
Fél köpeny, teljes tanítás – Márton-nap üzenete ma is él
Fotó: mariaradio.ro
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
2025. november 11., 14:532025. november 11., 14:53
November 11. környékén a házakat ellepi a libazsír illata, a pincékből előkerül az újbor, és boldogan hivatkozunk a régi mondásra: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik”. De ki volt az a Márton, aki miatt ilyenkor libát sütünk, bort kortyolunk, és kicsit jobban hiszünk abban, hogy a jószívűség tényleg ragályos?
Amiens kapujánál találkozott egy fázó koldussal – pénze nem volt, de nem is kellett sok: kettévágta a köpenyét, és a felét ráterítette a dideregő emberre
Fotó: forrás: Wikipédia
Szent Márton a mai Szombathely környékén, az egykori Pannónia tartományban született, 316 táján. Édesapja római katonatiszt volt, így a fiút is a katonai pályára szánták. A fiatal Márton azonban már korán különbözött a többiektől: míg társai a dicsőséget keresték, ő inkább a segítésben lelte örömét.
Egy zord, havas estén, Amiens városának kapujánál találkozott egy fázó koldussal. Nem volt nála semmi, amit adhatott volna, csupán a saját köpenye. Gondolkodás nélkül kettévágta kardjával, az egyik felét pedig a koldus vállára terítette. A legenda szerint aznap éjjel Jézus jelent meg álmában, a koldus alakjában, és azt mondta: „Márton, a katekumen, ezzel a köpenyével engem takart be.” Ez az álom megváltoztatta az életét. Nemcsak a katonai kardot tette le, hanem a lelkét is Isten szolgálatába állította. Később keresztény szerzetes, majd pap lett, végül pedig – akaratán kívül – püspök.
Amikor a franciaországi Tours lakói püspökükké akarták választani, Márton, szerénységi fogadalma miatt, menekülőre fogta. A legenda szerint egy libaólban bújt el, hogy elkerülje a megtiszteltetést, ám a libák hangos gágogásba kezdtek, és elárulták rejtekhelyét.
Az „áruló” libák
Fotó: Tuchiluș Alex
A nép azonban ragaszkodott hozzá, hiába tiltakozott, végül püspökké szentelték. A libák viszont „megjegyezték” a dolgot, s azóta is minden évben az asztalra kerülnek Márton napján. Innen ered a hagyomány, hogy libát eszünk és bort iszunk, mert e kettő – a jóllakottság és a jókedv – együtt jelképezi a bőséget és a hálaadást.
Szent Márton nem a díszes templomok szentje volt. Ő inkább a mindennapi jóság embere: egyszerűen élt, sokat utazott, segített a rászorulókon, és bátran kiállt az igazságért. A korabeli püspökökkel ellentétben nem hordott aranyos miseruhát, sőt, gyakran maga varrta a ruháit, és a saját kezével dolgozott a kolostor földjén. Kortársai csodálkoztak ezen az egyszerűségen, de éppen emiatt szerették. Nem csupán a szegények, hanem az előkelők is hallgattak rá, mert Márton szava mögött hitelesség volt. A legenda szerint halála után a temetésére akkora tömeg gyűlt össze, hogy két város, Tours és Poitiers is vitába keveredett, hova temessék. Végül Tours nyert, és sírja zarándokhellyé vált.
A Márton-nap nemcsak egyházi, hanem népi és mezőgazdasági ünnep is volt. A paraszti világban ez zárta le az évet: a cselédek ekkor kapták meg a bérüket, a gazdák ilyenkor számoltak el az urasággal, és a jószágot is felkészítették télire. A nagy hajtás után jöhetett a vigasság, a libasült, a friss bor és a tánc. A mondás szerint Márton-nap után a gazda már csak a csűr kulcsát forgatja, vagyis a munka véget ért, kezdődhetett a pihenés és a mulatság.
A liba azért is lett az ünnep főszereplője, mert ilyenkorra hízott meg igazán, és a levágott liba zsírját, tollát, húsát egész télen használták. A libatollból párna, a zsírból gyógyír, a libanyakból leves készült, semmi sem veszett kárba.
A néphagyomány szerint Márton-nap időjósló is. „Ha Márton fehér lovon jön” – vagyis havazik –, enyhe tél lesz. „Ha barnán jön”, esővel és sárral, akkor kemény tél várható. A liba mellcsontjából pedig még pontosabban olvastak: ha sötét volt, kemény télre készültek, ha világos, akkor enyhébbre.
Márton-napi lámpás felvonulás
Fotó: Veres Nándor
A borászok számára ez az ünnep az újbor megáldásának ideje is. A szőlőt már régen leszüretelték, a must kiforrt, így ilyenkor kóstolták meg először az adott év termését. Innen ered a mondás: „Márton poharából az újbor csordul”.
Erdélyben, különösen Székelyföldön, a Márton-nap máig élő, közösségi ünnep. Sok faluban tartanak libatorokat, borkóstolókat és lámpás felvonulásokat. A gyerekek saját készítésű lámpásokkal járják a falut, énekelve idézik Szent Márton jóságát: „Szent Márton, fényhozó, vezess minket jóra!”
Fiatalon katonának állt, de a kardnál jobban értett az emberekhez
Fotó: forrás: Wikipédia
A lámpás maga is jelképes: a fényt jelzi, amit Márton vitt az emberek közé, nemcsak mécses formájában, hanem a példájával is. Ahol pedig nincs liba, ott legalább egy kis libazsíros kenyér kerül az asztalra, mellé egy pohár friss bor. A székely háziasszonyok ilyenkor gyakran készítenek libalevest csigatésztával, vagy libamájjal töltött káposztát, hiszen a hagyomány és a jóízű étel itt mindig kéz a kézben jár.
Szent Márton története nemcsak vallásos legenda, hanem örök emberi példázat. Arról szól, hogy egy apró gesztus, akár egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy valakinek visszaadjuk a reményt. Hogy a jóság nem hangos, de messzire hallatszik.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Az őszi zöldségek közül a sütőtök az egyik legjobb választás, hiszen komoly gyógyító erővel bír. Ráadásuk a sütőtök és a parmezán a legjobb barátok.
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
Nem a római császárnak, hanem egy Mexikóba emigrált olasz szakácsnak köszönhető a receptje.
Ha túlérett banánt találunk az otthoni gyümölcsös kosarunkba, ne dobjuk ki! A banános palacsinta gyorsan elkészíthető és istenien finom.
Van, amikor csak valami egyszerűre vágyunk, finomra, gyorsra, ami után jól érezzük magunkat. Ez a menü pont ilyen: könnyen elkészíthető fogások, amelyek nem igényelnek sok alapanyagot, mégis tele vannak frissességgel és ízzel.
Ha hétvégén valamilyen finomsággal lepnénk meg a családot, ez legyen az!
Az ősz még bőven tartogat meglepetéseket: az őszies és enyhén télies időjárást is kedvelő gombák között két igazán izgalmas rókagombafaj is előfordul vidékünkön. Ismerkedjünk meg az aromás ízű tölcséres rókagombával és a szagos rókagombával is.
szóljon hozzá!