Csatát nyert Mircea Diaconu a bíróságon

A bíróság szerint a Diaconu összeférhetetlenségét kimondó ANI-megállapítás megalapozatlan, ezért visszautasította a Központi Választási iroda (BEC) jegyzőkönyvének érvénytelenítését, amely tanúsítja, hogy Diaconu EP-mandátumot nyert.

Az ítélet nem jogerős, ellene az ANI a legfelsőbb bíróságon fellebbez. Az ANI azzal érvelt, hogy az alkotmánybíróság úgy határozott: az összeférhetetlenség miatt elítélt parlamenti és önkormányzati képviselők az elítéléstől számított három évig semmilyen választott tisztségre nem pályázhatnak.

Eddig jogi vita alakult ki amiatt, hogy a tisztségbeli összeférhetetlenség vagy érdekellentét miatt elítélt törvényhozók megpályázhatnak-e más, addig általuk be nem töltött választott tisztséget az említett időszakban, vagy semmilyen választott funkcióért nem szállhatnak versenybe.

A félreértést az okozta, hogy a 176/2010-es számú, a közszereplők feddhetetlenségének feltételeit szabályozó törvény úgy fogalmaz: az elítélt személyek nem pályázhatnak „ugyanarra” a tisztségre három évig. Ezt a bíróságok szó szerint értelmezték, emiatt indulhatott a májusi EP-választáson Mircea Diaconu, aki függetlenként mandátumot is szerzett. A bíróságokkal ellentétben a feddhetetlenségi ügynökség úgy értelmezte a jogszabályt, hogy a tiltás valamennyi választott tisztségre vonatkozik.

A színész-politikust korábban elítélték összeférhetetlenség és érdekellentét miatt, ezért a bukaresti központi választási iroda eredetileg nem hagyta jóvá az indulási jogát az EP-választáson. Diaconu bírósághoz fordult, és alap-, valamint másodfokon egyaránt nyert.

A bíróság arra hivatkozott, hogy a törvény szövege homályos, pontatlan, és nyelvtani értelmezés szerint Diaconu esetében a tiltás csak a romániai szenátori tisztségre vonatkozik, mert elítélésekor a bukaresti felsőháznak volt tagja.

Mint ismeretes, Diaconunak 2012-ben le kellett mondania a művelődési miniszteri tisztségről, miután kiderült: összeférhetetlenségnek minősül, hogy 2008-ban egyszerre volt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora és a bukaresti Nottara színház igazgatója. Ráadásul azt is a terhére rótták, hogy közalkalmazottként a saját feleségét alkalmazta rendezőként.