
Ezúttal az iskolakezdéshez kötődő tárgyat választottak ki a Csíki Székely Múzeumban
Fotó: Gegő Imre
Egy írás- és iskolatörténeti tárgyat választottak szeptemberben a hónap műtárgyává a Csíki Székely Múzeumban: az intézmény néprajzi raktárából egy 1783-ból származó csíkvacsárcsi kalamárist emeltek most ki. Folytatjuk a múzeumi sztorik sorozatunkat.
2022. szeptember 07., 18:172022. szeptember 07., 18:17
A kalamáris a középkori latin calamariumból képzett szó, és tintaedényt, tintatartót jelent. A calamarium pedig a calamus szóra vezethető vissza, aminek nád, írónád a jelentése. Az írónádat az ókori Rómában az írnok a viaszos tábla megírásához használta, és saját kezűleg vágta meg.
A kalamárisok használatával egyidőben használták a lúdtollat, mint író alkalmatosságot – mutatott rá Málnási Levente néprajzos-muzeológus. Tőle tudjuk, hogy kezdetben a kalamáris egyszerű szarv volt, amelyet az írópolc nyílásába dugtak, de ha az írnok útra kelt, az övére kötött bőrtokban hordta. A kalamárist később az írópultra, íróasztalra feldőlés nélkül állítható formájúra alakították ki.
A kalamáris nem csak dísze volt a szobának, hanem komoly leltári értéket is képezhetett – véli Málnási Levente
Fotó: Gegő Imre
Az egyszerűbb, népi cserépkalamárisokat ólommázas lapokból formálták meg. Az ilyen tintatartók hasáb vagy szív alakúak voltak. A rézből vagy a főurak számára ezüstből, díszes kivitelezésben készült kalamárist nem házilag készítették, hanem kereskedőktől szerezték be. Ezeket a darabokat már ajándékként is vásárolták. A Nádasdiak 1540–1550-es számadásaiban olvasható: „1545. Septembris. 23. Az nap uöttem asszonomnak eg klamarist Pragaba es eg ollot bele eg forinton es tizen nolcz penzen…” Ilyen módon a kalamáris nem csak dísze volt a szobának, hanem komoly leltári értéket is képezhetett – véli Málnási Levente.
A Csíki Székely Múzeum néprajzi raktárában található ólommázas cserépkalamáris 1783-ból származik
Fotó: Gegő Imre
Kazinczy Ferenc 1812-ben így írt a kalamárisról: „Fa, szaru és kivált metallicus kalamárist tartani nem kell. A’ fa sokat feliszik, a’ réz vagy vas ’s ezüst kalamáris veressé teszi a’ tintát. Az üveg és porcellán kalamárisnál nincs jobb. Nem issza el a’ tintát ’s el nem rontja.” Író ember, aki folyamatosan használta ezeket az eszközöket, jobban tudta, hogy milyen anyagból készüljenek, mint az az arisztokrata, aki leginkább ajándékként vásárolta meg.
A kalamárisokban általában két edény volt, az egyik tinta tárolására, a másik a porzó – ezzel hintették be a frissen írt szöveget, hogy ne kenődjön el. A vacsárcsi kalamáris is kétosztatú, a tetején két, egymástól fallal elválasztott lyuk található, amelyekbe henger alakú, peremes edénykék illeszkedtek, viszont esetünkben már csak a tintásedény van meg, a porzó hiányzik. A kalamárishoz tartozik még egy írónád is. Az edényt nem díszítették különösebben, az előlapján szerepel az 1783-as évszám. A kalamáris használói a helyi iskola mindenkori tanítói lehettek.”
A csíkvacsárcsi kalamáris használói a helyi iskola mindenkori tanítói lehettek
Fotó: Gegő Imre
A különleges darabot a látogatók a jegypénztárnál erre a célra kialakított részen tekinthetik meg.

A közelgő Csíkszeredai Régizene Fesztiválra hangolódva, amelynek a központi témája a természet, ezúttal a doromb kerül a figyelem központjába. A Csíki Székely Múzeumban több, a különböző régészeti ásatások során előkerült dorombot őriznek.

Egy 17. századi levéltári anyagot választott augusztusban a Csíki Székely Múzeum a hónap tárgyának, amely fontos információkat tartalmaz a város történetére, alakulására nézve. Sorozatunk második részében ezt mutatjuk be.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
Egy magyar Úr New Yorkból – Kövi Pál és az Erdélyi lakoma címmel nyílt kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, amelyen jeles személyiség életébe engednek betekintést, aki könyvével a 20. század receptjeit mentette át az utókornak.
szóljon hozzá!