
A Gyimesvölgye Férfikórus is ott volt a Kárpát-medencei Férfikórusok Találkozóján
Fotó: forrás: Gyimesvölgye Férfikórus archívuma
A gyimesi férfiak hangja messzire száll: Lakitelektől az ezeréves határig. Antal Tibor, a Gyimesvölgye Férfikórus vezetője arról mesélt, hogyan tartják életben a hagyományt, és miért fontos, hogy a fiatalok is továbbvigyék az éneklés örömét.
2025. november 15., 16:462025. november 15., 16:46
2025. november 16., 13:542025. november 16., 13:54
Antal Tibor egy kedves és felejthetetlen emlékként emlegeti azt, amikor a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkező férfikórusok hangja egyszerre zendült fel Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben. Ugyanis, a Gyimesvölgye Férfikórus is ott volt az októberi Kárpát-medencei Férfikórusok Találkozóján Erdélyt képvisleve, a marosvásárhelyi férfikórussal közösen. Ahogy Antal Tibor, a kórus vezetője meséli, ez az élmény különösen maradandó volt számára, pedig mi tagadás, sok mindent megéltek már közösen a kórus tagjaival.
– mondja Tibor. „A helyszín, a hangulat, az, hogy a valamikori összetartozó magyar területekről jöttünk össze, mind hozzátett ahhoz, hogy az ember a saját magyarságát is mélyebben megélje. Olyan volt, mintha a Kárpát-medence egy pillanatra újra összeért volna.”
A gyimesiek alaposan készültek az alkalomra. A férfiakat, akiknek életét a mindennapi munka, a család, vagy éppen a betakarítás tölti ki, nem volt könnyű összeszervezni, mégis mindenki nagy lelkesedéssel ment a próbákra. „Mindenki tudta, hogy ez nem egy szokványos fellépés lesz. Éreztük, hogy valami fontos részesei leszünk” – hangsúlyozza Tibor.
Ez a kettősség – a népi hagyomány és a hazaszeretet hangjai – jellemezte az egész találkozót. Minden kórus a saját vidéke népviseletében lépett színpadra, így a szem is gyönyörködhetett a látványban, miközben a fül a különböző vidékek hangzásvilágát élvezte.
A Hungarikum Ligetben található Nagy-Magyarország-makett előtt a kórusok tagjai beálltak arra a pontra, ahonnan jöttek, majd együtt énekelték el a Szózatot. „Az a pillanat, amikor több száz férfihang szólalt meg egyszerre…” – mondja Tibor elérzékenyülten. „Nem is lehet leírni. Ott éreztük igazán, mit jelent összetartozni.”
Tibor egyébként Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke felkérésére részese lehetett a találkozó megszervezésében is. Így az, hogy a népdalokon felül katonadalok is felcsendültek, részben neki köszönhető.
A Gyimesvölgye Férfikórus története nem is olyan régi, de annál élőbb. 2017-ben alakult, Antal Tibor kezdeményezésére. Kezdetben hatvan–hetven férfi énekelt együtt, ma már kevesebben vannak, de a lelkesedés mit sem csökkent. „Akik maradtak, szívből énekelnek. Ez a csapat nemcsak énekelni jár össze, hanem egymást is támogatni, együtt lenni, közösséget építeni” – mutat rá Tibor.
Az első fellépésük az ezeréves határnál volt, március 15-én, 2017-ben. Onnan indult minden. A kórus gyorsan ismertté vált, különösen azután, hogy szerepeltek a Fölszállott a páva vetélkedőben. Később film is készült róluk – Daczó Katalin és Daczó Dénes alkotása –, amely Lakiteleken első díjat is nyert. Azóta a gyimesi férfiak dalai eljutottak Magyarországra, Felvidékre, és sok más helyre is. De Tibor számára a legfontosabb mégsem a hírnév.
– meséli mosolyogva.
Antal Tibor nemcsak a férfiakat, hanem a gyerekeket is tanítja a népdal szeretetére. A gyimesfelsőloki iskolában zenetanárként dolgozik, és nem titkolja: a hagyományőrzés nála nem fakultatív program, hanem a mindennap része.
Fontos, hogy karácsonykor ne csak popslágerek szóljanak, hanem a régi énekek is. Hogy egy lakodalomban ne felejtsük el, mire mulatunk. Ezek mind segítenek abban, hogy a magyarságunkat megőrizzük” – vallja Tibor.
És úgy tűnik, ez a hozzáállás hatással van a fiatalokra. Egy iskolai felmérés során, amikor a diákokat arról kérdezték, melyik a kedvenc zenekaruk, többen is a Gyimesvölgye Férfikórust írták. „Na, az jólesett” – nevet Tibor. „Mert ez azt jelenti, hogy amit csinálunk, az tényleg eljut hozzájuk.”
Az utóbbi években egyre több helyen alakulnak férfikórusok, és mintha újra divatba jönne a közösségi éneklés. Tibor szerint ez nem véletlen. „Régen minden közösségnek megvolt a maga éneke. A férfiak munkához, ünnephez, katonai búcsúhoz mindig énekeltek. Aztán ez valahogy kikopott, mint a népviselet, amit a ládafiába tettek. Most megint elővesszük, és büszkén hordjuk. Ez a legszebb az egészben.”
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és a Gyimesvölgye Férfikórus
Fotó: forrás: Gyimesvölgye Férfikórus archívuma
A gyimesi férfiak dalai nem csak hangok: történetek, érzések, sorsok. Amikor énekelnek, mintha egyszerre szólna a múlt és a jelen. És bár a kórus tagjai különböző életet élnek, a dalban mind egyek.
Antal Tibor szerint bárki tehet a hagyományok megőrzéséért, csak bátorság kell hozzá. „Ne féljen senki, ha úgy érzi, van kedve, hangja, vagy csak szeretne valamit tenni a közösségért. Mindig van valaki, aki segít. Rengeteg ügyes ember van, csak meg kell találni őket. És ami a legfontosabb: ne térjünk le a tiszta forrás útjáról. Tartsuk meg azt, ami valóban a miénk.”
A Gyimesvölgye Férfikórus története nemcsak egy énekkaré, hanem egy közösségé, amely tudja, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy. Élő dolog, amit ápolni kell: dalban, szóban, példában. És amíg a gyimesi férfiak énekelnek, addig biztos, hogy a múlt hangja tovább szól a hegyek között.
Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ez már feltámadás című előadóestjére és az azt követő beszélgetésre várják az érdeklődőket április 7-én Székelyudvarhelyen és április 8-án Csíkszeredában.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
1 hozzászólás