Még mindig kincsesbánya a Kárpát-medence

Agócs Gergely népzenész Érsekújváron született. Diplomáját az ELTE néprajz szakán védte meg. A nagyközönség a Fonó Zenekar tagjaként ismerte meg nevét, az igazi reflektorfénybe viszont a Fölszállott a páva versenyeinek zsűritagjaként állhatott. Az idei versenyben is részt vesz a döntnökök munkájában.

2014. február 12., 15:202014. február 12., 15:20

2014. február 12., 15:222014. február 12., 15:22

– Sokan visszasírják a Kodály-érát, a zeneiskolák rendszerét. Mások a népi kultúra iránti közönyről beszélnek. A mostani Fölszállott a páva verseny rácáfol erre a tévhitre?

– A Fölszállott a páva jelentkezői egy nagyon jól szervezett mozgalom tagjai közül érkeztek. Kevésbé ismert a tény, hogy Magyarországon népművészeti előadóként mintegy kétszázezer személyt tartanak nyilván. Ez ötször annyi, mint az igazolt futballisták száma. És ők csak a színpadi előadók, közel ennyien lehetnek például a tárgyalkotó népművészet aktív kézműves mesterei. A táncházmozgalom születésénél olyan kiváló szakemberek bábáskodtak, mint Martin György, s minden bizonnyal Bartók Béla és Kodály Zoltán is büszke lenne a kezdeményezésre. Az első táncházat Kodály halála után öt évvel, 1972-ben szervezték Budapesten, s Vargyas Lajos, Kodály tanítványa és munkatársa is nagyra értékelte a táncházasok munkáját. Csoóri Sándor szerint is „a néptáncnak két nagy pillanata volt: az első, amikor felkerült a színpadra, a második pedig, amikor visszakerült a színpadról oda, ahova való: az emberek közé.”

– A népzene tehát kötelező tananyagból népszerű fakultatív tárggyá vált?

– Annak az elképzelésnek, hogy a népdalt kórusokban kell előadni, és népdalköröket kell szervezni, valamint az előadó-művészetet a színpadra kell vinni, megvannak a veszélyei. Így alapjában változik meg a népdal funkciója. A folklórnak számos didaktikus és normatív szerepe van, s ha sablonná válik, e sajátosságoktól csupaszítjuk le a népdalt. Ha kottaképben konzerváljuk a kötelező dallamívét, ezzel meggátoljuk fejlődését: a további változatképződést. A táncházmozgalom oktatása viszont auditív módszert követ, a résztvevők a zeneanyagot hallás után tanulják, s ez lehetővé teszi a további változatok születését. Ezek bizonyítékai már látszanak: hol, és hogyan muzsikálják másként az eredeti dallamokat. Ezek persze nem tudatos változtatások, a népzene maga természetes életképességét bizonyítják. Természetesen ez semmit nem von le a kodályi, bartóki feldolgozások értékéből. A kétféle módszer akár erősítheti is egymást, viszont fontos, hogy ne keverjük össze a népzenét a népzenei feldolgozással, vagy a népies műzenével.

Csermák Zoltán

A teljes interjú az Erdélyi Napló (www.erdelyinaplo.ro) február 13-án megjelenő 6. lapszámában olvasható.