Helyit venni, helyit enni

A Szupermarket vs. helyi termelő = társadalmi fejlődés? elnevezésű projekt március 24-én vette kezdetét a székelykeresztúri Kolping Központban. Az Európai Unió Erasmus+ programja révén támogatott projekt célja az volt, hogy elősegítse a részt vevő országok (Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Magyarország és Románia) fiataljait, hogy a helyi és világszintű fogyasztásról, illetve ezek alternatívájáról, vagyis a termesztésről tanuljanak. A szervezők további célja segíteni a helyi és nemzetközi célcsoportokat, hogy tudatosítsák: egyszerű módosítások révén kedvező hatást gyakorolhatnak azon közösségek fenntartható fejlődésére, amelyek szociális problémákkal küzdenek. Az egyhetes program során a fiatalok számos nonformális tevékenységen vehettek részt, egyebek mellett például különböző élelmiszereket vásároltak és elemezték vásárlási döntéseiket, helybéli termelőket látogattak meg, illetve szociálisan hátrányos helyzetű családok háztartásába tekinthettek be.

Szombaton a helyi közösséget is bevonták a programba: tematikus vacsora részeként a meghívottak és a program részvevői közösen elemezhették és értékelhették a globális élelmiszer-fogyasztáshoz kapcsolódó problémákat, főként a kontinensek közötti életszínvonalbeli különbséget, amely nagymértékben befolyásolja a földrészek lakosainak táplálékadagját és annak minőségét is.

A hollandiai Thomas Koot például már visszajáró vendég Székelykeresztúron: tavaly részt vett az idei program előkészítésében is. „A civil szervezet, ahol dolgozom, kifejezetten a fenntartható mezőgazdaság lehetőségeivel foglalkozik, célunk megismertetni az élelmiszer előállításának különböző módozatait. Úgy érzem, ez a projekt nagyon jó lehetőség volt a holland diákoknak megismerni Európa egy olyan régióját, ahol teljesen más mezőgazdasági normákat alkalmaznak, mint nálunk otthon” – árulta el. Thomas egyébként úgy véli, a kevésbé fejlett technológián túl a helyi mezőgazdaság fejlődését a történelmi és kulturális tényezők is nagymértékben befolyásolják. „Hollandiában például az állandó földtulajdoni jogokhoz szoktak a gazdák, illetve ahhoz, hogy nagy felületeken gazdálkodhatnak. Romániában azt tapasztaltuk, hogy a tulajdonjog nem volt mindig magától értetődő, így ez a kérdés igen érzékeny téma a helybéli gazdák körében. Ugyanakkor többször is volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a helyi termelőknek, gazdáknak milyen szoros kötődésük van a földhöz, hogy mennyire fontos nekik a közösségi felelősségvállalás” – magyarázta.

Reese Rollinson nemrégiben mondott le a hús fogyasztásáról, az angol fiatal ugyanis most szembesült azzal, hogy Nagy-Britanniában milyen körülmények között nevelik a haszonállatokat. „Nálunk minden automatizált, gyakorlatilag a gépek, és nem az emberek művelik meg a földeket. Ezzel szemben itt a kistérségi gazdák maguk dolgoznak a földdel. Továbbá nagy különbség van az állattartásban is, itt sokkal humánusabb a tartástechnológia, mint nálunk, ahol sok esetben a szabadba sem engedik ki a húsállatokat” – sorolta észrevételeit. Reese tehát néhány hónapja tudatosan törekszik helyit venni és helyit enni, azt viszont nem tagadhatjuk, jegyzi meg, hogy a helyi termék mindig többe fog kerülni, mint a nagy élelmiszeripari vállalatok kínálata. „Az emberek hozzáállásán fog múlni a multi és helyi közti harc: hogy hajlandók-e kicsivel többet fizetni a helyben megtermelt termékért. Ugyanakkor azt is fontos szem előtt tartani, hogy ha helyit veszünk, sokszor magától a termelőtől, akkor kialakul egy kapcsolat a gazdával is: nem egy arctalan megavállalat termékét vásároljuk, hanem tudjuk, kinek a farmjáról, milyen állatoktól származik az, amit az asztalra teszünk” – hangsúlyozta.

Sokat beszélgettünk a biogazdálkodásról, a fenntartható mezőgazdaságról, Kelet-Európában azonban még gyerekcipőben jár mindkettő – jegyezte meg Csiszár Máté. A magyarországi fiatal is visszajár már Keresztúrra, mint elmondta: egészen megható, hogy a helyi embereknek milyen kapcsoltuk van a földdel. „Tetszik, hogy itt az öregeknél sokkal több tudás megmaradt, az a sok bevált technika, amiket száz évek forrasztottak ki. Nálunk ez már elveszett” – mesélte. A részvevők zöme megegyezett abban, hogy a globalizációval szemben a fenntartható gazdálkodásnak csak akkor van jövője, ha mentalitásváltás következik be a helyi közösségekben, ha tudatosul az emberekben, hogy helyit venni nemcsak nekik és a környezetnek jó, hanem a helyi gazdaságnak s majdan a jövő generációnak is.