Szondy Zoltán: az akadémiánkkal elértük a határainkat

– Az első osztályban a szereplés július közepén indult. A csapatnak voltak szép időszakai, akárcsak hullámvölgyei és megtorpanásai.

– A csapat nem torpant meg, inkább balszerencsés volt a sorsolásunk: az első ellenfeleink között ott volt például a Kolozsvári CFR, a Dinamo és a Rapid. Velük kezdtük a szereplést, és velük is fejeztük be a naptári évet. Megtorpanásról tehát nem beszélnék, viszont egy nagyon nehéz szezonról már igen.

– Miért volt nehéz?

– Azért mert nálunk mindenki újonc volt, a vezetőedzőtől kezdve a szertárosig mindenki. A keretünkben rendkívül kevés olyan játékosunk volt és van, akinek román elsőosztályú tapasztalata volt júliusban.

Anyagilag is nehéz volt elindulnunk az első osztályban. Mondok is egy példát: velünk egyszerre jutott fel a Pitești és a Metaloglobus. A Pitești esetében a helyi önkormányzat és a támogatók azonnal a csapat mellé álltak és vitték a szükséges pluszpénzt. Ezzel szemben az FK Csíkszereda és a Metaloglobus az a két klub, ahová semmilyen önkormányzati támogatás nem érkezett. És itt hozzáteszem:

– Valóban az egész elsőosztályú időszakot belengte egyfajta magyarellenesség. De ha jól emlékszünk, akkor a magyar érdekképviseletünk tételesen kijelentette, hogy túlkapásról van szó, és nem törvényellenes például a székely és a magyar jelképek használata.

– Az érdekszövetség minket nem védett meg. Mindössze kaptunk egy dokumentációt a nemzeti szimbólumhasználat törvényi hátteréről – gyakorlatilag megerősítette mindazt, amit eddig is tudtunk. Vagyis azt, hogy jogunk van használni a nemzeti szimbólumainkat. A büntetéseket nyár óta folyamatosan kapjuk.

– Furcsa érzéseink voltak, amikor a vezetőedző nemcsak a játékosokat kritizálta egy-egy vesztes találkozó után nyilvánosan, hanem a vezetőséget is. Ez a mentalitás inkább a román környezetre jellemző.

– A kérdésben ott is van a válasz. Mert itt számít az, hogy mennyire szokjuk és ismerjük a román első osztályt. Ilyés Róbert harmadik éve dolgozik nálunk vezetőedzőként. Ha mi nem értenénk egyet, akkor ilyen hosszú időt elég nehezen bírt volna ki nálunk.

– Na, de alkalmas arra a keret, hogy a csapat bent maradjon az első osztályban?

– Mi minden évben – a téli szünetekben is – próbáljuk a keretet megerősíteni és elbúcsúzni azokról a játékosoktól, akik nem váltak be. Így lesz ez most is. Az igazi problémánk az, hogy fociakadémiaként nem vagyunk annyira erősek, hogy a felnőtt csapatból kieső játékosokat pótolni tudjuk. Ez sajnos ősszel derült ki, amikor sérülés vagy formaingadozás miatt kiesett egy-egy játékosunk a sorból, az akadémiáról érkezők pedig – finoman fogalmazva – nem feleltek meg teljesen az elvárásainknak.

– Térjünk is át az akadémiára, hiszen nemcsak az FK Csíkszereda, hanem a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnökével is beszélgetek. Hol tart az akadémiai nevelés?

– A jelek szerint év végén az ember kicsit kötekedőbb, mert ebbe a kérdésbe is belekötök. Nem „az akadémia elnökével is”, hanem elsősorban az akadémia elnökével beszélgetsz. Mindig is elmondtam, most is megteszem:

• Elértük azt, hogy topakadémiának számítunk, folyamatosan dobogósok vagyunk Romániában az akadémiák között.

• Elértük azt is, hogy minden évben legalább egy játékost adtunk a magyarországi első osztályba,

• és az akadémia segítségével megfeleltünk az ún. fiatalszabálynak.

Nagyon jó, hogy eljutottunk idáig, de harmadik éve látom azt, hogy ahhoz, hogy Európában helyüket megálló játékosokat képezzünk, ahhoz az eddigi munkánk már nem elég. Nem rossz, de nem is elég. Pontosabban ennyire elég.

– Akkor hogyan tovább?

– Azonnal válaszolok, de azelőtt még egy gondolatot engedj meg. Továbbra is nagyon fontos, hogy Szilágynagyfalutól Kézdivásárhelyig magyar edzések zajlanak. Apropó: nagyon elgondolkodtató, hogy 35 évvel a forradalom után mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt teszik. Tehát 35 év jogvédelem után eredmény az, hogy Erdélyben néhány klubnál magyarul zajlanak a fociedzések. És ezért folyamatosan támadnak és büntetnek – de ez zárójel.

– Tehát az akadémia válaszút elé ért?

– Nem válaszútnak nevezném. Inkább azt mondanám, hogy elértünk egy fejlődési szintre, ahonnan csak úgy tudunk továbblépni, ha másképpen fogunk dolgozni. Mondok egy példát: ha az osztrák Salzburg fociakadémiája évente ki tud képezni a nyugati élvonalba tíz-tizenöt játékost, akkor miért nem tudja ezt megcsinálni az FK Csíkszereda? A Salzburg gyerekedzője kb. ugyanannyit keres, mint a csíkszeredai edző. A feltételeink is hasonlók, mint az osztrákoknál, tehát semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy jobbak legyünk. Szerintem