Emlékmű-visszaállítás és zászlófelvonás Kommandón

Az elmúlt hétvégén Kommandón visszaállították eredeti állapotába azt a világháborús emlékművet, amelyet 1989 előtt a hatalom el akart tüntetni. A polgármesteri hivatal előtt szinte újnak tűnik a kettős rendeltetésű emlékmű: az építmény nem csak az első világháború katonáinak síremléke, annak idején az országzászló is ezen a helyen lobogott. Vasárnap, a május 27-i ünnepségen újra felvonták a magyar nemzet zászlaját.

Kocsis Béla, a helység vezetője kiemelte: a néhány napja még elhagyatott kőépítmény mára visszakapta eredeti alakját, restaurált állapotában olyan lett, mint amikor 1942-ben felállították.
A 12 méteres oszlopra legelőször a magyar zászlót húzták fel: a lobogót Latorczai János, a Magyar Országgyűlés alelnöke hozta ajándékba a kommandóiaknak. A politikus a zászló jelentéséről beszélve elmondta: az nem csupán a hit és a megtartó erő jelképe, hanem az együvé tartozást is jelenti. „Az országgyűlés nevében tisztelettel hajtok fejet önök előtt, az önök megmaradni akarása előtt” – fogalmazott Latorczai.

Az ünnepségen felszólaló Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országgyűlési frakciójának vezetője személyes érzéseinek adott hangot: szerinte az anyaországi megosztottság után jó egy olyan vidékre érkezni, ahol a hazaszeretet jól érezhető.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egy régi kommandói legendát elevenített fel az akkor Pestszenterzsébetről érkezett zászlóval kapcsolatban: „…további sorsát csak találgathatjuk. Az egyik elbeszélés szerint egy kommandói erdész volt az, aki az impériumváltás után eltette az összetépett zászló egyik darabkáját. Később megijedt, és félelmében elásta azt a zászlódarabot az erdőben. Otthon eltenni nem merte, elégetni nem akarta. Inkább elásta egy csutak mellé. Aztán telt az idő: napra nap, hétre hét, évre év jött. Azon vette észre magát, hogy szeret az erdőnek azon részében sétálni, szeret a csutak mellett üldögélni, ahol elrejtette a magyar nemzet zászlójának egy darabját. Úgy érezte, hogy a szülőföldjének az a darabja mintha vele beszélne. Ami persze képtelenségnek tűnik. Mégis, ahogy megöregedett, már sehol máshol nem volt jó, csak ott azon a helyen. Egyre többet üldögélt az eltemetett igazság felett.\"

Kommandó történetét kevesen ismerik úgy, mint Szabó Mária, akinek nevéhez a település monográfiája is köthető. Nem véletlen tehát, hogy a helyreállított emlékmű talapzatánál épp ő számolt be az építmény viszontagságos múltjáról. A kommunista diktatúra szemében tüske volt minden magyar eredetű emlékmű. Nem számított, hogy a helybéliek sérelmezik, hogy barátaik, bajtársaik, rokonaik emlékét megsemmisítik – az emlékműre Marx, Engels és Sztálin képmása került, a zászló helyét pedig a vörös csillag bitorolta. Az 1956-os magyarországi forradalom Kommandón is érezhető volt: néhány bátor helybéli felfedte a monumentum eredeti feliratát. A bosszú bebörtönzés volt: ember és emlékmű számára egyaránt. Az eredeti táblát olyan vastagon vakolták be, hogy a restauráló csoport csak fáradtságos munkával tudta felfedni az 1942-es feliratot.