Elhallgatott történelem a kolozsvári állomáson

Horváth Anna, a kincses város alpolgármestere néhány napja közösségi oldalán kérte számon Ioan Rus közlekedési minisztertől, hogyan fordulhatott elő, hogy az 1870–1945 közti időszak ismeretlen a Román Vasúttársaság (CFR) számára.

Noha a márványtábla már régóta ott áll a helyén, csak most, szeptember végén hívta fel rá a figyelmet Horaţiu Damian. Az újságíró az Agerkult.ro oldalon Az analfabetizmus diadala című bejegyzésében, értetlenségének és felháborodásának adott hangot amiatt, hogy az állomásfőnököket felsoroló listán az 1870–1945-ös időszakra vonatkozva mindössze annyi áll: ismeretlenek.

A Román Vasúttársaságtól még nem sikerült választ kapnunk a kérdésre, de a román sajtóban dolgozó kollégák sem jártak több sikerrel. Damian egyébként írásában arra is rámutatott, hogy az ismeretek hiánya nem elfogadható érv, ugyanis a CFR archívumában fellelhetőek a két világháború közti időszak állomásfőnökeinek listája, míg az 1870–1918-as időszakra nézve elkérhették volna a szükséges információt a Magyar Államvasutaktól.

Mint kifejtette: nyugodtan igénybe vehették volna az olyan kolozsvári helytörténészek segítségét is, mint Gaál György. Damian szerint ebben a formájában a márványtábla a műemléknek minősülő vasútállomás vandalizálása. Horváth Anna portálunk megkeresésére nem kívánta tovább kommentálni a márványtábla ügyét.

Funarra emlékezteti Emil Boc polgármester az RMDSZ-t

A kolozsvári önkormányzat RMDSZ-frakciója írásban reagált arra, hogy Emil Boc, a kincses város polgármestere megtámadta a bíróságon a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésének ügyét. Álláspontjuk szerint a polgármesteri hivatal lépése „a tolerancia és a multikulturalitás létjogosultságának felülbírálása”.

Kifejtik: a fellebbezéssel olyan nagy horderejű közösségi célkitűzéseket sodornak veszélybe, mint az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése. Az RMDSZ-es önkormányzati képviselők szerint Kolozsvár nem tud jó eséllyel pályázni erre a címre, ha a mássággal szembeni elfogadás, tolerancia helyett „a funari korszakra emlékeztető felhangokkal” közelít a nyelvi jogok kérdéséhez.

„Amint a bíróság indoklása is rámutat: anyanyelvünk használatának kiterjesztése nemcsak politikai ügy, hanem a kolozsvári magyar közösség valós, megalapozott társadalmi igénye mint nemzeti közösségi fennmaradásunk legfőbb biztosítéka” – mutatnak rá az önkormányzati képviselők.