Kezdődik a böjti időszak

A katolikus egyházfegyelmi közszemlélet szerint a nagyböjt első napja Hamvazószerda, szigorú böjti nap, akárcsak Nagypéntek.

„Valami történik a levegőben, valami végbemegy a lélekben. Sokszor az az érzésem, hogy a böjti napoknak sajátos ízük van, amit az ember nem csupán a szájában érez, hanem a lelkében és teljes lényében is. Indulásból erőteljesen szeretnénk ráhangolni magunkat arra, ami ezen áldásos időszak alatt a lélekben történik. Nem fogunk mindennap ilyen szigorú böjtöt tartani, mégis elindul bennünk egy lelki folyamat, aminek részeseivé leszünk a húsvétra való készülődés időszakában. Ez a folyamat a pusztában imádkozó, nyilvános működésére készülő Jézus időszaka, aki sivatagi böjtje alatt még jobban eltelik Égi Atyánk fényével, szeretetével, megerősödve a vele való szeretetegységben és legyőzve a sötétség világának támadásait. Ugyanakkor Jézus pusztai 40 napja felkészülés küldetése csúcsfeladatára is, a kereszthalál és feltámadás általi megváltásra. Mindez benne lesz a mi idei böjtünkben, ami alatt a lelki élet nagymesterei szerint az anyagot a lélek széles terekkel ritkítja és azokat fénnyel tölti fel” – mutat rá a böjti időszak lényegére Csapai Árpád Szilárd egyetemi lelkész.

Úgy véli, a nagyböjt azért különösen áldásos időszak, mert ez idő alatt Jézus bennünk ugyanezt a folyamatot végigéli. Bennünk és velünk vonul ki a világ zűrzavarából, keresve lelkünkben a belső tartalmakat, hogy azokat kibontakoztatva húsvéti titkában az Atyában felemelkedve emeljen bennünket is. „Mivel ez az időszak a pusztában imádkozó Jézussal szoros egységben telik, ezért minden imának, önmegtagadásnak, böjtnek – mondhatnánk – dupla értéke van, ami visszahat ránk is sokszorosan. Tehát másokért felajánlhatjuk vagy különböző szándékokra is, de mindenképpen bőven részesülünk mi is annak kegyelmeiből. Nagyon aktuális ilyenkor nemzetünk megújulásáért imádkozni, böjtölni, mert egyénként és közösségként is bejárhatjuk a nagyböjti időszak lelki tartalmakkal gazdagító útját. Erre pedig szükség van ugyanúgy, mint a nagyon veszélyeztetett békére térségünkben.”

Hamvazószerda
A hamvazószerda elnevezés onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás). Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barkának hamva) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”