Kulákból lett növényorvos esete a párttitkárokkal

Fotó: Makkay József

Míg Nyugaton kamarákba tömörülő növényorvosok felügyelik a növényvédelmet, Erdélyben mutatóban is alig akad néhány szakmérnök. Az Erdélyi Napló Orbán Sándor kolozsvári szakemberrel az erdélyi növényvédelem múltjáról és a rendszerváltás utáni leépüléséről beszélgetett.

2014. február 07., 17:082014. február 07., 17:08

– Biztosak lehetünk abban, hogy nem mérget, hanem vitamindús zöldséget vagy gyümölcsöt vásárolunk az üzletből vagy a piacról?

– Tudni kell, hogy a növényeket kétféle típusú szerrel permetezik. Az úgynevezett kontaktszerek a gyümölcs héján tapadnak meg: ha alaposan lemossuk, ezek a legkevésbé veszélyesek. A banán és a narancs héját is le kell mosni, hogy a kezünkre tapadó szermaradvány ne mérgezze a gyümölcs belsejét. A szisztémikus, vagy felszívódó szerek sem veszélyesek, ha a gazda betartja az élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Sok vegyszer csak két-három napig kering a növényben, majd enzimek hatására felbomlik. Más szerek a növény élettani folyamai révén ürülnek ki, vagy kis részük a gyümölcs növekedési csúcsában raktározódik el, ezt a részt nem ajánlatos elfogyasztani.

– Mit ajánl a termelőknek: permetezzenek, vagy válasszanak inkább biovédekezési módszereket?

– Megfelelő tájékozottság és szakmai háttér hiányában Romániában elemi szinten áll a növényvédelmi kultúra. Az utóbbi tíz-húsz évben megjelent növényvédelmi szerek a régebbieknél kevésbé veszélyesek a környezetre és az emberi egészségre. Sok vegyszert kivontak már forgalomból, az újakból lényegesen kevesebb kell egyhektárnyi területre. Az első és második kategóriába tartozó igen veszélyes, mérgező vegyszerekhez csak engedéllyel rendelkező agronómusok és kertészmérnökök jutnak hozzá, a kisgazdák a kevésbé veszélyes szereket használhatják. Persze, ha nem rendelkezünk kellő szakmai ismerettel, sokszor ezek sem hatékonyak. Növényvédelem nélkül a modern mezőgazdaság elképzelhetetlen. A termény egyharmada védekezéssel is kárba vész, anélkül viszont alig marad betakarítani való.

A teljes interjút az Erdélyi Napló 5. lapszámában olvashatják.