A börtönrácsok mögött is regénybe illő emberi történetek rejlenek

Így egy ideig rákos gyerekekhez járt be rendszeresen foglalkozásokat tartani, majd a marosvásárhelyi börtönben „kötött ki”.

Eleinte iskolai tevékenységekre jellemző bemutatókat kellett tartania a raboknak, akik különböző okok miatt voltak lecsukva – nem volt ritka az sem, hogy emberölés miatt ült valaki. Claudia beszélt nekik a holokausztról, emberi jogokról, és

Néha még fizikai kísérletekkel is készült, például prizmával kivetített egy hologramot az elítéltek nagy csodálkozására – mesélt a Székelyhonnak Illyés Claudia, akinek ily módon sikerült felkeltenie a figyelmüket. „Olyan fogvatartottal is találkoztam, akinek nem volt lábbelije, de annyira akart jönni a foglalkozásra, hogy vásárolt egyet a cellatársától. Ráadásul mindig kimosakodtak, arcszeszt tettek magukra, már akiknek volt, mielőtt jöttek volna” – emlékezett vissza a marosvásárhelyi könyvtáros.

A női erőszak témája is terítékre kerül

A börtönszabály szerint háromhavonta cserélődnek a csoportok, és egyszerre legtöbb 12-13 emberrel dolgozik együtt a könyvtáros. Bár inkább a szerelmes regényeket és a krimiket kedvelik, Claudia mást is vitt nekik, olyat, ami elgondolkodtatta őket: amiben erőszakos cselekmények voltak, de a végén megváltoztak a regényhősök, hiszen ezekkel tudtak azonosulni a rabok – magyarázza a könyvtáros. Így

vagy Alberto Vazquez-Figueroa Tuareg című regényét is, amely szintén ilyen témájú könyv, majd közösen megbeszélték a cselekményt és a kiváltott érzéseket. De ő beszélt sokukkal először arról is, hogy miért nem szabad megerőszakolni egy nőt, sőt akadtak, akik tőle tudták meg, hogy a nők szervezetében mi történik minden hónapban, hiszen addig nem beszélt velük erről soha senki – idézte fel lapunknak.

Illyés Claudia arról is mesélt, amikor először csattant a vasajtó mögötte, annyira megijedt, hogy fel is merült benne, vajon egyáltalán kijut-e onnan.

amikor nemcsak a megszokott napon ment be, hanem másnap is, mert gyakoroltatni akarta a csoporttal a március 8-ra tervezett versmondó-előadást, így a nagyterem helyett egy kis, ablaktalan sötét lyukban kaptak helyet. „Akkor nagyon féltem, de vigyáztam arra, hogy ne lássák rajtam ezt az érzést, mert ha észreveszik, akkor kihasználják, hiszen érzékenyek erre” – részletezte.

Életeket változtatott meg a könyvtáros

Akadt olyan elítélt is, akinek a börtönkönyvtáros megváltoztatta az életét: egy emberölésért ülő férfi (a saját élettársával végzett) a kölcsönkért könyvbe belerajzolt, úgy adta vissza. Claudia erre felfigyelt, és vitt neki rajzpapírt erre a célra. Utána mindig rajzolt neki a rab, látszott, hogy tehetségesen bánik a ceruzával és a papírral. A könyvtáros kiállítást is szervezett munkáiból a világjárvány idején, amely

Szabadulása után meglátogatta Claudiát a kövesdombi könyvtárban. A könyvtáros megtisztelőnek érezte ezt a gesztust, de tartott is tőle – vallotta be. Az egykori elítélt később tetoválószalont nyitott az egyik kisvárosban.

így néha kávéval vagy cukorkával honorálta a szorgalmukat. Került olyan is, akinek hetente két-három olvasmányt kellett vinnie, úgy „falta” a könyveket, például a rajzolónak, akinek kiállítást szervezett. Illyés Claudia börtönkönyvtárosként hasznosnak érzi magát, mert tudja,

akik egy napon ismét szabadok lesznek, és egyáltalán nem mindegy, hogyan viszonyulnak majd a társadalomhoz.