Egy kongresszus GPS-koordinátái

– Hányadik kongresszusért izgulhat főállásban?

– Míg a legelsőn, 1999-ben még egészen friss alkalmazottként vettem részt, a 2009-es kolozsvári volt az első, amelyért főszervezőként vállaltam felelősséget. Korrektül megszervezett standard rendezvény volt, de azóta is folyamatosan próbálunk előrelépni, elsősorban látványelemekben. Megmutatni, hogy nem egy kockafejűekből álló szervezet vagyunk, hanem dinamikus, lendületes csapat.

– A 2009-es mezőnyből hányan lesznek itt újra Kolozsváron?

– Talán a küldöttek felét ismerem személyesen. És ezt a szervezet erényeként kezelem.

– Várhatóan mi tematizálja leginkább a kongresszust?

– Elsősorban a Kelemen Hunor által a tavaly decemberi SZKT-n meghirdetett újratervezés, amelyre az államelnöki választás második fordulója után került sor. Nem is az akkori eredmény, hanem a körülötte kialakult helyzet. Azzal ugyanis előzetesen is tisztában lehettünk, hogy a magyarok 90 százaléka Johannisszal menetel. Ám hogy az RMDSZ azon véleménye ellenére, miszerint nincs igazán jó választás, 600 ezer magyar szavazott Johannisra, az megrázta, mondhatni ráijesztett az RMDSZ-re. Főleg abban az összefüggésben, hogy előtte két héttel a két magyar jelöltre összesen nem szavaztak 400 ezren. Egyértelművé vált, hogy változtatni kell.

– December óta milyen új útvonalakat dobott ki a képzeletbeli GPS?

– Akkor még senki sem tudta volna megmondani közülünk, melyik is a jó út. Konzultációt indítottunk útnak, nagyjából ezer RMDSZ-körüli ember véleményét gyűjtöttük be, amelyek legalább elgondolkodtatták a döntéshozókat. Rengeteg témára voltunk kíváncsiak, a kép pedig igen árnyalt. Ennek alapján például nem aktuálpolitikai kérdések, vagy a környezetünkhöz való viszonyulásunk lesz fókuszban, hanem az oktatás kérdése lépett elő a kongresszus egyik központi témájává.

A teljes interjú az Erdélyi Napló április 16-án megjelenő 15. lapszámban olvasható.