Őszapók, csuszkák, szajkók, cinegék – madáretetés télen

Etető nagyon sokféle elérhető, fontos, hogy olyant válasszunk, ami rendelkezik fedéllel, és stabil szerkezetű, nem fogja egy nagyobb vihar tönkretenni. A természetes anyagokat érdemes előnyben részesíteni, a fából készültek viszonylag tartósnak számítanak, ha megfelelően karbantartjuk őket. A gondozással már vásárláskor érdemes számolni, a faanyagból készültek gazdaságosabb áron beszerezhetők, de legalább egyszer évente érdemes lekezelni a fát, én az etetés megkezdése előtt szoktam őket rendbe szedni. Ilyenkor meg is kell tisztítani, megjavítani rajta részeket, ha szükséges, és újra szorosan és stabilan visszaerősíteni a régi helyére. Nagyon tartósnak számítanak a horganyzott vagy rozsdamentes acélból, alumíniumból és fémhálóból készült etetők. Ezek költségesebbek, de kevesebbet kell bajlódni a karbantartással, és jobban bírják a szélsőségesebb időjárási viszonyokat is. A méret kiválasztásánál fontos tudni, hogy mivel szeretnénk majd etetni. Vannak kimondottan olyan etetők, amelyek cinkegolyókhoz alkalmasak.

Ezeket mi magunk is készíthetjük, de könnyedén beszerezhetők is, csomagolt és csomagolásmentes változatban is. A becsomagolt műanyaghálós cinkegolyók szennyezik a környezetet, ha kint felejtődnek. Ha ilyent használunk, akkor gondosan szedjük össze a kiürült hálókat. Ezeket alapvetően nem javasolt használni, keressünk műanyagmentes megoldásokat.

Házilag készíthetünk újrahasznosított műanyagból is etetőt, a világhálón sokféle ötletet lehet ehhez találni. Nem tartósak, egy vagy két évet szokták általában bírni, de rövid távon megfelelőek. Fontos, hogy ez is fedett legyen, és miután már nem használjuk, ne felejtsük kint a természetben, helyezzük szemetesbe. A tartósabb fagyok beköszönte után kis mennyiségben helyezhetünk ki fedél nélkül is eleséget, ilyenkor már biztonságosabb, és gyorsan el is fogy a mennyiség függvényében. A cinkegolyó alapja lehet fenyőtoboz is, de sokféle szilikon formába is készülhet. Ezeket zsinórra kötve szokták felakasztani a faágakra, dekoratívak is egyben. Esős és enyhe időben ne használjuk őket.

Az itatás télen is fontos lehet, bár enyhébb napokon, ha a közvetlen közelben van természetes vízforrás, általában nincs rá szükség. Ha azonban nincs elérhető víz a madarak számára, a hidegebb, fagyos időszakban segíthetünk nekik azzal, hogy langyos vizet helyezünk ki az etető közelében, egy földre tett műanyag tálkába, vagy felakasztható madáritatóba. A vizet érdemes naponta cserélni, részben a gyors befagyás miatt, és ha van rá figyelmünk és türelmünk, ez nagy könnyebbséget jelenthet a madarak számára a téli időszakban.

Az etetőt látogató madarak közül a szívem számára az egyik legkedvesebb madárka az őszapó, kis termetével és pufi őszes tollazatával mindig mosolyra derít. Alapvetően rovarevőnek számítanak, de télen keresik a zsírosabb táplálékforrásokat. Csapatosan szoktak érkezni az etetőkhöz, és nagyon gyorsan táplálkoznak, és tovább is állnak, szerencsések vagyunk, ha meg tudjuk figyelni őket. Az etető körül előnyös, ha vannak bokrok és cserjék, oda elhúzódnak, és visszarepülnek csipegetni. Félénk madárkák, nagyrészt állandó madarak nálunk, de télen többet kóborolnak eleség után. Éjszaka csoportosan összebújva alszanak, és melegítik egymást bokros és cserjés részeken, ez ritka jelenségnek számít a madarak között.

A kedvenc madaram a csuszka, az őszapóknál is jobban rajongok értük. Szintén állandó madarunk. Különleges módon közlekednek a fák törzsén, képesek teljesen fejjel lefelé haladni, miközben apró lábaikkal ügyesen kapaszkodnak a kéregbe. A nevük is erre utal, mintha valóban csúszkálnának a fatörzsön. Testük alsó része narancsos színezésű, míg a felső tollazat szürkéskék, a nyaki tollazat pedig jellegzetesen fehér. Csőrük hosszúkás, és zömök testalkatúak, pocakosnak tűnnek. A csuszka megrögzötten elrejti a táplálékot, a fák mindenféle repedéseibe, odvaiba és hasadékaiba begyömöszöli azokat. A mókusokkal ellentétben szerencsére jó a memóriájuk, és nem gyakori, hogy megfeledkeznek róla. Nagy a kalóriaigényük télen, és ezzel a rejtegetős módszerrel a túlélés esélyeit növelik.

A következő cikkben folytatásként a madarak kertben és a vadonban való szerepéről olvashattok majd, így az etetés többrétű hasznával is megismerkedünk. Nemcsak a közvetlen etetéssel támogathatjuk őket, hanem úgy is, ha számukra hasznos cserjéket és fákat ültetünk. Ezek nemcsak a mi környezetünket gazdagítják, hanem fontos funkciókat töltenek be a közelünkben élő madarak életében is. Emellett bemutatunk még néhány kedves, de kevésbé ismert madárfajt is, és szó lesz arról is, hogy miért viselkednek a cinkék időnként egészen meglepő módon kannibálként.