Indiai unitáriusok látogattak Marosvásárhelyre

Elgiva Dora Shullai első alkalommal járt Marosvásárhelyen. Nengroi Suting és Derrick P. Pariat unitárius lelkipásztorokkal tíz napot töltött Erdélyben, ahol több unitárius közösséget is meglátogatott. A vendégek Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nyárádszeredában, Székelyudvarhelyen, Korondon jártak többek közt, istentiszteleteken vettek részt, betekintettek a gyülekezetek mindennapjaiba, ismerkedtek a hagyományokkal.

Az erdélyi útnak Kolcsár Csilla és John Dale, az Unitárius Univerzalista Testvérkapcsolati Bizottság (UUPCC) utazási program koordinátorai és Cathy Cordes, a szervezet volt ügyvezető igazgatója voltak az ötletgazdái. A cél az volt, hogy közelebb kerüljenek az erdélyi és indiai unitáriusok, megvalósuljanak a testvérkapcsolatok, valamint, hogy kialakuljanak majd a kölcsönös látogatások. Marosvásárhelyen nem első alkalommal jártak indiai unitáriusok, a 2012-es Unitárius és Univerzalista Nők nemzetközi kongresszusán már részt vett egy kisebb küldöttség. Elgiva Dora Shullai elsősorban az itteni és az indiai emberek megegyező sajátosságaira figyelt fel, a vendégszeretetre, a nyitottságra. Jól érezte magát, és szeretné, ha az itteniek is ellátogatnának szűkebb hazájába – válaszolta érdeklődésünkre.

Indiában 1887-ben Hajom Kissor Shing alapította meg az unitárius egyházat. Az ország északkeleti részében, Meghálaja államban khasi, jaintia, bhoi és war törzsek, vagyis etnikumok laknak, akik más-más nyelvet beszélnek. Ha nem tanulják meg egymás nyelvét, akkor nehéz a kommunikáció – magyarázta Elgiva, hozzátéve, hogy ezért három-négy nyelvet is beszélnek az ottaniak. Indiában hozzávetőlegesen 15 ezer unitárius él, közösségük olyan, mint egy kis sziget a hindu világban. Szokásaik, törvényeik, életstílusuk is eltérő a többségiekétől. „Az ősi vallás szerint mindig egyistenhívők voltak, egy istenhez imádkoztak, viszont áldozatot mutattak be, amely vagy tojás, vagy csirke volt. Azt elkészítették, és közösen megették” – ismertette a különleges szokást az indiai vendég, amelyet az unitárius felekezetben nem gyakorolnak. Mint ahogy a családi hierarchia is eltér a hindukéhoz képest. Míg Indiában a férfiuralom, Meghálaja államban a matriarchátus a jellemző. A család feje az anya, aki mindenről dönt. A családi vagyont a legkisebb lány örökli, akinek viszont kötelessége később az idős szülőkről gondoskodni.

Elgiva Dora Shullai nyugalmazott egészségügyi nővér, aki az indiai hadseregben teljesített szolgálatot, 51 éves, jelenleg a nők jogaiért küzd. A Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, mint unitárius nőszervezetnek négy fontos célkitűzésük van: az egészségügyi ellátás minőségének a javítása, szexuális nevelés, oktatás és a gazdasági függetlenség. Indiában a legtöbb helyen nem a nő dönti el, hogy hány gyereket szül, hanem a férfi. És mivel férfiuralom van, azt várják, hogy fiút, lehetőleg minél többet, szüljön. Amennyiben ez nem sikerül, kínozzák az asszonyokat, nem ritkán arra kényszerítik őket, hogy meggyilkolják lánycsecsemőjüket. Az oktatás során a törvényeket szeretnék megismertetni az emberekkel, ugyanis sokan még a jogaikkal sincsenek tisztában. A gazdasági függetlenség pénzügyi tájékozottságot, észszerű gazdálkodást, költségvetés-készítést feltételez – ezzel szeretnék megismertetni a nőket, hogy azok ne függjenek a férfiaktól, férjektől, apáktól – hangsúlyozta Elgiva.

„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy szegények vagyunk, hogy nehéz az életünk, hiszen többszörös kisebbségben élünk itt, Erdélyben, mint magyarok és mint unitáriusok. Ám egy-egy ilyen találkozás során rájövünk arra, hogy ez nem egészen így van, hiszen élnek nálunk szegényebb körülmények között is emberek, akik egy óriási hindu közösségben ugyancsak többszörös kisebbséget képviselnek” – foglalta össze Nagy Gizella, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség irodavezetője, a nőszövetség tagja az indiai vendégek látogatásának jelentőségét. Ők ott hasonló, vagy még súlyosabb gondokkal küzdenek - mutatott rá, de mégsem az elkeseredettség a jellemző. Például minden reggel és este egy-egy marék rizst tesznek félre, amit hetente értékesítenek, hogy gyógyszert vagy alapélelmiszert vásárolhassanak a náluk is elesettebbek számára. „Meséltek az ottani életről, megélhetésről, törvényekről és jogokról. Beszélgettek a gyülekezet tagjaival, falvakra látogattak, megosztották észrevételeiket az unitárius asszonyokkal, tanultak tőlük, illetve ők is tanítottak számukra érdekes dolgokat” – magyarázta Nagy Gizella, hogy miért volt fontos a távolból érkezők látogatása az erdélyi vendéglátók számára is.