Nincs mese, ezúttal keresztbe tettek az elsőáldozások

Márpedig közönyből nem volt hiány Csíkszeredában: a 250 férőhelyes Csíki Mozi fele sem telt meg vasárnap este. Így Kelemen Hunornak magyarázkodással kellett kezdenie az előadását: „vasárnap Csíkszereda-szerte elsőáldozások vannak, ez is nehezíti a dolgunkat”.

Az eseményen amúgy – Korodi Attila polgármester hiányában – Borboly Csaba hargitai tanácselnöknek kellett rögtönöznie, házigazdaként ő köszöntötte az RMDSZ elnökét és a Fidesz EP-listavezetőjét.

Kelemen Hunor nem ma kezdte a szakmát, gyorsan túllépett az üres széksorok látványán, és jelezte, a beszélgetést amúgy a Facebookon is lehet követni.

Kettős mérce kelet és nyugat között

Első témakörként az Európai Unió és az EP-választást jelölte meg Kelemen, aki szerint Románia 2007-es uniós csatlakozásakor „azt hittük, hogy gazdaságilag is nagyon gyorsan felzárkózunk. Ám nem így történt, hiszen 2008-ban jött a gazdasági válság, aztán egymást érték az egyéb bajok. Mára oda jutottunk, hogy a lakosság kétharmada elégedetlen a Bizottsággal”.

nem is beszélve arról, amit Kelet-Európáról és a balkáni országokról gondolnak. Ez a kettős mérce érződik minden egyes költségvetés elosztásakor vagy a jogállami hercehurcákon” – fogalmazott a Fidesz politikusa.

Kelemen Hunor rákérdezett arra is, hogy meghívottja hol látja az Európai Unió helyét és szerepét a nagyvilágban. Deutsch példával válaszolt: „Oroszország 2014-es krími megszállása után az Európai Unió még tárgyalóasztalhoz tudta ültetni a feleket a fehéroroszországi Minszkben, ma azonban már meg sem hallgatják az Unió vezetőit”.

Kelemen: 2008-ban kezdődött az orosz–ukrán háború

Ha már szóba került az orosz–ukrán háború, az RMDSZ elnöke visszatért ennek a gyökereihez. Kelemen Hunor szerint ahhoz, hogy megértsük mindazt, amit Ukrajnában most művel Oroszország, egészen 2008-ig kell visszamennünk, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök a müncheni biztonságpolitikai fórumon felvázolta az új orosz doktrínát. „Tulajdonképpen onnantól kezdődik az a fajta új orosz szemlélet, ami még abban az évben Grúzia lerohanásában, később pedig a Krím-félsziget elfoglalásában nyilvánult meg.”

legalábbis két hete már ennyi ember elvesztéséről beszélnek, és még senki sem cáfolta ezt az adatot”.

Ezt a témát még tovább feszegették (például azt a kérdést boncolgatva, hogy mit kockáztat az a politikus, párt, illetve ország, aki békét akar – „túl azon, hogy megvetéssel találkozik a háborúpártiak részéről”), aztán rátértek a nézői kérdésekre. A nézők közül ketten tettek fel kérdéseket.