikor egy szobanövény elszökik otthonról és – korlátok hiányában – kinövi magát. Az élmények dzsungelében azonban a honvágy is szép lassan utat tör magának. Ideje szedelőzködni.

Liget

2024. augusztus 05., 15:032024. augusztus 05., 15:03

2024. augusztus 06., 14:342024. augusztus 06., 14:34

Ecuadorban tölt néhány hetet Széles Ferenc, hogy egy ott élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja. A székelyudvarhelyi grafikus a rajznapló fejezeteivel itt, a Ligeten jelentkezik. Kövessük hát az ecuadori kalandozásait!

Ecuadorban minden nagyon nyers földtanilag. Bármerre néztem, mindenhol égbe szökellő csúcsokat és iszonyatosan mély szakadékokat láttam. A dombok is szögletesek, mintha baltával faragták volna őket. Ezen szögletesség után jól esett a szárazerdő síksága és az enyhébb ívű dombok. Hatórányi autózás után értünk el a Cazaderos nemzeti parkba, ami magába foglalja az egyik legnagyobb szárazerdőt.

Hirdetés

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: apró bürokraták zöld mappákkal
Ecuadori rajznapló: apró bürokraták zöld mappákkal

Ötödik rész, amelyben hősünk bozótvágó késsel hadonászik az őserdőben. Kiderül, hogy az aranymosás nem egy aranyos dolog, és a kígyókon kívül a pókokra is érdemes figyelmet fordítani, amennyiben további kalandokat szeretne megosztani a nagyérdeművel.

Arról már korábban beszéltem, hogy ez az ország folyamatosan meglepett a civilizációs kontrasztjaival, de amit ebben a régióban tapasztaltam, az több volt mint időutazás.

Minden falu és városka bele van kövülve az időbe, de ugyanakkor itt is mindenhol van internet és a kisvárosokban takaros kis tér a szokásos virággruppokal, pálmafával és biztonsági őrrel.


A Száz év magány akár itt is játszódhatott volna, mert a falucska, ahová végül megérkeztünk, pontosan úgy nézett ki mint a könyvbeli Macondo. Hatalmas üres tér, amelyet vályogházak vesznek körül, sportpálya (nyilván), egy régi vályogból épült templom, amit istálónak használnak, mellette egy új templom betonból, amit nem nagyon használnak, és disznók, kecskék, tyúkok mindenfelé. A helyi kutyapopuláció érzékeny egyensúlyt tart fenn az idelátogató turistákkal: ha kapnak kaját, kedvesek, ha nem, akkor morcosak és megugatnak egy jellegzetes ítélkező hangnemben. Ezt a kifinomult diplomáciai készségüket nem kell gyakran villogtassák, mivel rajtunk és egyéb elszánt biológusokon kívül nem nagyon kívánkozik senki idejönni.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája


A táj lapos, néhány alacsonyabb heggyel a láthatáron, amelyekről hamarosan kiderül, hogy az már Peru, és hogy a folyó választja el e két országot. Milyen folyó? – kérdem az előttünk lévő köves, homokos tájra mutatva, amire csak egy halvány, tudatlan turistáknak szánt mosoly a válasz. Mivel ennyire közel van Peru, szerencsére nem az ecuadori söripar gyenge probálkozásaival kell barátkozni, hanem a kézműves IPÁ-ra hajazo perui Cusqueña vigasztal a folyamatos szúnyogtámadások szüneteiben.

A helyi szúnyogok mesterfokra fejlesztették az európai ember kínzását.

Először is, úgy tesznek mintha nem is léteznénenk, apróbbak a muslincánál és nincs zümmőgő hangjuk, másodszor pedig olyan allergiás tüneteket képesek kiváltani, amitől az áldozat legszívesebben drótkefével vakarózna.

Ha mindez nem lenne elég, akkor extra szolgáltatásként hordozzák az összes kellemetlen trópusi betegséget, mindig az aktuális divathoz alakítva a kínálatot.

Ottjártamkor a Dengue láz volt a legmenőbb beszerezhető betegség, de szerencsére épp kifogyott a készlet, úgyhogy ezt az élményt majd egy másik alkalommal kell bepótoljam.

A többiek egy fontos publikáció anyagán dolgoztak, ezért bőségesen maradt időm elmerengeni az eddigi élményeimen a perui sör kellemes társaságában, miközben az erdőt bámultam és magamba szívtam azt a múltba ragadt életérzést, ami az egész tájat jellemezte. Merengésemet Gilbert érkezése zavarta meg, aki ennek a nemzeti parknak az egyik őre (vagyis ranger).

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája

A szokásos alapcsevej után kiderült, hogy minden nap körbejárja a nemzeti parkot, mindig más útvonalat követve. Hogy van-é kedvem holnap reggel követni őt egy ilyen terepezésre? Nyilván: igen! Nos, akkor találkozunk reggel hatkor, megfejjük a kecskéket, és utána irány a szárazerdő. Vizet hozzak mindenképp, mondta még távozáskor. Persze, persze volt a válasz, de később eléggé megbántam, hogy nem kérdeztem rá az ideális mennyiségre.
A kecskefejés viszonylag gyorsan ment, és néhány plusz pontot is sikerült szerezzek azzal, hogy kiderült, nem vagyok kezdő ebben az elfoglaltságban. Mivel fehér vagyok, szakállas és a helyi átlaghoz képest magas, ezért tökéletesn beleilleszkedek a „gringó”, vagyis haszontalan amerikai kategóriájába. A kecskefejéssel sikerült kissé tisztáznom magam és kivívni a megtisztelő europeano megnevezést.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: kosárpályák a világ végén túl
Ecuadori rajznapló: kosárpályák a világ végén túl

Negyedik rész, amelyben az eső mesét duruzsol a hősünk fülébe, és azt is megtudjuk, hogy milyen – a katonai ellenőrzőpontokon túl – a terepezés útjának felén egy sötétlő erdőbe jutni. S hogy meglelé-e az igaz utat, vagy a békákat, kiderül az alábbiakban.

A száraz erdőt nem alaptalanul nevezik száraznak. Az összes fa levelek nélkül meredezik, olyan, mint nálunk télen az erdők. Mivel a száraz évszak elején járunk, még található némi zöld a bokrokon a kecskék nem kis örömére, de ettől eltekintve minden recsegően száraz és kopár.

A talaj homokos, poros, vegyítve száraz levelekkel. Néhány madáron kívül semilyen élőlényt nem látunk, de a fák változatossága elképesztő.

Szinte nem is lehet két ugyanolyan fát találni egymás mellett, és mindeniknek van valamilyen érdekes képessége és tulajdonsága, amit Gilbert alaposan el is magyaráz, erősen próbára téve zsenge spanyol nyelvtudásomat.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája

A spanyol nyelv kapcsán: az utazásom előtt megpróbáltam összelapátolni egy többé-kevésbé használható spanyol nyelvtudást, ami abban merült ki, hogy ronggyá hallgattam Manu Chao Clandestino című albumát, és lefordítottam minden dalszöveget. Az így megszerzett tudás éppen csak egy kulcslyuknyi bepillantást engedett a spanyol nyelven folyó beszélgetésekbe.

Hiába próbáltam javítani a kommunikációs esélyeimet angol nyelvvel, mert a helyiek szerint a spanyol világnyelv, ezért nem nagyon ölik magukat az angol nyelv tanulásával.

A helyzetet rontotta az a tény, hogy viszonylag kevés alkalmam volt eddig a helyiekkel hosszabb beszélgetést folytatni, és mindig volt valaki a közelben, aki segített befoldozni a nyelvtudásomon tátongó hatalmas lyukakat.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: parányi kutykuruttyok nyomában
Ecuadori rajznapló: parányi kutykuruttyok nyomában

Harmadik rész, amelyből megtudhatjuk, mi vár a gyanútlan székelyre a lojai piacon, és miben hasonlít az egyetem múzeuma nagymama kamrájához. Előkerül a gumicsizma is, hősünk a susnyásban botorkálva beleveti magát az ecuadori éjszakába.

Mivel Gilbert nem tartozott a hallgatag emberek közé és szívesen beszélt a fákról, valamint nem volt senki, aki tolmácsoljon, kénytelen voltam szintet lépni a spanyol nyelvben. A kezdeti si, si vagyis igen, igen, gyorsan elégtelennek bizonyult, mivel vezetőm folyamatosan visszakérdezett és az otthoni európai körülményekről érdeklődött. Itt én voltam az egzotikus idegen, aki meg kellett feleljen a rólunk kialakított képnek, vagy szerencsés esetben, árnyalni ezt a képet.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája

Cserébe megtudtam egy szekérrakományra való információt a fákról: a Palo Santo egy, a szantálfához hasonló illatos fafaj, amelyik nyersen használhatatlan, de a kiszáradt példányok tele vannak olyan illóolajjal, ami füstölőként véd a szúnyogok ellen. A Guyacan az esős évszakban sárgába borítja az egész erdőt a virágaival, nem kis turisztikai forgalmat generálva a virágzás rövid idejére, a burrachito bokor levelei nagyon erős pszichoaktív anyagot tartalmaznak, amelyeket, ha a kecskék megesznek, nagy valósággal a vesztükbe rohannak. És így tovább. Mindezt spanyolul addig a pontig, amíg egyszer csak megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem csak értem, de beszélem is ezt a nyelvet.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: vásároljunk-e vulkánt ábrázoló hűtőmágnest?
Ecuadori rajznapló: vásároljunk-e vulkánt ábrázoló hűtőmágnest?

Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.

A szárazerdő klimáját, azt hiszem, a kemence szóval lehet a legjobban jellemezni. Az árnyékban is állandó száraz hőség van, de a napon valósággal sistereg a bőröm, mintha valaki egy hőfúvóval folyamatosan arról gondoskodna, hogy egy csöpp nedevesség se maradjon a bőrömön. A vízkészletemet nagyon felszínesen lőttem be, ezért hamarosan takarékoskodnom kell a vízzel, kicsit átérezve, milyen is lehet egy sivatagi túra. Az egész száraz életérzést teljessé teszik a fölöttünk keringő keselyűk, amelyekről nem tudom eldönteni, hogy gyarló porhüvelyemre pályáznak, vagy a közelben valamilyen elhullott állatot találtak.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája

Amint a sűrűbb erdőrészhez érünk, hamarosan találkozunk az első Ceibával. Ez az a fafajta, amit többször láttam távolról és nagyon érdekesnek találtam.

Ezek az óriások úgy néznek ki, mintha egy szobanövény elszökött volna otthonról és korlátok hiányában kinőtte volna magát.

A fát elefántbőrhöz hasonló zöld kéreg borítja, mivel ez az örök túlélő nemcsak a levelein, hanem a törzsén keresztül is képes fotoszintetizálni. A vastag, zömök törzsek komoly víztartalékokat rejtegetnek, és ők az elsők, akik közvetlenül az esős évszak előtt kivirágoznak. A helyiek szerint így próbálják csalogatni az esőt. A kisebb példányok törzsét rengeteg tüske borítja, amelyet elhullatnak amikor megnőnek, ezért külön élvezet végigsimítani ezeket az óriáslábra emklékeztető növényeket.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: pálmák, lámák, jelzőlámpák és a piros cipő
Ecuadori rajznapló: pálmák, lámák, jelzőlámpák és a piros cipő

Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.

A séta során több, méretes folyómedren is átvágunk, amelyekről nehéz elhinni, hogy az esős évszakban nemcsak megtelnek vízzel, hanem még ki is öntenek. Mivel ezek az áradások a hegyekben összegyűlő vízmennyiségből táplálkoznak, nem ritka a cunamiszerű áradás, főként az esős évszak elején, amikor pillanatok alatt megtelnek ezek a folyómedrek.

A helyi szürrealizmushoz hozzátartoznak a kopogó, száraz, semmi közepén elhelyezett áradásveszélyre figyelmeztető zöld táblák, amelyek rögtön értelmet nyertek, amikor Gilbert megmutat néhány felvételt a hömpölygő víztömegről, éppen azon a helyen, ahol én jelenleg a kiszáradás gondolatával küzdök.

Az esős időszak beköszöntével hirtelen minden megtelik élettel. A harsogó zöld növényzet elárasztja az egész völgyet, és minden élőlény gőzerővel a szaporodásra koncentrál, mivel tudják, hogy hamarosan ismét sivataggá változik az élőhelyük. Ebben a forróságban, ahol a levegő vibrálása az egyetlen mozgás, elég nehéz elképzelni milyen lehet a zuhogó eső.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: egy székelyföldi grafikus kalandozásai
Ecuadori rajznapló: egy székelyföldi grafikus kalandozásai

Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.

Gilbert jellemzően öszvérháton járja be ezt a területet, ezért öt-hat órányi gyaloglás után, ő is boldogan fordul vissza a civilizáció irányába. Szerencsére, amint kiérünk az erdőből, néhány behűtött Cusqueña társaságában autóval vár a felmentő sereg, ezért megúszunk egy bő félórás gyaloglást a tűző napon.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája

A faluba visszaérve mindent más szemmel látok a hirtelen életre kelt spanyol nyelvtudásom miatt. Szóba elegyedek a helyiekkel és élvezem, hogy, ha nem is tökéletesen, de értem, amit mondanak és tudok is reagálni rá érdemben.

Végre összeállnak bennem az ecuadori kalandozásaim során begyűjtött élmények, és lehánthatom magamról az európai emberre jellemző enyhén lenéző távolságtartást.

Egy kicsit én is ecuadorinak érzem magam, és elcsodálozok azon, hogy több mint egy hónapra volt szükségem ahhoz, hogy végleg szakítsak a Dél-Amerikáról alkotott egzotikus illuziókkal, és előítéletek nélkül elfogadjam azt, amit ez az ország nyújt. Kissé bánom, hogy jövő héten már a hazafelé taró gépen fogok ülni, de ugyanakkor a honvágy is szép lassan utat tör magának ebben az élménykavalkádban.

Viszlát jövő héten, kedves olvasó, egy rövid repülős utazás erejéig, amellyel lezárul ez a kaland, és kezdhetek visszarázódni az otthon megszokott hétköznapi életembe, ami már soha nem lesz olyan, mint korábban.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 28., vasárnap

Ha hív az El Camino – útravaló a felkészüléshez

Sokak bakancslistáján rajta van, hogy végigjárják az El Caminót. De mire is kell figyelni az út során? És az út előtt? Benedek Enikő a múlt évben szerzett életre szóló élményeket az út bejárása során, őt kértük meg, hogy ossza meg tapasztalatait.

Ha hív az El Camino – útravaló a felkészüléshez
Hirdetés
2026. június 28., vasárnap

Akinek a lelke mindig itthon volt. Domokos Pál Péterre emlékezünk

A csángók apostola – így emlegetik. Százhuszonöt éve született Várdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas tanár, néprajzkutató, történész. Az évforduló apropóján lányával, Domokos Máriával beszélgettünk.

Akinek a lelke mindig itthon volt. Domokos Pál Péterre emlékezünk
2026. június 27., szombat

A múlt fűszerezte jelen: Észak-Komárom ízei és kincsei nyomában

Büszkék gazdag szellemi örökségükre, jeles személyiségeikre, történelmi múltjukra, és szívesen meg is mutatják, mesélnek ezekről az idelátogatóknak. A felvidéki városban, a magyar-szlovák határ menti Észak-Komáromban jártunk.

A múlt fűszerezte jelen: Észak-Komárom ízei és kincsei nyomában
2026. június 25., csütörtök

Erősödhetnek a színházi kapcsolatok: több társulat is csatlakozott a Magyar Színházi Társasághoz

Új lehetőségeket remélnek az erdélyi magyar színházak attól, hogy csatlakozhattak a Magyar Színházi Társasághoz. A tagságtól szorosabb szakmai kapcsolatokat, koprodukciókat és nagyobb mobilitást várnak a társulatok.

Erősödhetnek a színházi kapcsolatok: több társulat is csatlakozott a Magyar Színházi Társasághoz
Hirdetés
2026. június 24., szerda

Tócsni – videó

Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.

Tócsni – videó
Tócsni – videó
2026. június 24., szerda

Tócsni – videó

2026. június 22., hétfő

Azzal kezdett a Sárkányok háza ami két évvel ezelőtt a finálé kellett volna legyen

Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.

Azzal kezdett a Sárkányok háza ami két évvel ezelőtt a finálé kellett volna legyen
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.

Bőröndből előbújó dallamok
Bőröndből előbújó dallamok
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

Hirdetés
2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Hirdetés