Aranyélet: amikor az örökség mindenkit utolér

Mit adott nekünk az amerikai sorozatipar? Az olyan, ikonikus karakterek, mint Tony Soprano, Walter White, Pablo Escobar, Don Draper, Dexter, Havas Jon vagy éppen a #metoo kampány hozadékaként a House of Cards hamarosan érkező utolsó évadából méltatlanul kiradírozott Francis Underwood mellett emlékezetes sztorikat, évadokon átívelő nagyszerű történetvezetést, sokkoló fordulatokat és rendkívül sok várakozást az évadok között.

korábban írtuk

7+1 prémium tévésorozat az őszi estékre

Lejárt a fesztiválszezon, megvoltak a nyaralások, szeptember beköszöntével pedig jönnek az egyre hosszabbodó őszi esték, amit mi mással, mint sorozatnézéssel lehet igazán feldobni. Nyolc különleges sorozatot ajánlunk az úgynevezett online videotékák kínálatából.

És mit adott nekünk a magyar sorozatipar? A legtöbb esetben kereskedelmi csatornákon futó, amerikai vagy más eredetivel rendelkező újragondolt „másolatokat”, a magyar valóságra átültetett, vagy éppen abból gyökerező könnyed történeteket. Egészen 2015-ig novemberéig, amikor is az HBO Magyarország bemutatta a finn eredetin (Helppo elämä – Könnyű élet) alapuló Aranyélet című sorozatát, ami két évad után

A Miklósiék küzdelmeit bemutató történetfolyamnak a harmadik, lezáró évad után ott a helye a sorozatpanteonban a legnagyobbak között. A zseniális forgatókönyvírók és Mátyássy Áron – Dyga Zsombor rendezőpáros, valamint az egész HBO Magyarország égisze alatt működő produkciós stáb egy mondhatni

Jöhetek itt a szuperlatívuszokkal, hogy a tévétörténet egyik legjobbja az Aranyélet, ami összehasonlításként lehetne a magyar House of Cards és a magyar Breaking Bad egyszerre, ez az összehasonlítás azonban méltánytalan lenne ezen sorozat esetében, hiszen a nagyszerűsége a mindenféle méricskélés és hasonlítgatás ellenére is megkérdőjelezhetetlen.

Az Anger Zsolt által alakított Endre bá’ karakterét zseniálisan emelik vissza a harmadik évadba a készítők, tehát akik amiatt aggódtak, hogy nélkülözniük kell az egyik legjobb szereplőt, azok megnyugodhatnak, hiszen szinte az összes rész vele kezdődik. Aranyéletes szófordulattal élve nyomja a vakert, tolja a rizsát, mi pedig nem győzünk betelni a zseniális színészi játékával, ami akkor is párját ritkítja, amikor egy pohár itallal vagy cigivel a kezében nem tesz mást, csupán a kamerába beszél.

Endre bá’ örökségét nem lehet félreseperni, és amikor úgy tűnik, hogy minden „jól” halad a boldog végkifejlet irányába, akkor jönnek be ennek a terhelt örökségnek a hozadékai, amelyek alaposan felkavarják az amúgy sem békés állóvizet.

Atti és Janka azon vannak, hogy végre megteremtsék maguk és gyerekeik számára azt az anyagi biztonságot nyújtó jövőt, amiről mindig is álmodoztak, ehhez pedig mindent bevetnek: míg Janka (Ónodi Eszter) politikai, addig Atti (Thúróczy Szabolcs) üzleti vonalon próbálja kiharcolni, hogy még az unokáiknak se kelljen nélkülözniük, kénytelenek rájönni, hogy ők is csupán eszközök mások kezében, és nem ők azok, akik irányítanak. Eközben Márk (Olasz Renátó) és Mira (Döbrösi Laura) saját partizánakciókba kezdenek, amikkel akaratukon kívül is megnehezítik szüleik dolgát.

Miklósiéknak tehát államtitkár, rendőr, oknyomozó újságíró, főügyész, emberkereskedő, maffiózó és saját szövetségeseik gyűrűjében kell megtalálniuk a boldoguláshoz vezető utat, ami a korábbi évadokat ismerve a lehető legbonyolultabban megy. Most is dőlnek a kártyavárak, pillanatnyi fellángolások következtében tervek mennek füstbe, mindezt pedig olyan feszültségekkel övezve, hogy nézőként is kapkodjuk a levegőt, egy-egy necces helyzet megnézése után.

A drámai fordulatok pedig hihetetlenül súlyosak: kétszer is könnyeket csaltak a szemembe és nemegyszer éreztem gombócot a torkomban, látva hogy az amúgy minden hájjal megkent, folyamatosan tisztességtelen játékokat űző, ennek ellenére borzasztóan szimpatikus és szívhez nőtt szereplők, hogyan veszítenek el valami számukra nagyon fontosat, így szembesülve azzal, hogy elértek ahhoz a bizonyos falhoz.

A szezon második felében Ónodi Eszter és Döbrösi Laura karakterei hihetetlen átalakulásokon mennek keresztül, az őket alakító színésznők pedig bebizonyítják, hogy igenis, ők voltak a tökéletes választás ezeknek a karaktereknek az eljátszására. A Márkot játszó Olasz Renátó az utolsó évadban is hozza a folytonosan izgő-mozgó gengszter-allűrös fiatalt, és bár Thúróczy Szabolcs játékára sem lehet panasz, az általa megformált karakter ívében inkább visszafogottságot látunk, a neki jutó aprócska melléktörténet pedig kissé sutára sikeredett, emellett ő az a szereplő, akinek a legkevesebb szenvedés és veszteség jut.

Bár már korábban is írtam, hogy méltatlan az összehasonlítás, nem hagyhatom ki, hogy érzékeltessem mennyire sikerült drámaira a befejezés: a Breaking Bad fináléja óta nem dolgozott meg engem sorozatlezárás ennyire. Merthogy ennyi volt, nem lesz több Aranyélet évad. És a lezárást tekintve nincs is szükség rá, mert ez a három évad így tökéletes, ahogy van. A remény pedig ezek után megvan arra, hogy a magyar sorozatgyártás, még ha nem is az amerikaihoz hasonló iramban, de ad még Aranyélet-kaliberű szériákat a világnak. Merthogy az ilyen nagyszerű történeteket nem csak a magyaroknak érdemes látniuk.

A sorozat teljes harmadik évada elérhető az HBO GO kínálatában, vagy hetente, vasárnap esténként 9 órától nézhető az HBO műsorán.