Ahol a folyami rákok énekelnek – a szívhez szóló bestseller, amely egész jó filmfeldolgozást kapott

Amikor 2019-ben magyarul, illusztrációs borítóval megjelent regény a boltokba került, a borítón a 2 millió eladott példánnyal promózták, aztán jött a 10 milliós mérföldkő, a most (többnyire már csak filmes borítóval kapható) negyedik kiadás borítóján pedig már 12 millió eladott példány szerepel, míg a könyv eladásai azóta meghaladták a 15 milliót is, ez a szám pedig film megjelenésének köszönhetően várhatóan újabb milliós nagyságrendekkel fog emelkedni, hiszen

Mivel manapság rendkívül kifizetődő népszerű regényekből és a New York Times Bestseller listáján szereplő könyvekből, vagy azok alapján mozgóképes feldolgozást készíteni (legyen az film, vagy sorozat), így adott volt, hogy Delia Owens regénye is megkapja a maga adaptációját. A producerkedésben is utazó Reese Witherspoon színésznő csapott le rögtön a lehetőségre, és a Hello Sunshine produkciós cégével meg is vásárolta az adaptációs jogokat, hogy a Sony birtokában levő Columbia Picturesnél elkészülhessen az Ahol a folyami rákok énekelnek mozgóképes változata, amely 2022 júliusában kerülhetett moziforgalmazásba. Bár nem hatalmas büdzséből készült (mindössze 24 millió dollár, ami viszonylag kevésnek számít a hollywoodi filmiparban), és a marketingkampánya sem volt kiemelkedőnek mondható,

Cikkünk megjelenésekor a tizedik hete moziban levő alkotás már 130 millió dollárt hozott a készítőknek, amelyből 40 millió az Amerikai Egyesült Államokból, a többi közel 90 millió pedig a nemzetközi piacról jött be úgy, hogy a kritikusok középszerűnek vagy rossznak ítélték az alkotást, a nézőket viszont ez láthatóan nem különösebben érdekli, hiszen a Rottentomatoes kritikaösszesítő oldalon kiemelkedő, 96 százalékos nézői értékeléssel bír (mostanában egyébként trend, hogy a kritikusok véleménye nem egyezik a nézőkével: lásd a most futó Rings of Power, vagy a She Hulk esetét – ezek épp fordítva: a kritikusoknak tetszik, a nézőknek pedig nem).

Érthető tehát, hogy sokan akarják látni, hogy miként álmodták vászonra azt a megkapó regényt, amelyet a könyvmolyok egy, legtöbb két nap alatt „befaltak”, de azok is hamar befejezhettek, akik amúgy nem olvasnak rendszeresen. Egyszerűen amiatt, mert

A könyv első része érthető módon nem kapott akkora hangsúlyt a filmben, hiszen az nagyrészt Kya magányának és önállóvá válásának érzelmi töltetét és a nehézségekkel tűzdelt mindennapokat mutatja be rengeteg vívódással, gondolkodással és az egyedüllét nehézségeinek oldalakon átívelő részletes kibontásával. Az írónő azzal tette még izgalmasabbá a regényt, hogy a múltban és a jelenben zajló történéseket párhuzamosan, váltakozva tálalta, ettől a formátumtól pedig a film sem tért el, itt viszont a keret a jelen volt, és Kya múltját visszaemlékezések formájában kaptuk meg.

A könyv elolvasása után, annak gazdag nyelvezetével a film meglehetősen szegénynek és egyszerűnek tűnik, hiába a nagyon jó díszletek és a kiváló operatőri munka a lápon és a mocsárban játszódó jelenetekben. Magyarán:

Valahol érthető is, hiszen rendkívül túlnyújtott lett volna a filmen elidőzni ezeken a részleteken, így a mozgóképes verzió inkább a tárgyalásra helyezi a hangsúlyt, a feszültségekkel teli tárgyalótermi dráma az ugyanis, ami nagyon jól tud működni a vásznon, de nyilván ennek a végigvivése is zanzásított a könyvben leírtakhoz képest.

Az Ahol a folyami rákok énekeltek-et, ahogy más regényeket is, lehetetlenség lett volna tökéletesen adaptálni, viszont a filmnek is megvannak a maga erényei, és valójában egész jól működik. Daisy Edgar Jones kitűnő választás volt Kya szerepére (ezzel lehet, hogy rengeteg könyvolvasó nem ért egyet), ugyanakkor a történet végi nagy csavar is valamelyest jobban működik a filmben, hiszen könyvben – enyhe spoiler – a költészet kissé idegennek hatott a természettudóssá vált Kya esetében, aki gyakorlatilag annak élt, hogy tudományos pontossággal és gyönyörű festményekkel térképezze fel és jelenítse meg a lápot és annak élővilágát.

A kissé young-adultosra sikerült casting is végeredményben elfogadható Tate és Chase esetében, a mellékszereplők is hibátlanul hozzák a lápvidék mellett élő vidéki kisvárosi amerikai népséget, akik tulajdonképpen kitaszították és kiutálták maguk közül a Lápi Lányt. Ahogy fennebb is írtam, az operatőri munka rendkívül jól sikerült, és

Ahogy a könyv vége is rendkívül megható, úgy a film befejezése sincs másként, és a regény ismeretében is képes könnyet csalni az ember szemébe az utolsó néhány képsor, akik pedig nem olvasták a könyvet, azoknak biztosan katartikus élmény, hiszen

Végeredményben elmondható, hogy egy meglehetősen korrekt adaptációt kapott Delia Owens világraszóló bestsellere, amelynek most az lesz az érdeme, hogy azon nézőket terelheti a regény irányába, akik eddig még nem olvasták el, vagyis