Tűzszünet fegyverropogással

Egy napot sem tartott a Kijev és a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok képviselői által pénteken Minszkben a harcok beszünetetéséről aláírt jegyzőkönyv. A fegyvernyugvásról szóló megállapodás a harcoló felek között közvetítő, Kijev és a szakadárok mellett Oroszország és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselőiből álló úgynevezett kontaktcsoport ülésén született meg.

Az EBESZ által vasárnap nyilvánosságra hozott tizenkét pontos egyezmény a tűzszünet életbe léptetésén túl tartalmazza többek között, hogy Kijevnek végre kell hajtania a hatalom decentralizációját, Donyeck és Luhanszk megye különleges jogállásáról szóló ideiglenes törvény meghozatalával, az EBESZ-nek biztosítania kell az ukrán–orosz államhatár állandó ellenőrzését, emellett haladéktalanul szabadon kell engedni az összes „túszt” és törvénytelenül fogva tartott személyt.

A dokumentum amnesztiát is kilátásba helyez: olyan törvény elfogadását szorgalmazza, amely megtiltaná azoknak a személyeknek a felelősségre vonását és megbüntetését, akik összefüggésbe hozhatók a Donyeck és Luhanszk megye egyes részein történt eseményekkel.

A megállapodás ellenére már szombat éjjel tüzérségi párbaj bontakozott ki az Azovi-tenger partján fekvő Mariupolnál, szemtanúk nagy erejű robbanásokról és tüzérségi tűzről számoltak be a város közvetlen közelében, ahol az ukrán hadsereg állásai vannak. Nem sokkal korábban az oroszbarát szakadárok azt közölték, hogy a kormányerők a tűzszünetet megszegve támadást intéztek ellenük.

A „donecki népköztársaság” védelmi tárcája arról számolt be, hogy a „népfelkelőket” kezdték el ukrán részről Grad-rakéta-sorozatvetőből lőni, akik válaszolni kényszerültek, így bontakozott ki a nehézfegyverzettel vívott tűzpárbaj. A mariupoli lövöldözés polgári áldozatot követelt, miután a műtőasztalon halt meg egy 33 éves nő, akit szívtájékán repeszek okozta sebesülésekkel szállítottak egy ottani kórházba vasárnapra virradóra.

Az UNIAN hírügynökség szerint ugyanakkor a szakadárok tűz alá vették a donecki repülőteret, amely az ukrán katonák ellenőrzése alatt áll, és amelynek környékén az elmúlt hetekben súlyos harcok voltak. Nem sok reménnyel kecsegtet az ukrajnai tartós béke kialakulása szempontjából Igor Plotnickijnak, a szakadárok által önhatalmúlag kikiáltott „luhanszki népköztársaság” elnökének bejelentése sem, miszerint a fegyvernyugvás ellenére továbbra is el akarnak szakadni Ukrajnától.

Az ukrajnai válság miatt a NATO gyakorlatilag már nem partnernek, hanem fenyegetésnek tekinti Oroszországot, annak ellenére is, hogy a walesi Newportban tartott csúcstalálkozón az atlanti szövetség nem mondta fel hivatalosan a NATO–Oroszország Tanács 1997-es megalapításáról szóló megállapodást.

A csúcsértekezlet pénteki zárónapján – amelyen Barack Obama amerikai elnök Oroszország elleni újabb szankciókat sürgetett – Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár bejelentette egy új gyorsreagálású alakulat létrehozását. Közölte, az alakulatot bárhol a világon nagyon rövid idő alatt be lehet vetni kollektív védelmi, illetve válságkezelő feladatok végrehajtására. Az alakulat néhány ezer fős szárazföldi erőből áll majd, és műveleteit légi, haditengerészeti és különleges feladatokra kiképzett egységek támogatják.

Rasmussen szerint ehhez a NATO a szövetség területének „keleti térségeiben” hoz létre vezénylési és ellenőrző létesítményeket. Ennek megfelelően Románia területén is nagyobb lesz a NATO katonai jelenléte (a szövetség jelenleg mintegy másfél ezer katonát állomásoztat az országban), a készültségi raktárakban jelentős haditechnikai eszközt tárolnak majd.

Traian Băsescu államfő a csúcstalálkozó után közölte, a NATO új gyorsreagálású alakulatának egyik központja Romániában létesül majd, és az országban kap helyet egy kiképző- és haditengerészeti központ is. Mindemellett az atlanti szervezet nem kíván olyan állandó támaszpontokat létrehozni a keleti tagországokban, amelyeken folyamatosan jelentős számú katonát állomásoztatnának.

A NATO-tagországok Newportban megállapodtak abban is, hogy az ukrán válság fejleményeire való tekintettel megállítják a védelmi kiadások csökkentésének folyamatát, és egy évtizeden belül minden NATO-tag „közelíti” katonai kiadásai mértékét a saját hazai összterméke (GDP) 2 százalékának megfelelő értékhez.