
Azt szeretnék, ha a leszármazottak a tulajdonukban levő fényképfelvételeket, okleveleket, kitüntetéseket, naplófeljegyzéseket a rendelkezésükre bocsátanák
Fotó: Haáz Vince
Maros-Torda Vármegye Vitézi Székkapitánysága 1940–1944 közötti történetének kutatásához összeállításához kér segítséget Berekméri Árpád Róbert és Nemes Gyula történész. Keresik az ebben az időszakban vitézzé avatott, illetve várományosként esküt tett egykori marosvásárhelyi vitézek leszármazottjait.
2018. február 07., 15:002018. február 07., 15:00
A korabeli sajtót Nemes Gyula szemlézte, a hivatalos közlönyt Berekméri Árpád Róbert – akik eddigi kutatásaik során összeállították azoknak a névsorát, akiket 1940 és 1944 között avattak vitézzé Marosvásárhelyen.
„Falun sokkal könnyebb keresni, mert ott nem változtak az utcák, az emberek is ismerik egymást” – magyarázta lapunknak Berekméri, aki kutatótársával összeállította a névsort és a nevek mellett azt is megjelölte, hogy a vitézi rend tagjai, illetve várományosai hol laktak abban az időben. Ez Marosvásárhely esetében azt is jelenti, hogy azóta az utcanevek többször is változtak, és
„Volt már arra példa, hogy az egyik Vásárhelyen vitézzé avatott ifjúnak az unokája Magyarországon él, de egy marosvásárhelyi személy szólt neki, hogy mivel foglalkozunk, és lépjen kapcsolatba velünk” – ismertette az egyik történetet a kutató.
A vitézek leszármazottjainak kutatása úgy kezdődött, hogy Berekméri Árpád Róbertet tavaly megkereste egy idős ember, aki elmondta, hogy nagybátyjától érdekes hagyatékot örökölt – fotókat, kitüntetéseket a negyvenes évekből.
„Közben egy korabeli újság is elém került abból az időszakból, így felmerült bennem a gondolat, mi lenne, ha a Maros-Torda Vármegye Vitézi Székkapitányságának a történetét felkutatnám és megírnám” – magyarázta az ötlet születését Berekméri, aki Nemes Gyulát kérte fel, legyen a segítségére, hiszen ketten könnyebb ekkora munkát elvégezni. Azt szeretnék, ha a leszármazottak a tulajdonukban levő fényképfelvételeket, okleveleket, kitüntetéseket, naplófeljegyzéseket a rendelkezésükre bocsátanák.
Bereméri Róbert a marosvásárhelyi egyházi levéltárban
Fotó: Haáz Vince
„Ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor nem kell nekünk adniuk, mi lefényképezzük azokat, másolatokat készítünk és visszaadjuk a tulajdonosnak” – mondta a történész, hozzátéve, hogy szívesen meghallgatják azokat a történeteket, visszaemlékezéseket is, amelyeket a családok őriznek az egykori nagyapáról, nagybácsiról. A célja az a kutatásnak, hogy egy könyvet adjanak ki a Vitézi Székkapitányság történetéről, illetve a könyv megjelenésével és bemutatásával egy időben egy kiállítást is szervezzenek a megmaradt tárgyi emlékekből.
A negyvenes években azokat a személyeket avatták vitézzé, akiket a harctéren bizonyított bátorságukért, hősiességükért nagy ezüst vitézségi éremmel tüntettek ki. Ez 1943-tól változott, azokat is vitézzé avattak, akiket kétszeres kis-ezüst éremmel díjaztak.
Berekméri elmondta, a vitézség tovább örökölhető, ám vannak családok, akik nem tudták ezt, nem ápolták a hagyományt, illetve többen is élnek a leszármazottak közül olyanok, akiknek fontos ennek a továbbörökítése. Ez a kutatás, illetve a családokkal való kapcsolatfelvétel azt a célt is szolgálja, hogy aki szeretné az továbbvigye a vitézi rangot.
A kutatók várják azok jelentkezését, akiknek emlékeik, emléktárgyaik vannak, jelentkezzenek az alábbi telefonszámokon: 0746-052 974, 0748-408 491, Berekméri Árpád-Róbert, illetve Nemes Gyula történészeknél.
A vitézi névsor:
Ábrahám Ferenc (ifj.) tiz., Béla király u. 44.
Allaga Lajos t. thtts., MÁV művezető, Eötvös u. 1.
Bakóczy (Bozsek) Károly t. fhdgy., erdőtanácsos, Körösi Csoma S. u. 6.
Bakóczy László VIII. o. gimnáziumi tanuló.
Bálint József v. szkv., kosárfonó, Horthy M. u. 43.
Balla Gábor (néhai) népf. őrm.
Barta István t. tzds., vízvezeték szerelő, Arató u. 23.
Bartha Kulcsár Zoltán honv., férfiszabó, Arató u. 23.
Bosi István v. hvt. thtts., városi altiszt, Róka u. 8.
Bükkösi György t. szkvtő., városi irodasegédtiszt, Deák Farkas u. 13.
Bükkösy Gyula (dr.) t. őrm., városi aljegyző.
Czimbalmos József t. zls., műszaki tisztviselő, Toldi F. u. 26.
Dénes Albert t. tiz., Nádasdy F. u. 2.
Erdős László-Endre (ifj.) honv., Új Vármegyeháza.
Farkas László (ifj.) honv., kereskedő, Csillagköz 20. sz.
Farkas László v. t. törzsőrm., kereskedő, Jókai M. u. 60. sz.
Farkas Márton v. t. szkv., kereskedő, Mikes Kelemen u. 45/a.
Fejér István t. fhdgy. városi üzemi tisztviselő.
Gaál Pál t. tüzm., városi ny. építész, Zichy Mihály u. 3.
Gáspár Ferenc t. tthts., Agroferra rt. vezérigazgató, Köteles Sámuel u. 24.
Gáspár Loránd (ifj.) levente, Köteles S. u. 24.
Gyéresi György t. tzds., földműves, Szántó u. 55.
Herczeg István bányamérnök v. t. fhdgy., Deák F. tér 5.
Horváth Jenő (dr.) t. hdgy., főorvos, Ugron Gábor tér 2.
Imreh Sándor (ifj.) t. tüzér, Rozsnyai Dávid u. 10.
Imreh Sándor t. őrm., földműves, Csokonay V. M. u. 5.
Incze István Csaba VII. o. gimnáziumi tanuló.
Jeddi Lajos szkv., kőműves, Szabadi u. 4.
Jeddi Sándor t. honv., mészáros, Szabadi u. 4.
Kassai Endre hdgy. városi jegyző
Keresztes Gyula (ifj.) levente, egyetemi hallg., Arany J. u. 28.
Keresztes Gyula v. t. őrm., szobafestő, Arany J. u. 28. sz
Kónya Sándor m. kir. őrgy., Hadapródiskola.
Kovács Mihály (néhai) v. ny. törzsőrm.
Laboncz István t. zls., ig. tanító, Remeteszeg u. 33.
Márton Tamás t. tzds., késes és köszörűs, Kálvária u. 12.
Mihály János t. őrv., Wesselényi u. 122.
Mikola János v. t. őrm., fagépmunkás, Kossuth L. u. 40.
Moldován József t. honv., Sátortábor u. 20.
Nagy Miklós t. szkv., Sándor János u. 97.
Nemes István ny. thtts., elemi biztosító, Szécheny tér 21
Pataki Albert t. őrm., városi altiszt, Városháza.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!