Mérnöki karriert a halhatatlanságért

Ki gondolta volna, hogy a népszínmű egyik legnevesebb képviselője mérnökként kezdte pályáját? A kétszáz évvel ezelőtt, 1814. március 8-án született Szigligeti Ede közel száz drámát írt, de neve a Liliomfi című darab alkotójaként él a mai napig a köztudatban.

2014. március 09., 10:322014. március 09., 10:32

2014. március 10., 12:372014. március 10., 12:37

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Szathmáry József néven született a Nagyváradhoz tartozó Váradolasziban, és már tizenévesen eldöntötte, hogy drámaíró lesz. Házuk padlásán színielőadást rendezett iskolatársaival. Plakátokat, díszleteket festettek, de még ülőhelyeket is barkácsoltak. Szüleinek azonban eszük ágában sem volt komédiást faragni fiukból: tekintélyes és vallásos ügyvéd apja papnak szánta, ám a fiatalembernek egészen más tervei voltak.

1832 nyarán Váradra érkezett a kassai dal- és színjátszó társaság. A nyári színházi est-sorozat döntően hat további elképzeléseire: ekkor látta Megyerit, Szentpéteryt, Szilágyit, Udvarhelyit, Szerdahelyi Kálmánt, Dérynét, akikről még idősebb korában is rajongással beszélt. Apja unszolása, hogy a papi pályát válassza, hidegen hagyta: „Látván, hogy e dicső pályához sem eléggé szent, sem eléggé erkölcstelen nem vagyok, mérnökségre csapott” – írta később, és dolgozott is két évet egy mérnök mellett.

1834-ben Pestre ment, hogy a mérnöki egyetemen elméleti tanfolyamot hallgasson. Csakhogy húszévesen már tudta, az egyetlen dolog, ami izgatja, az a színház világa. Még annak az évnek a nyarán felcsapott színésznek, ami elég súlyos következményekkel járt: apja egyszerűen megtiltotta, hogy a nevét viselje. A színpad iránt komoly elhivatottságot érző fiatalt nem hatotta meg apja szigora: nemes egyszerűséggel, egy Kisfaludy Sándor-rege után, felvette a Szigligeti Ede nevet, és apja későbbi könyörgéseinek – vegye vissza a család nevét – soha nem tett eleget.

A teljes írás az Erdélyi Napló március 6.-i 9. lapszámában jelent meg.