Ajándék előadás és gyógyulási remény a betegek napján

A gyergyószentmiklósi otthon ötven lakója közül, aki csak fennjáró, mindenki ott volt szerdán a nagyteremben, hogy a meglepetésről le ne maradjon. A Vöröskereszt önkéntesei jöttek ajándékokkal, és magukkal hozták Sönt, a kutyaterápia főszereplőjét is. Gazdája, Kozma Tímea bevallotta, kedvence lassan a Vöröskereszt kabalája lesz, de örvend annak, hogy sokan megismerik a kutyaterápia lehetőségeit. Ekkora nyitottsággal viszont talán még sehol sem fogadták, mint az ápoló és gondozó központban.

Eb és ember, azaz Sönt és Tímea egy bemutatót is tartott az otthon lakóinak, láthatták, amint a kutyus saját farkát kergeti, amint pacsit ad, kúszik, produkciója végén meghajol. Aki bátrabb volt, az meg is simogathatta a labradort.

Mint megtudtuk, a képzett állat rendszeres orvosi ellenőrzésen kell részt vegyen ahhoz, hogy gyerekekhez, fogyatékosokhoz, idősekhez bevihesse gazdája, és nem végezhető vele többé terápia, ha az agresszivitás legkisebb jelét is mutatja. Ha viszont ilyesfajta akadályok nem állnak fenn, nagy sikerrel lehet alkalmazni nemcsak a mozgásfejlesztésben, a kedélyállapot javításában is. Sok esetben a beteg embernek nehezére esik egy labda megfogása, majd eldobása is. Ha viszont ez nem feladat, a kutyus pedig visszahozza az elhajított labdát, az ember szívesen játszik tovább, és csak azt tapasztalják, hogy javul az állapota – hozta fel példaként a kutyaterápia egyik előnyét Tímea. Állítja, az otthonlakóknak is hasznukra válna a terápia.

Véleményében osztozik Elekes Erika, a központ igazgatója is: „Örvendtem a vöröskeresztesek látogatásának, annak is, hogy elhozták a kutyát magukkal. Már többször gondoltam arra, milyen jó lenne kutyaterápia beindítása, alkalmazott is lenne, aki nagyon szereti a kutyákat, szívesen foglalkozna ilyesmivel, az ápoltak is örvendenének neki, hisz most csak egy cicánk van. Aztán utánanéztem a  képzés árának, és be kellett látnom, hogy felérhetetlen ez számunkra. Sajnos, ilyesmire nincs keret egyelőre, képzésre nem kaptunk tavalyra sem, s csak remélni merem, hogy az idei költségvetésünk nem lesz még szegényesebb a tavalyinál.”

A pénzhiány mellett a lehetőség előnyeit is látja az intézményvezető. Elmondta, tavaly érkezett több olyan beutalt is, aki fennjáró, nagyon aktív. Az ágyhoz kötötteknek nehezebb a foglalkoztatásuk, akik tolókocsikba ültethetők, szívesen tornáznak, vagy más tevékenységeket is végeznek. A mozgáslehetőségeket még inkább kiegészítené a kutyás foglalkozás. Fontos lenne a rendszeres kapcsolat, a szeretetpótlás egy másik okból is, melyet Elekes Erika így foglalt össze: „A beutaltaknak körülbelül felét látogatják, nem rendszeresen, van, akit egy évben csak egyszer. De legalább húsz személyhez semmilyen hozzátartozó nem jár.”

Valóban rengeteg pénz a terápiás kutya és gazdi kiképzése, nem beszélve a rendszeres költségekről, melyet az állat-egészségügyi előírások követelnek meg. Arra viszont lenne lehetőség, hogy ugyanúgy, mint a remetei sérültek tanodájába, az otthonba is rendszeresen bejárjon Sönt és Tímea. Az intézményvezető elmondta, szeretnének is hosszú távú együttműködésről, terápia beindításáról tárgyalni az otthonlakók számára, de ez csak a vágy, mert minden azon múlik, hogy miből fizetik ki.

Megkérdeztük Tímeát is ennek lehetőségeiről, aki a Remetéről való felutaztatást, a kutyus költségeiből az orvosi vizsgálatokat, a féregirtás árát nevezte meg fő költségekként. Nem nyerészkedni akar, hanem örömet szerezni. Mégis kiadások léteznek, és ha nincs rá költségvetési keret, a lehetőség reménytelen.