Műfészkekbe is hazatérhetnek a békászósasok

A békászósasok Dél-Afrikába vonulnak telelni minden évben, április elejére érkeznek vissza hozzánk. A veszélyeztetett madárfajjal 2010 óta foglalkozik kiemelten a Milvus Csoport. Már jóval a madarak megérkezése előtt elkezdték a szezonális természetvédelmi tevékenységeket a hazafelé tartó sasok érdekében. Az egyik legfontosabb ezek közül az újabb békászósasfészkek megtalálása. „Amíg a fáknak nincs lombozata, könnyebb az erdőben megtalálni a ragadozómadár-fészkeket. A kollégák már márciusban is ezzel foglalkoztak, de jelenleg is kint vannak a nyárádmenti és a Hortobágy-dombság madárvédelmi élőhelyein. Csapatosan bejárják az erdőket, minden ragadozófészket GPS-en bejelölnek. Nagyon sok új fészket sikerült találni idén is” – magyarázta a Milvus sajtóreferense, Aczél-Fridrich Zsuzsanna ökológus. A csoport tagjai ugyanakkor műfészkeket helyeznek ki a békászósasoknak, ezáltal megkönnyítik a madarak költését, biztonságosabbá teszik fészkeiket az időjárással szemben. A műfészek egy erős keretből és vaspántokból készül, amelyet csavarokkal és szegekkel rögzítenek az ágvillához. A műfészkeket ágakkal töltik fel, míg csaknem egy természetes fészek alakját és jellegét öltik.

Orvvadászok fenyegetik, babonából ölik a madarakat

Arra a kérdésre, hogy mennyi békászósas él Maros megyében, a szakember nem tudott választ adni. A 2010-ben elkezdett védelmi projekt fő célja éppen az, hogy felderítsék a teljes madárállományt. Ugyanakkor az elmúlt években sok egyéb problémára is fény derült, kiderült, hogy míg a természetvédelmi egyesület arra törekszik, hogy védett területté nyilvánítsa azokat az erdőrészeket, amelyekben a békászósasok élnek, egyesek olyan fákat vágnak ki, amelyeken fészek is található.

„Sok madárpár, amelyik visszajött, nem találta a fészkét, ezért nem maradt itt, nem tudott fiókákat költeni sem, így nem szaporodik az állomány. Ugyanakkor rengeteg veszély fenyegeti őket a hosszú út során is, amíg Afrikába mennek vagy visszafelé tartanak. 2010-ben tizenöt műholdas adóvevőt tettünk fel tizenöt madárra, ezek közül már csak négy aktív. Sok madár elpusztult” – mondja Aczél-Fridrich Zsuzsanna. A madarakat többek közt a hosszú út fáradalmai, az időjárás viszontagságai fenyegetik, Afrikába menet a sivatagos vidékeket étlen-szomjan kell átrepülniük, ugyanakkor útközben van egy szennyvíztároló, amelyből néhányan enni és inni szoktak, majd mérgezés miatt pusztulnak el. Több országban orvvadászok zsákmányává válnak, de az is megtörtént már, hogy babonás meggyőződésekből egy törzs megfogta a legyengült madarat és megölte.

A madárvédelem hosszútávon az embernek is jó

A békászósasok globális populációjának mérete jelenleg ismeretlen, de körülbelül 20 ezer párra becsülik. Európában 13–16 ezer pár élhet, amelynek 22 százaléka Romániában található. Ez bizonyítja, hogy országunk egyike azoknak, ahol a természet még valamennyire érintetlen – többek közt ezért érdemes különösebb figyelmet fordítani a madarainkra, valamint azok élőhelyeinek védelmére. „Mi, emberek nem csak azért kellene, hogy védjük a madarakat, mert szeretjük őket, s madárdal nélkül nincs tavasz. Fel kellene már ismerni, hogy azáltal, hogy védjük a madarakat és az élőhelyüket, hosszútávon saját magunknak biztosítunk egy egészségesebb, élhetőbb világot” – szögezte le a Milvus sajtóreferense.