Hívő emberek hagymaországban

Egyházi ünnepek táján élmény olyan közösségbe ellátogatni, ahol nemcsak a néphagyomány adta külsőségek a meghatározó jelei a jeles napoknak, hanem elsősorban lelki töltetük van. Ahol szokványos vasárnapokon is megtelik a templom, a gyerek-, az ifjúsági, és felnőtt foglalkozások igazi tartalmat adnak a hitéletnek. A zöldségtermesztéséről híres Szilágyperecseny ilyen közösség.

A Zilahtól 24 kilométerre, Szilágysomlyótól 5 kilométerre, a Kraszna patak termékeny lapályán fekvő mintegy háromezer lakosú, többségében magyar falu azon kevés erdélyi települések közé tartozik, amely közösségi világrekordot is döntött: 2007-ben Szilágyperecseny valamennyi családjának részvételével 45 ezer darab hagymából 4518 méter hosszú hagymakoszorút fontak. Ezt a Guinnes-rekordok könyve is tanúsítja. A híres perecsenyi hagyma presztízse előtt pedig – amely a 19. század második felétől a közösség megélhetését biztosítja – az iskola udvarán felállított, a helyiek szerint Európában egyedüli hagymaszobor adózik.

Visszatérő vendégként érkezem Szilágyperecsenybe: Nagy Bálint református lelkészt húsz év óta ismerem, azóta, amióta helyettes papként érkezett a gyülekezetbe. Rövid érmihályfalvi és zilahi szolgálat után sok lelkesedéssel, és tenni akarással foglalta el új állomáshelyét, de a gyülekezetnek is nagy elvárásai voltak vele szemben. Akik egyházi berkekben ismerik ennek a két évtizednek a szilágyperecsenyi történetét, tudják, hogy Nagy Bálint fiatalokra szakosodott lelkészi munkája meghozta gyümölcsét. Az idén is 28 gyerek konfirmációjára készülődő lelkipásztorral nem véletlenül beszélgettem a fiatalokról, és az ifjúsági munkáról.

A teljes riport az Erdélyi Napló április 17-én megjelent 15. lapszámában olvasható.