Siculicidium – Turulmadár a gonoszság oltára helyén

Mondd el hóhérunkra a CIX. zsoltárt.” Ez aztán a Székelyföldön 1783-ben átutazó II. József császárnak is megütötte a szemét, és elrendelte az eltávolítását.

Helyébe 1789-ben (Ballónál 1769-es évszám szerepel) a nagyajtai Cserey Zsuzsánna állíttatott keresztet az akkor már Vészhalomnak nevezett helyen, aztán 1878-ban Részeg András és felsége, 1885-ben pedig Szabó Péter „Jézus tiszteletére és a veszedelemben elhaltak emlékére”.

Nagy Imre, a csíksomlyói gimnázium tanára már 1861-ben azzal a céllal szerette volna megírni a siculicidium történetét, hogy annak bevételét egy, az áldozathozatalhoz méltó emlékmű felállítására fordítsák, de a környékbeli ifjúság kezdeményezése is csírájában elhalt.

Ehhez a következő öt évben a csíkszeredai műkedvelő társulat további több mint 600 koronával járult hozzá. Ekkor már – 1891 óta – 171 tagú emlékműbizottság is működött a csíkszeredai D. Orbán Gyula orvos kezdeményezésére, Benedek István 1848–49-es honvéd hadnagy elnökletével, és egyre eredményesebben.

A Györgyjakab Márton által ingyen kinyomtatott gyűjtőívek folytán

így a bizottság megtarthatta az emlékmű elkészítését célzó első – igaz, eredménytelen – versenytárgyalását.

Nemcsak Csíkszék és Háromszék majd minden települése adakozott, az egyszerű emberek nem egyszer tojás vagy gabona formájában, hanem az ország számos városa, vármegyéje is. Némelyek sajátos módon segítették az ügyet, például

Némi üröm is vegyült azért az örömbe, mert a madéfalviak csak pénzért voltak hajlandók 1200 köbméter földet a helyszínre hordani.

a márvány emléktáblát az ugyancsak budapesti Sántha Nándor vésnök készítette el 1899-ben 550 koronáért. Ez eredetileg rózsaszínű volt, a szoborbizottság azonban úgy vélte, a fekete szín jobban illene, ezért lefestették. (Később eltávolították a festékréteget, a tábla így visszanyerte eredeti színét.) A felirat prózai részét dr. Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár szövegezte meg, a verset a fentebb is említett dr. Balló István.

(Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ezt a szabályt napjaink számos beruházásánál is ildomos lenne alkalmazni!) Az adakozási kedv pedig olyannyira megcsappant, hogy 1904-ben új intézőbizottságot kellett létrehozni Csíkszeredában.

Végül sikerült még 1436 koronát összeszedni, így a bizottság felkérhette Csík vármegye törvényhatóságát az avatóünnepség megszervezésére. Ez „1905. október 8-án több ezer ember jelenlétében oly fénnyel tartatott meg, mely méltó volt magához a vármegyéhez s méltó az ártatlanul lekaszabolt vértanúk emlékéhez”.

– Majláth Gusztáv erdélyi püspök közbenjárásának köszönhette, hogy végül nem került börtönbe.

1913. július 25-én villám csapott az obeliszkbe. Felső részének helyreállítása mintegy 400 koronába került, ami Bíró Ferenc madéfalvi plébános Csík vármegye községeihez intézett felhívása eredményeként gyűlt össze. A világégések során több puskagolyó is eltalálta, összeillesztései megnyíltak, madarak költöztek bele. Legutóbb pár évvel ezelőtt restaurálta Kolozsi Tibor szobrász.