
Fél köpeny, teljes tanítás – Márton-nap üzenete ma is él
Fotó: mariaradio.ro
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
2025. november 11., 14:532025. november 11., 14:53
November 11. környékén a házakat ellepi a libazsír illata, a pincékből előkerül az újbor, és boldogan hivatkozunk a régi mondásra: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik”. De ki volt az a Márton, aki miatt ilyenkor libát sütünk, bort kortyolunk, és kicsit jobban hiszünk abban, hogy a jószívűség tényleg ragályos?
Amiens kapujánál találkozott egy fázó koldussal – pénze nem volt, de nem is kellett sok: kettévágta a köpenyét, és a felét ráterítette a dideregő emberre
Fotó: forrás: Wikipédia
Szent Márton a mai Szombathely környékén, az egykori Pannónia tartományban született, 316 táján. Édesapja római katonatiszt volt, így a fiút is a katonai pályára szánták. A fiatal Márton azonban már korán különbözött a többiektől: míg társai a dicsőséget keresték, ő inkább a segítésben lelte örömét.
Egy zord, havas estén, Amiens városának kapujánál találkozott egy fázó koldussal. Nem volt nála semmi, amit adhatott volna, csupán a saját köpenye. Gondolkodás nélkül kettévágta kardjával, az egyik felét pedig a koldus vállára terítette. A legenda szerint aznap éjjel Jézus jelent meg álmában, a koldus alakjában, és azt mondta: „Márton, a katekumen, ezzel a köpenyével engem takart be.” Ez az álom megváltoztatta az életét. Nemcsak a katonai kardot tette le, hanem a lelkét is Isten szolgálatába állította. Később keresztény szerzetes, majd pap lett, végül pedig – akaratán kívül – püspök.
Amikor a franciaországi Tours lakói püspökükké akarták választani, Márton, szerénységi fogadalma miatt, menekülőre fogta. A legenda szerint egy libaólban bújt el, hogy elkerülje a megtiszteltetést, ám a libák hangos gágogásba kezdtek, és elárulták rejtekhelyét.
Az „áruló” libák
Fotó: Tuchiluș Alex
A nép azonban ragaszkodott hozzá, hiába tiltakozott, végül püspökké szentelték. A libák viszont „megjegyezték” a dolgot, s azóta is minden évben az asztalra kerülnek Márton napján. Innen ered a hagyomány, hogy libát eszünk és bort iszunk, mert e kettő – a jóllakottság és a jókedv – együtt jelképezi a bőséget és a hálaadást.
Szent Márton nem a díszes templomok szentje volt. Ő inkább a mindennapi jóság embere: egyszerűen élt, sokat utazott, segített a rászorulókon, és bátran kiállt az igazságért. A korabeli püspökökkel ellentétben nem hordott aranyos miseruhát, sőt, gyakran maga varrta a ruháit, és a saját kezével dolgozott a kolostor földjén. Kortársai csodálkoztak ezen az egyszerűségen, de éppen emiatt szerették. Nem csupán a szegények, hanem az előkelők is hallgattak rá, mert Márton szava mögött hitelesség volt. A legenda szerint halála után a temetésére akkora tömeg gyűlt össze, hogy két város, Tours és Poitiers is vitába keveredett, hova temessék. Végül Tours nyert, és sírja zarándokhellyé vált.
A Márton-nap nemcsak egyházi, hanem népi és mezőgazdasági ünnep is volt. A paraszti világban ez zárta le az évet: a cselédek ekkor kapták meg a bérüket, a gazdák ilyenkor számoltak el az urasággal, és a jószágot is felkészítették télire. A nagy hajtás után jöhetett a vigasság, a libasült, a friss bor és a tánc. A mondás szerint Márton-nap után a gazda már csak a csűr kulcsát forgatja, vagyis a munka véget ért, kezdődhetett a pihenés és a mulatság.
A liba azért is lett az ünnep főszereplője, mert ilyenkorra hízott meg igazán, és a levágott liba zsírját, tollát, húsát egész télen használták. A libatollból párna, a zsírból gyógyír, a libanyakból leves készült, semmi sem veszett kárba.
A néphagyomány szerint Márton-nap időjósló is. „Ha Márton fehér lovon jön” – vagyis havazik –, enyhe tél lesz. „Ha barnán jön”, esővel és sárral, akkor kemény tél várható. A liba mellcsontjából pedig még pontosabban olvastak: ha sötét volt, kemény télre készültek, ha világos, akkor enyhébbre.
Márton-napi lámpás felvonulás
Fotó: Veres Nándor
A borászok számára ez az ünnep az újbor megáldásának ideje is. A szőlőt már régen leszüretelték, a must kiforrt, így ilyenkor kóstolták meg először az adott év termését. Innen ered a mondás: „Márton poharából az újbor csordul”.
Erdélyben, különösen Székelyföldön, a Márton-nap máig élő, közösségi ünnep. Sok faluban tartanak libatorokat, borkóstolókat és lámpás felvonulásokat. A gyerekek saját készítésű lámpásokkal járják a falut, énekelve idézik Szent Márton jóságát: „Szent Márton, fényhozó, vezess minket jóra!”
Fiatalon katonának állt, de a kardnál jobban értett az emberekhez
Fotó: forrás: Wikipédia
A lámpás maga is jelképes: a fényt jelzi, amit Márton vitt az emberek közé, nemcsak mécses formájában, hanem a példájával is. Ahol pedig nincs liba, ott legalább egy kis libazsíros kenyér kerül az asztalra, mellé egy pohár friss bor. A székely háziasszonyok ilyenkor gyakran készítenek libalevest csigatésztával, vagy libamájjal töltött káposztát, hiszen a hagyomány és a jóízű étel itt mindig kéz a kézben jár.
Szent Márton története nemcsak vallásos legenda, hanem örök emberi példázat. Arról szól, hogy egy apró gesztus, akár egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy valakinek visszaadjuk a reményt. Hogy a jóság nem hangos, de messzire hallatszik.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
A francia bundás kalács az édes reggelik fejedelme, amit gyorsan és egyszerűen elkészíthetünk otthon. Kívül aranybarnára sül, belül puha marad, és tökéletes választás egy kényelmes hétvégi reggelhez.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
szóljon hozzá!