Csapat született Bukarestben?

Reggel még üveges tekintetű, Magyarország feliratú pólót viselő férfiak kóvályogtak a székelyföldi városok főterén, néhány órával és kilométerrel „odébb” viszont már nyoma sem voltuk rajtuk az előző éjszakának. A felső-tömösi, Don-kanyarként ismert fogadó parkolójában Duracell-reklámba illően ugráltak és skandáltak harminc kommandós merev figyelmének pásztázásában, akik csak akkor mozdultak, ha egy-egy vérmesebb alak az úttesthez közelített, hogy lerúgja, mondjuk a közelítő autó tükrét. Akkor viszont egyetlen mozdulatukkal méterekre röpítették vissza a renitenst, aki leporolta magát, majd üvöltötte tovább az „Utállak, szar Románia!” rigmust. Közben rendőri felvezetéssel és lezárással haladó magyar rendszámú autók konvoja haladt el, míg a Bukarest felé tartó forgalmat nyugodtan tekinthettük elhanyagolhatónak.

Az EB-selejtező „környékén” érdekelt formációk közül ezúttal a román rendőrség és csendőrség bizonyult a legprofibbnak – na, jó, a magyar válogatottal holtversenyben. Míg azonban a Dárdai-gárdának némi szerencsére is szüksége volt a félelemcsökkentő döntetlenhez, az egyenruhások semmit sem bíztak a véletlenre. A Sepsiszentgyörgy és Bukarest közti 170 kilométeres szakaszon néhány kilométerenként láthattunk villogó autót, rabkék furgont, álarcos vagy lazább viseletű csendőröket. A szurkolói buszokat és konvojokat rendőri kíséretek tették megközelíthetetlenné, amelyek a sörutánpótlást sűrűn igénylő utasok kéréseit is figyelembe véve lehetetlenítették el a két tábor közötti közvetlen találkozást. Egyetlen esetet leszámítva, amikor két autóbusznyi szurkoló kezdett integetni kedves egyezményes jeleket az arra haladó, Hargita megyei rendszámú busznak. Az érintettek készségesen félrehúztak, szakszerűen „szétkapták” a két buszt, utasait bekergették a kukoricásba, a két járműhely sofőrje pedig jobbnak látta elhúzni a helyszínről.

A teljes riport az Erdélyi Napló október 16-án megjelenő 41. lapszámában olvasható.