Ahol éjfélkor kezdődik a locsolás és a lányokat is elkérik a háztól

Több település is van Székelyföldön, ahol hagyományosan már a hajnali órákban elindulnak a locsolók a lányos házakhoz – ezt hajnalozásnak hívják a helyiek. Ritkábban hallani viszont arról a különleges húsvéti szokásról, ami Bögözben napjainkban is él: ott ugyanis húsvét vasárnapján éjfélkor gyűlnek össze a locsoló fiúk és reggelig minden lányos házat meglátogatnak, ahol fogadják őket.

Ha égtek a fények

Pontosan nem tudta megmondani a barátai által csak Anikónak becézett Botorok Annamária, hogy mikor kezdődött el a különleges hagyomány Bögözben, de annyi biztos, hogy már a 85 éves apósának a gyerekkorában is létezett. Annak idején a regruták, vagyis a besorozott katonák éjfélre egy csapatba gyűjtötték össze a már konfirmált, de még nem házas fiúkat és zenészeket fogadtak (általában egy szaxofonost és egy harmonikást), majd közösen indultak el locsolni a hasonló korú, még hajadon lányokhoz, ahol fogadták őket. A fiatal nők a háznál felgyújtott fényekkel jelezték, hogy fogadják-e a locsolni érkező fiúkat.

A fogadást megelőzően a lányos családoknál bőven van ilyenkor tennivaló, ugyanis a locsolókat egy tányér süteménnyel, fél liter pálinkával vagy egy liter borral, ugyanakkor ahány lány van annyiszor tizenkét darab hímes tojással kell fogadni.

„Persze nem lehetett tudni, hogy pontosan mikor érnek hozzánk a locsolók, így az előkészületeket követően mi rendszerint lefeküdtünk. Nekem szerencsém volt, hiszen van két fiútestvérem, akik a csapattól elszakadva előrefutottak és szóltak, hogy érkeznek a locsolók, így volt időnk felöltözni.

„Emlékszem, hogy egy alkalommal a hároméves testvéremet is meglocsolták a kicsiágyban – igaz őt óvatosabban” – jegyezte meg Anikó. A locsolást követően kínálja meg a gazda a beköszöntőket, majd később a legfiatalabb legények összegyűjtik az asztalon maradt ételt és italt, amit magukkal visznek.

A koccintást követően táncra kérték fel a házban lakó nőket, majd a szervezők elkéreztették a lányokat a gazdától, hogy ők is csatlakozhassanak az öntözőkhöz. Így egyre több lány ment a fiúkkal, akik a locsoláskor az adott porta udvarán várakoztak, és amikor megszólalt a zene táncoltak is.

Ha már minden háznál járt a csapat, akkor az összegyűlt italt és ételt magukkal vitték a kultúrházba, ahol bál kezdődött – mesélte Anikó.

– magyarázta Anikó. Ennek szerinte egyik oka az, hogy sokan máshonnan költöztek be a településre – akár házasságok révén –, ők pedig már nem érzik sajátjuknak a tradíciót. Persze erre is van pozitív példa, de tény, hogy jócskán vannak, akik inkább nem kapcsolódnak be.

A legtöbb esetben éppen a lányos házaknál van a gond, hiszen egyre kevesebb fogadják a fiatalokat. „Sokan úgy vannak vele, hogy besároznak, bemocskolnak a locsolók, esetleg valaki rendetlenkedhet is, ha kicsit részegebb, ezért inkább nem fogadják őket. A szervezőknek viszont éppen az a feladata, hogy hazaküldjék azt, aki már rontaná színvonalat. Mi tömbházban fogadtuk a locsolókat. Amikor megérkeztek, akkor a szőnyeget föltekertük, s amikor elmentek, hamar felsepertünk utánuk, úgyhogy nem volt gond” – közölte. Anikó egyébként félve gondol arra, hogy idővel elmarad a hagyomány Bögözben, éppen ezért arra bíztat mindenkit, hogy ne hagyják elveszni azt.

Magyarságunkat határozza meg

Hét-nyolc éve szervezte meg először az éjjeli locsolást Szigyártó Botond, aki ezúttal is lelkesen állt az ezzel járó munka élére.

Tavaly 13-14 portát látogattak meg, idén viszont már csak kilenc helyen várják őket. „Régen nem is kérdezték meg előre a locsolók, hogy hol fogadják őket, hanem minden lányos családhoz elmentek nemzetiségtől és vallástól függetlenül. Ahol nem fogadták őket, ott pedig leakasztották a bejárati kaput” – magyarázta.

Közel harmincan jöttek el

Vasárnap este közel harminc fiatal gyűlt össze a bögözi református templomnál, hogy locsolni induljanak. Közösen várták meg a Székelyszenterzsébetről érkező zenészeket, akiket korábban fogadtak fel, hogy végigkísérjék őket a locsolás során. Éjfél előtt nem sokkal egy harmonikás és egy hegedűs szállt ki a járművéből, majd rövid hangolás után elkezdődött a hagyományos éjjeli locsolás.
Először a lelkészcsalád portájához mentek a zenészek által kísért locsolók, majd a kapuban megtorpantak.

Innen már csak a két beköszöntő ment tovább a ház ajtajáig, amelyen belépve elszavalták a korábban említett egyedi verset:

„Boldog ünnepeket, jó reggelt kívánok
Minden jó embernek, akit itten látok.
Kívánom érjenek sok boldog ünnepet,
Töltsék el békében, örömmel ezeket.
Régi jó szokásunk, hogy e szent ünnepen,
Minden ügyes leányt a legények megöntöznek.
Kint van a legénység, a muzsikás is húzza,
A gazda üzenetét, válaszát várja.
Kevés a váltságunk, néhány piros tojás,
Maradjon érette Istentől az áldás.
Ismételten kérem e háznak gazdáját,
Engedje bejönni Bögöz ifjúságát.”

A hagyományok tisztelőjeként a lelkész fogadta a csapatot, így a beköszöntők behívták a társaikat és sorban mindenki meglocsolta a nőket. Nem maradt el a rövid koccintás és a tánc sem, ezt követően pedig a lelkes csapat zeneszóra és énekelve haladt tovább a következő házhoz.

Ürültek a poharak, locsoltak a fiúk

Házról házra haladva egyre lelkesebbek voltak a fiatalok, egyre hangosabban szólt az ének, egyre szívesebben perdültek táncra a lányokkal. Az úton sétálva már súgdolóztak is, hogy kitől lehetne elkérni a kultúrotthon kulcsát, ahová a locsolást követően betérhetnek.

Örült a lelkesedésnek Szigyártó Botond is, ám mint mondta, most már ideje lenne átadni a szervezést valaki másnak, hiszen az egykori 18-20 éves regrutákat alapúl véve, ő már kezd „kiöregedni” belőle.

A lányos házaknál a vendéglátók is hangsúlyozták a hagyomány megőrzésének fontosságát, ugyanakkor kiemelték, hogy ebben a szülőknek is nagy felelősségük van. Többen felidézték, hogy az ő idejükben is mennyire jó volt elindulni a locsolókkal vagy éppen otthon várni a fiúkat. „Egyszer kell részt venni, s utána már rosszul is esik, ha nem megyünk el” – mondta egyikük. Az elmeséltekhez képest azonban furcsa volt látni, hogy a lányok közül már csak kevesen csatlakoztak a zeneszóra tovább induló csapathoz, sőt sokszor szüleik unszolása ellenére maradtak otthon.

Szabó István, aki hegedűvel kísérte a fiatalokat, a Székelyhonnak azt nyilatkozta, hogy bár több évtizede zenél, a bögözihez hasonló hagyománnyal még nem találkozott. Ezen egyébként rendszeresen részt vett az elmúlt 4-5 évben.

Ahogy fogalmazott, számára egyáltalán nem kihívás éjszaka muzsikálni, zenével kísérni a fiatalokat, ez inkább hangszereknek megterhelő, amelyek rendre elhangolódnak a házak is a kinti hőmérséklet közötti eltérések miatt. Amikor megkérdeztük, hogy ilyenkor hány óráig szoktak zenélni, akkor viccesen csak annyit mondott, hogy rendszerint később jár lesz esemény, mint ahogy vége lesz. Egyébként a zenészek nagyjából hajnali öt óráig kísérik a locsolókat.