Téli gumiabroncstól a motorfékig

Jobb, ha mindjárt az elején tisztázzuk: a KRESZ nem novembertől márciusig kötelezi a gépjármű-tulajdonosokat a téli gumiabroncsok használatára, hanem az időjárástól teszi azt függővé. Ha például augusztusban lehavazna, a közlekedésrendészek vígan bírságolhatnák a nyári gumis sofőröket. A tévhitnek azonban van egy nagy előnye: a legtöbb autós novemberre már megjárja a gumiszervizeket.

A „hét Celsius-fok alatt jobb a téli” szintén tévhit, de legalább jótékony hatású, magyarázza Bara Péter autószerelő, miután novemberben már gyakori a fagypont körüli, sőt, alatti hőmérséklet. Ilyenkor még száraz aszfalton is előny a téli gumi, amelyet jellemzően 0 és mínusz 20 fok közötti értékekre optimalizálják olyan adalékanyag segítségével, amely megőrzi az abroncs rugalmasságát és tapadási képességét, illetve használat alatt hamarabb felmelegszik.

Farkasordító, de hómentes hidegben a nyári gumi merevvé válik, tapadása csökken, így egyrészt kanyarban kiszámíthatatlanná teszi a járművet, másrészt akár meg is duplázhatja a fékutat. Ha még latyak is borítja az aszfaltot, nincs az az elektronikus pilótasegéd, amely megakadályozná az ároklátogatást, sorolja a havazás beköszönte előtt elmulasztott garnitúracsere hátrányait a szakember. Persze fordítva is igaz: a téli gumi nyáron többek között a magas gördülési ellenállás miatt nem csak a fogyasztást – és így a károsanyag-kibocsátást – növeli, hanem a balesetveszélyt is.

Az elsősorban élelmiszerekre „hangolt” nagyáruházak műszaki részlegén kapható, legtöbbször újrafutózott, ismeretlen nevű gyártóktól származó terméken kívül szinte bármelyik gumimárkát ajánlja a szakember. Műhelyében az említetteket fel sem szereli, tud olyan esetről, amikor a gépkocsi kerekéről kevesebb mint ezer kilométer után nemes egyszerűséggel levált a futófelület, felvágódott a kerékjárati ívbe, ott megszorult, és lekapta a pilótát az útról kasztnistól, anyósostól.

A teljes írás az Erdélyi Napló november 13-án megjelent 45. lapszámában olvasható.