Partiumi gojinagyhatalom

Kolbaszer Imre négy évvel ezelőtt ültette el az első magokat, ma rekordnak számító 2,5 hektáros területen terem a kiemelkedő gyógyhatású piros gyümölcs. A vállalkozás beindulása nem volt zökkenőmentes, szakirodalom hiányában ugyanis a szatmári gazdának saját bőrén, saját pénzén, az internetet bújva kellett kitapasztalnia a gojibogyó termesztésének titkát.

A goji alig néhány éve robbant be a köztudatba. Kolbaszer Imre figyelmét is a Kanadában élő fia hívta fel rá. Rábeszélte édesapját, hogy ezzel a növénnyel érdemes foglalkozni, már csak azért is, mert ha a kanadai hideg teleket átvészeli, bizonyára a romániai egyre enyhébb hideg évszakkal is dacolni fog. A városi embernek számító, Nagykárolyban élő gazda korábban soha nem foglalkozott mezőgazdasággal, mégis belevágott a gojitermesztésbe – ha az európaiaknak sikerült elsajátítaniuk a selyemhernyó tenyésztését, talán a goji is menni fog. Fia 50 ezer magot küldött édesapjának, ebből lett a gojiiskola 2,5 ezer palántával, amelyből 800-at kiválogattak és 2011-ben kiültettek.

A nehézségek azonban hamar letörték a kezdeti lelkesedést. Igaz ugyan, hogy 2012-ben rekordtermés nőtt a cserjéken – ami a gazda szerint nem természetes dolog mindössze egy év után –, ám 2013-ban egy nagyon ritka és kegyetlen betegség, a kéregrák az egész ültetvényt megtámadta. Nagy részét ki kellett vágni, csak a 20 százalékát tudták megmenteni, szinte nulláról kellett újrakezdeni. Öröm az ürömben, hogy a betegséget túlélő cserjék immúnissá váltak, így maradt szaporításra elegendő cserje. A munkások ma is naponta tesznek el dugványokat. A gyökeret eresztő növényeket fokozatosan átültetik egyre nagyobb cserepekbe, majd onnan kikerülnek a földbe. A kolozsvári kutatóintézet által egy ausztriai laboratóriumban is szaporítják klónozással, ugyanis ez a módszer sokkal gyorsabb, mint a hagyományos dugványos szaporítás.

A teljes írás az Erdélyi Napló augusztus 14-én megjelenő, 32. lapszámában olvasható.