Szent László városa feldúlt központtal

Mostanában nem lehet egyszerű dolog váradinak lenni. A románul Unirii azaz Egyesülés névvel illetett – a magyarok Szent László térként ismert – főteret ugyanis felújítják. Mindez nem csak közlekedési nehézségekkel jár, hanem azzal a harccal is, amelyet a magyar közösség egy Szent László-szobor felállításáért vív.

Az Erdélyi Naplónak Fleisz János nagyváradi helytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja segített áttekinteni Nagyvárad főterének és a város Szent László szobrainak történetét. A mai Szent László tér a 17. században, vagyis a török uralmat követő felszabadulás után kezdett kialakulni, és vált az akkori újvárosi rész, majd a város központi terévé. 1717-ben kezdték el a főtéren található Szent László pélbániatemplom munkálatait, ami akkor székesegyháznak épült. „Valódi városközpontot akartak létrehozni. A centrum előtte a vár és környéke volt, ahogy fejlődött a város, úgy helyeződött a központ egyre nyugatabbra. A tér a kezdeti időszakban piacként működött, s csak lassanként nyerte el az aztán egyre bővülő gazdasági, társadalmi, bankéleti funkcióit. A városháza elődje is itt állt, aztán ideépült az új is” – sorolja a helytörténész.

A februárban indult térfelújítás alkalmat kínált az ott található szobrok jövőjének újraértelmezésére. Az már biztos, hogy a polgármesteri hivatal áthelyezi Mihály vajda szobrát a két éve az uralkodóról elnevezett parkba, ami korábban a váradolaszi temető volt. Emanuel Gojdu emlékműve is új helyre kerül majd. A felújítási terv szerint a téren Ferdinánd román király szobra kap helyet, mellette Radu Demetriu görög-katolikus és Roman Ciorogariu ortodox püspöknek állítanak emléket. Szent László-szobor nem szerepel a tervben, a polgármesteri hivatal pedig semmilyen nyitottságot nem mutat a kérdéssel kapcsolatban.

A teljes írás az Erdélyi Napló március 12-én megjelenő 10. lapszámában olvasható.